JÖJJ EL JÉZUS LÉGY VENDÉGÜNK!

December van és Advent. Mondhatnám az emberi énemmel,- mely a neveltetésemből kiindulva, hogy polgári és keresztény, egy úttal nemzeti és magyar-a megbékélés időszaka, a szeretet teljes várakozásé, mellyel köszönteni készülünk azt a zsidó gyermeket, aki születésével, majd halálával és azt követően a feltámadásával megváltotta a világot. Magát a csodát, aki csak örömet és szellemi, lelki megnyugvást hoz e földre, azon belül is az ős magyar új hazába!
Azonban nem mindenkinek, mert az ördög dübörög, mutatja szennyes vas karmait, bűzös fogait és érezzük a lelke mélyén rothadt szagú leheletét.
Mi vagyunk a hibások?
Mi vagyunk az áldozatok?
Mi volnánk az áldozati bárányai?
NEM. Pedig a forgatókönyve szerint igen.
Nap, mint nap szembesülünk az áradó gazzal és mocsokkal, ami a választási kampány égisze alatt árad a túl oldalról. Jön az a tévécsatornákon, aki azokat követi, a világhálón, ha akarom, hanem belebotlok, a sajtón, mely, ha közvetetten, vagy közvetlenül közöl róluk, tőlük rólunk, vagy ellenünk.
Ma is volt egy fórum erről az egyik legközelebb álló nemzettársnőm oldalán, melyen belül vitattuk a lehetőségeket, ami szerint szembe kell menni vele. Voltak, akik a keményebb vonalat képviselik, mint jó magam, voltak, akik a békésebb, emberibb és méltóságteljest. Mindenki egyetértett a végcéllal. Azonban a végcél, a pokol küldöttjeinek pusztulása az nem egy békésen véghez vihető folyamat.
Pontosabban a bal liberális és kommunista magyar haza és magyar nemzetellenes, ördögi fajzatoknak a leültetése. Igen mert ők Jézust is már születésétől megfeszítenék, mint a születésekor, amikor minden ártatlan csecsemőt kivégeztek, akiket megtaláltak, mert a király, a pénz és a kufárok világa rettegett tőle. Pedig egy kis ártatlan csecsemő volt, mint a többi és mennyi aprószentek áldozatával járt az érkezése. Nem fényes és márványköves palotába érkezett, hanem egy kis istállócskába. Nem volt kiváltságos, de annál erősebb, hatalmasabb és tekintélyesebb.
Ezzel a hasonlattal közelíteném meg a fórumon elolvasott véleményeket. Kedves Julikám, ahogy írtam csak keményen lehet.
Keményen, mert Jézus apja is keményen kellett védje az Isten fiát, hogy megélhessük vele az Isteni csodákat. A kenyér és bor megszaporítását, a betegek gyógyítását, a halottak életre keltését, a bűnök bocsánatát és magát a feltámadást.
Keményen meg kell nekünk is dolgozni, mint ezért, mert az ördögi erők nem alszanak és üldöznek, még a temploma is ahonnan Jézus kikergette az uzsorásokat, a kufárokat.
Nagyon sok a hasonlat. Csak kövessük, szerre az eseményeket. A születést, az áldozatos munkát, a hátba támadásokat saját magyar állampolgártársaink részéről. A hitünk elleni támadások. Az üldözés nemzetünk ellen, mint ahogy annak idején Jézus ellen tették a zsidók, a rómaiak. Ma nincsenek rómaiak, de vannak az őket is megszégyenítő ferde hajlamú, keresztény és hagyományos értékeket pusztítani akaró genetikai selejtek melyek székháza Brüsszel, Washington, Strasbourg, Velence, s.t.b.
Mint ellenünk azokkal, akik ellen küzdeni kell. Azokkal, akik lépten, nyomon hazudnak, támadnak, csalnak, félrevezetnek, és az Isten minden törvénye ellen élnek.
Ezt nem lehet kitárt karokkal nézni, mint a békés ökölvívó, aki várja, hogy kiüssék. Nem, hanem keményen támadni és nem hazugságokkal, hanem a valós és igaz szennyes tényeket, tetteiket kiteríteni, hogy lássa a magyar.
Ezzel párhuzamosan a csodákat is melyekkel szembesült egy olyan világ közepette, ahol mindenütt drágul az áram, a szolgáltatások, a gáz, az élelem. Biza, biza mondom néktek, hogy választani kell angyali üzenet és pokoli huhogás között.
Kezünkbe a sorsunk, a jövőnk.
Elmúlik az Advent, eltelik a Szent Karácsony és jön egy új év. Majd.....jön a Húsvét, a feltámadás Ünnepe. Magyarok Jézus született és halála után feltámadt, hogy megváltson minket. 2O1O-ben volt egy feltámadás, annak a lángját őrizzük meg, hogy a csoda folytatódjon. Mondom néktek, nem tűr meg kegyelmet az ördög, ha az utunkban van!