ERKEL SZÍNHÁZ

Öröm, és boldogság töltötte el szívünket, látva a megújult Erkel Színház megnyitását, a Gála koncertet.

Nagyon régen, majd ötven éve „szereztünk” jegyeket a Cigánybáróra, a Trubadúrra, ha jól emlékszem a Bánk Bánra, láttuk a Mayfer Ladit, Bástival, és Lehoczky Zsuzsával az Operett színházban...

Akkor Lovranban éltünk, Jugó útlevelünk volt, januárban bezártuk az üzletünket, és Budapestre utaztunk pótolni azt, amiben nem lehetett részünk Jugoszláviában. Múzeumlátogatás, színház, Széchényi könyvtár...

Szabadkán az akkoriban virágzó Népszínházban volt alkalmunk megnézni a Csárdáskirálynőt, -bár ezt az operettet korábban Magyarkanizsán műkedvelői előadásban láttuk- a Mágnás Miskát, Leányvásárt, és keddenként voltak a kabaré estek, magyarországi vendégművészekkel. Ákos Stefi, Toldi Mária,  Kellér Dezső, a Vámosy házaspár, Darvas Szilárd.... Magyarországi olvasóim nem tudják elképzelni azt az érzést, amit mi éreztünk, Magyarország jött hozzánk a színészek képében. Édesanyám mesélte, hogy a harmincas években, egy amerikai filmben egy magyar színésznő szerepelt, és a lovát megsimogatva azt mondta: ÉDES... Erre az egy szóra tódult a magyarság megnézni a filmet!

Szabadkán nem volt opera, tehát nem volt alkalmunk belekóstolni az opera világába. Elhatároztam tehát, hogy nem akarok úgy meghalni, hogy nem láttam operát... Pesten rokonoknál szálltunk meg, Ők tanácsolták, hogy kezdjük a Cigánybáróval, amely nagyoperett, és a könnyű dallamos operákkal. Segítettek, feltelefonálták a színházakat, de jegy sehol... És itt kezdődik a fennebb említése a  szerzésnek...

A jegypénztárhoz odamentem, az útlevelembe betettem száz forintot, úgy, hogy kilógott a széle.

És volt jegy! Nagy élmény volt a számunkra az Erkel Színház, ott „fertőződtünk” meg az operával.

Csak most tudtam meg, hogy az Erkel hatalmas nézőtere a kispénzű embereknek lett szánva. Őszintén, a közönségen nem látszott, a hölgyek friss frizurával, kisestélyi és hasonló öltözetben, a férfiak öltönyben, nyakkendősen jelentek meg. Helyesen. A színház az templom. Oda illik felöltözni, és ezzel megadni a színészeknek is a tiszteletet.

És most térek vissza e hosszú bevezető után az Erkel Színház megnyitójához. Ókovács Szilveszter Úr beszédében utalt arra, hogy olcsó jegyekkel, mindenkit vár az Erkel színház, és ide nem kell frakk, estélyi ruha jöhetnek akár farmerban is.

Kedves Főigazgató Úr!

Hatalmas munkát végzett, és nagyon értékeljük, amit a lelkes csapatával rekordidő alatt véghezvittek.

Gratulálunk sok szeretettel.

De engedje meg, ne sértsék meg a színházat farmerral. Ha a magyar pásztorok nem sértik meg a pusztát a farmernadrággal, akkor ennyi tisztelet legalább kijár a színháznak is. A színész, amikor lenéz a közönségre, jobban érzi magát, ha jólöltözött közönséget lát.

Fiatal koromban hallottam egy interjút Tereza Kesoviával, aki a legkiválóbb sláger énekese volt a kornak, az akkori Jugoszláviában. Tereza minden fellépésén gyönyörű ruhát viselt, egy párizsi divatszalon jóvoltából. Szerinte az énekes, az előadó, a zenekar, a ruházatával fejezi ki a tiszteletét a közönség felé! Én ehhez tartom magamat, igaza volt neki, és ma is így ítélem meg a fellépőt, még ha akármilyen jól is adja elő a manapság divatos, egymondatos dalát...

Vinczer S. Péter

U.i. Én soha nem viseltem farmert, és nem is fogok, nem vagyok cowboy sem farmer. Running soe sem volt a lábamon, rendes cipőt hordok..