EMBER ÁLLJ MEG ÉS EMLÉKEZZ!

Ma a Mindenszentek napja és holnap a halottaké. Két nagyon fontos nap a keresztény magyar ember számára, még ebben a rohanó, minden nemes és értékes emberi érzést eltiporni próbáló anyagias rohanó világban. Az Antikrisztuséba, a pokoli bal liberális magyarellenes világban. Már akinek.
Csak azoknál van, így akiknek nincsenek szentjeik, hite és szeretteik.
Mindenszentek napja. Azoké, akik életükben Isten szolgálták, akik életüket feláldozták, ahogy azt Isten egy szülött fia Jézus Krisztus tette a keresztjén.
Nekünk, magyaroknak is különös helyünk van ezen a naptáron, ahol a szentek neve található. Adtunk a világnak példamutató életű embereket, akiket a szentek soraiba emeltek a nagyok.
Szent István és Szent László királyaink, Szent Imre hercegünk, Szent Margit, Szent Erzsébet, Szent Kinga, s.t.b. Mi jelképezi e nap fontosságát jobban, mint ős magyar és székely,, települések melyek őrzik a napnak a jelentőségét, például: Csíkmintszent. Boldog és nemes lelkű nemzet, akinek e tisztelet e öröm kijutott, hogy annyira fontos és nagy szenteket adhatott a keresztény világnak.
Holnap pedig a Halottak napja. Ma rájuk emlékezünk egy gyertyagyújtással, egy csokor virággal. Azokra kik nincsenek közöttünk.
Nincs olyan ember, akinek nem lennének halottai, akikre emlékeznie kell. Talán mégis?
Azok azonban lélekben nagyon szegény emberek kell, legyenek. Nem sértése és nem rágalom.
Életünk során nagyon sok ember között kerültek, akik körül öveztek és meghatározói váltak életünknek, akiknek nagyon sokat köszönhetünk.
Vannak sajnos, akiknek szülők, nagyszülők, élettársak, gyermekek, nagynénik, nagybácsik, sógorok, rokonok, jó barátok. ENGEM IS ÉRINT EZ A NAP.
Vannak percek, órák, amikor valami okból kifolyólag találkozok nagyszüleim emlékével, a néhai Sorbán Gyula és Sorbán-született Száfta- Róza, anyósom és apósom, akikre többek között szeretettel és fájó szívvel emlékezek. A névsort folytathatnám, de nem ez a lényeg. Maga a nap megszentelése, amikor a sírjuknál gyertyát gyújtok, és virágot teszek, mint ti kedves ismerőseim.
Mondják a ,,bölcsek", hogy a seb begyógyul és az idő a legjobb gyógyszer. Lehet egyeseknek. Azonban amikor ott vagy és önkéntelenül lecsordul a könny a szemeden és nem tehetsz ellene semmit. Nézed a sírt és keresed emlékeidbe, azonban csak ott. Onnan jönnek elő a képek, tisztán mintha a tegnap lett volna és érzed, a melegségüket mintha simogatnának. Igen ők nem hagytak el, csak elmentek egy jobb világba, ahol nincs álarc, ahol nincs gyűlölet, hazugság és elvetemültség. Nincs pompa és gazdagság, meg szegények sincsenek, csak szegény elkározott lelkek.
Állsz némán, majd amikor a könnyek enyhülnek, elmondasz egy imát. Belülről a legmélyebb pontodról jön. A végén felnézel és egy lágy enyhe mosoly, melyben tudatod velük, hogy nem haltak meg, itt vannak, itt laknak élnek benned, te meg oltalmazó angyalokat találsz bennük, az Isten országában, akik vigyáznak rád. Te ő általuk, ők meg te benned.
Ilyen ez az ünnep. Csendes és méltóságos, a lelkekben a szeretettel, a fénnyel. Istenem adj örök nyugodalmat nekik!

fotó: Admin -saját fotó-