A szereplők öltözéke olyan volt, mintha az utcán találkoznék bármelyikükkel, a fiatal táncosokon a mai ifjúság kényelmes, egyszerű ruházata. A főszereplők egy kicsit eltértek a többiektől, mert öltöny, bunda, ballonkabát, estélyi ruha különböztette meg őket a tömegtől. Amikor megérkezett Gizella, egy autó gördült be a színpadra, ebből segítették ki őt az egyenruhás kísérők, akik aztán a kalapjából menyasszonyi fátylat sikerítettek (ez a rész még jópofa is lehetett volna, ha nem kezd el énekelni a Gizellát alakító Radnay Csilla, akinek énekhangja meglehetősen gyenge).
A szereposztás szerint Blaskó Péter a Krónikás szerepét játszotta, de időnként mintha ő lett volna Géza fejedelem is, hiszen meghalt, letakarták, megsiratták, aztán csak ott hevert, mígnem egyszer – bizonyára elunta a tétlenséget, felkelt és ismét énekelgetni kezdett.
István király szerepében egy Feke Pál nevű színész tetszelgett, vagy inkább fanyalgott. Sajnos nem nevezhető hitelesnek az ő játéka, mert ha királyunk ennyire nyámnyila, tétova figura lett volna, mint amilyennek ő előadta, akkor másként alakul a történelem…
Asztrik szerepét László Zsolt játszotta, talán ő volt az, akinek a hangja is rendben volt, ill. a szerepet is hihetően alakította. Tompos Kátya Rékája volt a másik kellemes alakítás.
Stohl András Koppány szerepében maga volt a kudarc. Nem azért, mert Koppány maga is vesztésre állt, hanem mert Stohl nem tudott megbirkózni a szereppel, különösen az éneklés esett nehezére. Helyette szomorú arckifejezésekkel próbálta lenyűgözni a nagyérdeműt, de az arcjáték nagyszínpadon nem a leghatásosabb színészi módszer. Amikor betoltak egy nagy, fehér műanyag lovat, és ő valami szörnyűséges eszközzel leverte a fejét, ömlött a vörös festék és mindenkit összekent, na, akkor majdnem kikapcsoltam a tévét…
Udvaros Dorottya Saroltként vonult a színpadon oda-vissza, le-föl, és gyakran öltözött át szebbnél szebb estélyi ruhába. Határozottsága hitelessé tette a szerep megformálását, de amikor Istvánnal kommunikált, nagyon hihetetlen volt, hogy egy ilyen talpraesett asszonynak ilyen nyámnyila fia legyen…
Amikor bejött a színpadra egy Trabant, én már semmin nem csodálkoztam, ám amikor kiszállt belőle Nagy Feró és Varga Miklós, elkezdtem reménykedni, hogy valami jó dolog következik. Nem ez történt. Ez a két jó énekes valami vacak kis betétdallal próbálkozott, amit aztán Sarolt leállított, ezek ketten pedig behúzott farokkal elkotródtak. Nem értem, hogy miért vállalták ezek ketten azt a megalázó epizódszerepet? Annyira kellene nekik az aprópénz?
Nem semmi volt az a biztonsági őrökből álló kis sereg, akik fekete öltönyben és napszemüveggel parádéztak a színpadon. Koppány népét géppuska sorozat mészárolta le, arra nem emlékszem, hogy ezek művelték, vagy az egyenruhás németek, de az eredmény számít, ahogy ott hevertek egymás hegyén-hátán a „holtak”…
Erre már a Krónikás (vagy a feltámadt Géza) sem tudott tovább hallgatni, és újfent énekelgetni kezdett.
Alig vártam, hogy vége legyen ennek a kutyakomédiának, és azon gondolkodtam, hogy mit szól Szörényi Levente ehhez a rendezéshez. Látta megcsúfolt művét? Létezik olyan ember, akinek ez így tetszett?
Ahogy Alföldi Róbert rajongói oldalát néztem, voltak igazán lelkes igenlők, akiknek ez „átjött”…
Nem tartozom ezek közé, ezért igyekszem a régi változatra emlékezni, ezt a szegedi bemutatót pedig elfelejteni minél előbb. Sajnos még lesz néh
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Azóta a Sportcsarnokban is bemutatták ezt a fércművet, és persze ott voltak a magyarok is, tüntettek Alföldi ellen. Jól tették! Tetszett, ahogy kórusban citálták, hogy "kultúrbotrány". Valóban az, sőt még a hazaárulásnak is egy álnok, sunyi formája, amely benyálazza, kiforgatja a szép gondolatokat, áthelyezi a hangsúlyokat a saját "értékrendje" szerint. Szörényi nem ment fel a színpadra, talán ott sem volt...