Lehel kürtje a kalandozások mondakörének eleme. Hősének neve régi kútfőinkben Lél, a Lehel névalak Bonfini nyomán lett általános. A monda szerint az augsburgi vesztett csata után a kürtös Lehel és társa, Bulcsu, a magyarok vezérei fogságba estek, s Konrád német császár halálra ítélte őket.

Lehelnek utolsó kívánsága volt, hogy még egyszer megfújhassa kürtjét; a kezébe adott kürttel pedig agyonsújtotta a császárt: „Te fogsz előttem menni és szolgám leszel a másvilágon”. A monda kialakulásának alapja az a keleti nomád népeknél, a magyarokon kívül a mongolok, tatárok, de újabb adatok szerint valószínűleg a bolgárok, besenyők és más népek körében is elterjedt és Atilla temetésének mondájában is jelentkező ősi hiedelem, hogy a harcban elpusztultak a másvilágon legyőzőik szolgái lesznek.

Ez a hiedelem sem az Augsburgnál győztes Nagy Ottó császárral, a német-római birodalom megszerzőjével, sem pedig testvérével, a Lélt és Bulcsút Regensburgban kivégeztető Henrik herceggel szemben mondailag nem érvényesülhetett; annál kevésbé, mivel a keleti ősköltészeti hagyományok a hősök felmagasztalását követelték. Érvényesülnie kellett viszont a csata harmadik német vezéralakjával, Konrád herceggel szemben. Az a lotharingiai herceg lép a mondában Ottó (és egyúttal Henrik) helyébe, válik császárrá (s egyben vezéreink bírájává), akit a magyarok amazoknál jobban ismertek és többet emlegettek, mivel korábbi, 945. évi hadjáratukban szövetségesük volt.

A mondaképződés szempontjából döntő, hogy Augsburgnál Ottóhoz visszaszegődve ellenünk harcolt, s a magyarok nyilától találva valóban elesett, így alkalmassá vált arra, hogy a legyőzöttek másvilági szolgaságáról vallott hagyományt személyéhez kapcsolják. Két esemény: Konrád eleste és a vezérek kivégzése a mondaképződés törvényei szerint egybemosódik. Ez név- és személycserét s hősénekeink, mondáink hagyományaihoz való alkalmazkodást eredményez.

Anonymus (1200 ?) már a Konrád név hatása alatt teszi I. Konrád német király korába (911–918) Lél és Bulcsú kivégzését. A mondaalakulás lényeges eleme a kürt. Lél, Tas fia, harcaiban is kürttel jelenik meg Anonymusnál a titeli csata előtt, azzal ad jelt a Salán elleni támadásra. Keleti társadalmakban, így népünknél is méltóságjelvény a kürt, Lél vezéri tisztségének, egyben törzse kiváltságainak is kifejezője. E törzs talán azonos régi forrásaink Kürt törzsével, Lél birtokai: a Kisalföld és a Felvidék déli peremterülete, a Kürt törzs telephelyeivel részben egyezőnek látszik.

Népünk is tudni vélte, hogy Lél foglalta el Galgóc várát, itt is temették el Lehel tornya alá. Birtoka volt a Jászságban, fia, Zombor pedig a hasonló nevű városban tartotta székhelyét. A Lél személyéhez fűzött kürt-hagyomány, a „kürtös Lehel” emléke tette szükségszerűvé, hogy őt népünk a vesztőhelyen is kürtjével lássa, s a kürtben fegyvert fedezzen fel, amely alkalmas ellenségének legyőzésére.

 

 

Szájhagyomány továbbélésének tárgyi támasztéka lett utóbb a Lehel kürtje néven ismert, Jászberényben őrzött történelmi ereklyénk. Az i. sz. 900 tájt készült bizánci stílű, perzsa hatásokat őrző, nyersen erőteljes faragású elefántcsont-kürt a 17. sz.-ban tűnik fel a régi jászberényi r. k. templom falán, 1642-ben a ref. egyház pecsétjén, utóbb hét jász község pecsétjén is. Vöröses foltjait Konrád vérének véli, öble csorbulását Lehel csapásából eredezteti a hagyomány. Az egykori erdélyi Udvarhely megye népe úgy tudta, a patakfalvi Százhalomból került elő. Jászberényben mint a jászok főkapitányának jelvényét s mint ivókürtöt ünnepélyes alkalmakkor használták. Díszítőelemei eredeti vadászat, harc, viadalok, erőpróbák alkalmával betöltött jeladó funkciójára utalnak; az 1950-es években Kádár Ferenc dévaványai pásztor meg is szólaltatta.

(Magyar Néprajzi Lexikon)

magyarno.com

http://magyarno.com/