2012.12.16. 12:41, Frezia
Szegedi fagyos Tisza part,
üres parton, csak a szél szaladt,
szürke csend ült le a tájra,
a folyó már a tavaszt várja.
Séta közben emlékeimben kutattam,
régen a Szőke Tiszán mulattam,
a folyón most hiába keresem,
nézem, roncsait de nem lelem.
A Víg matrózsöröző is üres,
körülötte sok jégmadár repdes,
a Tisza elapadt medrében,
hajók telelnek a fagyos kikötőben.
Lent számtalan szomorúfűzfa,
búsul jégcsapoktól roskadva,
a szélben néha csilingelnek,
mintha valakinek üzennének.
Szemben a túlparton kihalt a strand,
néha egy-két fény fel fel villant.
Amott a gőgös Bertalan feszít,
híd, hol a folyónk még oly szelíd.
A Stefánia kihalt peremén,
talpam alatt a friss hó zenél,
már látom Dankó Pista szobrát,
régen oly szépen pengette húrját.
Sissy királynő ruháját hólepte,
ki a népét nagyon szerette,
hűséges volt szép Magyarországhoz.
Szobra közel a hegedűs prímáshoz.
Mátyás király talpig páncélban,
a kantárt tartva, díszmagyarban,
jogarral üget büszkén a lován,
vigyáz a rendre szemben a Tiszán.
Számtalanszor elmondták már sokan,
visszahoznák őt ma boldogan,
szeretett Mátyás királyunk meghalt,
az igazság is sajnos vele halt!
Pócsa Józsefné
Ajánlom meghallgatni ezt a szép dalt!
http://www.youtube.com/watch?v=PRqdd83BGsQ
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Üdv. Viola
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Szépen megidéztek..., ott sétáltam veled!