|
MINTHA....
miner 2011.08.19. 18:36
Mintha rácson át szürődne lelkünkbe a szó,
felhígul minden, minden ami kimondható,
egy lány neve olyan itt, mint régi képek halma,
homokszemekre pereg szét a drága arca.
Mintha bedarálná valaki a képeket agyunkba,
nézünk egymásra, mint zörgő levelű fákra.
Fejsze csattogás a beszéd és ledönt élve,
elfekszik a legjobb is, ha kivágják lebecsülve.
Mintha szálkákra hasítanák emlékeinket,
feledünk fekete és zöldes, kék szemeket,
őzbarna, meg a sárga néz, néz magányosan,
és lángragyúl, mint a gyufafeje, halálosan.
Mintha kiraknák szívünkbe, s egy hiányozna,
legókép lesz akaratunk, mi velünk birkózna,
kergetne, hogy megkeressük az elgurultat,
padok alá nézünk, s megjátszuk az elfásultat.
Mintha dróthálóba ütközne a kezünk, úgy fáj,
hogy szertefoszló vágyakat kergetünk, muszáj?
Egy szemernyi jókedv elég lenne a költőnek,
de kockákra kerül a szó és kezében széttörnek.
Mintha a billentyüzet zenét alkotna, énekel,
tíz ujjunk alatt betű viszketve felnevet,
hátunkon végig borzong egy egérke négy lába,
felébredünk, mint Móricka az iskolába'.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
