A Vénusz belép a Rákba, a Chiron pedig retrográdba lép: a szeretet begyógyítja a fájdalmas sebeket, és most megengedjük magunknak, hogy érezzük mindazt, amit eddig nem volt bátorságunk érezni.

Július 30-a különleges jelentőséggel bír, mivel ezen a napon két kapu is megnyílik előttünk: az egyik a múltba vezet, és segít szembenézni mindazzal, amivel korábban nem akartunk, a másik pedig a szívünk mélyére, ahol már nem tudjuk elrejteni az igazságot. A Chiron a Kosban retrográdba lép, aktiválva az identitással, a bátorsággal és a ki nem mondott fájdalommal kapcsolatos régi sebeket, míg a Vénusz a Rákba lép, az érzékenység és a szeretet jegyébe, amely a lélek mélyét érinti.

Ez egy intenzív időszak, ami tele van árnyalt gyógyulási lehetőségekkel. Megállunk, felidézzük, kik is vagyunk az álarc mögött, amit viselünk, és megtanulunk gyengédebben szeretni. Nem rejtjük el többé az érzéseinket, hanem megtanuljuk átérezni azokat. Ez a mély érzelmi ébredés napja. Két világ között találjuk magunkat – akik voltunk és akik lehetünk -, és tudatosan választunk.

A Chiron retrográd: az elfelejtett seb visszahív minket a múltba

Visszatekintünk a múltba, de nem nosztalgiából, hanem a megértés őszinte igényéből. A retrográd Chiron felszínre hozza azokat a be nem gyógyult sebeket, amelyeket eddig a lelkünk mélyén rejtegettünk. Lehet, hogy félreértettek, elutasítottak, vagy arra kényszerítettek, hogy erősek legyünk, amikor éppen gyengédségre lett volna szükségünk. Most már nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a belső hangot, amely azt mondja, hogy megérdemeljük a gyógyulást.

Visszatérünk önmagunkhoz, hogy egészek legyünk. Nem azért, hogy elítéljük magunkat, hanem hogy teljes valójában elfogadjuk önmagunkat. A fájdalom megtanított minket a szükséges leckékre, de nem szabad, hogy meghatározza a jövőnket. A Chiron arra kér minket, hogy merüljünk el mélyen önmagunkban, és tiszteljük a sebezhetőségünket. Az igazi erő ott kezdődik, ahol már nem szégyelljük a sebeinket.

Vénusz a Rákban: a szerelem otthonra lel

A Vénusz belép a Rákba, és édes, de mély energiával hat a szívünkre. Végre megértjük, hogy a szerelem nem csupán szenvedély vagy ígéret, hanem az a tér, ahol biztonságban érezzük magunkat, hogy önmagunk legyünk. A Rák megtanít minket arra, hogy az igazi szeretet belülről indul, és nem kell feláldoznunk magunkat ahhoz, hogy elfogadjanak minket. Ez az az időszak, amikor szükségét érezzük annak, hogy valódi, bensőséges, mély kapcsolatokat építsünk ki, minden megjátszás vagy álarc nélkül.

Lebontjuk a falakat, amiket felépítettünk, és gyengédséget mutatunk. Olyan kapcsolatokra vágyunk, amelyek a lelkünket táplálják, nem csak az egónkat. Feltesszük magunknak a kérdést, bajon hol is van az igazi otthonunk, és talán először fordul elő, hogy a válasz nem egy hely, hanem egy érzés. A Vénusz megmutatja nekünk, hogy a szerelem nem trófea, hanem egy mélyen gyógyító energia.

Egy nap, amely megnyitja a karmikus kapukat

Július 30-a egy küszöb a világok között: olyan karmikus kapukat nyit meg, amelyek arra kérnek bennünket, hogy értékeljük át, mit tartunk meg, és mit engedünk el. Az Univerzum lehetőséget kínál nekünk, hogy békét kössünk önmagunk azon aspektusaival, amelyek eddig csendben szenvedtek. Lehet, hogy már nem tudjuk megváltoztatni a történteket, de megválaszthatjuk, milyen értelmet adunk a múltnak. Ez az a pillanat, amikor az elfogadás felszabadulássá válik.

Többé nem menekülünk az árnyékaink elől, hanem beépítjük azokat magunkba. Kezdjük megérteni, hogy a gyógyulás nem a felejtésről szól, hanem arról, hogy együttérzéssel nézünk arra, ami egykor összetört minket. A Chiron és a Vénusz együttesen játszik szerepet ebben a folyamatban, és ezáltal ritka esélyt kapunk arra, hogy újra szembesüljünk önmagunkkal.

A Rákban járó Vénusz érzelmi felülvizsgálatot hoz a kapcsolatok terén. Többé nem vagyunk hajlandóak elfogadni félmegoldásokat, üres ígéreteket vagy mérgező kötelékeket. Egyre tisztábban érezzük, hogy ki az, aki valóban támogat minket, és ki az, aki csak lehúz minket. Nem tudunk többé hazudni sem másoknak, sem önmagunknak. A valódi kapcsolatok elmélyülnek, a hamisak pedig csendben felbomlanak.

Nem könnyű elengedni a szeretteinket, de rájövünk, hogy néha az elválás az önszeretet egy formája. Olyan kapcsolatokat választunk, amelyek békét hoznak nekünk, nem pedig szorongást. Megtanuljuk, hogy az egészséges határok nem a ridegség, hanem az önbecsülés jelei.

Önvizsgálat és belső átalakulás

Mit akarunk valójában? Kik vagyunk a szerepek nélkül, amiket játszunk? A retrográd Chiron az önvizsgálat szent terét kínálja számunkra, ahol belülről alakítjuk át önmagunkat és az életünket. Itt az ideje, hogy összerakjuk a kirakós darabjait, és teljessé váljunk.

A lélek csendjében kezdjük meghallani önmagunk hitelesebb változatának hívását. Felismerjük törékenységünket, de egyben az erőnket is. Ahelyett, hogy szigorúak lennénk önmagunkkal, egyszerűen az őszinteséget választjuk. Ami megmarad, az az, ami igazán meghatároz bennünket, amit pedig hátrahagyunk már nem szolgál bennünket.

A megbocsátás a felszabadulás kulcsa

Nem tudunk továbblépni haraggal teli szívvel, és csak akkor léphetünk át az előttünk feltáruló átjárókon, ha előbb megbocsátunk. Ezt nem másokért, hanem önmagunkért tesszük. Megszabadulunk a régi hibák terhétől, a saját és mások hibáitól egyaránt. Engedélyt adunk magunknak, hogy tévedjünk, és meggyógyuljunk.

A megbocsátás nem egy erőltetett gesztusból, hanem a szenvedés mély megértéséből fakad. Kezdjük látni, hogy minden seb egy leckét rejt magában, és minden leckének célja van. Amikor a megbocsátás mellett döntünk, lényegében azt választjuk, hogy másképp élünk. Azt választjuk, hogy a szívünk felé fordulunk, és ezzel mindent újrakezdhetünk.

A retrográd Chiron és a Rákban járó Vénusz megmutatja nekünk, hogy a gyógyulás lassú, de isteni folyamat. Nem vagyunk egyedül ezen az úton. Támogatnak, vezetnek és szeretnek bennünket. Úgy döntünk, hogy átlépünk a szív kapuján, és magunk mögött hagyjuk azt, ami már nem szolgál minket.

forrás: https://filantropikum.com/