CSAK ÉN..

csak én lennék ki követ
én, ki hallatom hangom,
s cipőm koppanása veri aszfaltot
mögötted,

ó én balga
hogy mertem 
kilépni árnyékból
hogy kövessem,

én lennék ki lenne szóból
mondattá váló,
a csend őre,
hallgatások bélyege,
a néma útszéli
ki mindig vár,

én lennék estben lámpa oszlopa,
fényköre,est párája,
csillagköpenye,
pernye tűzesőben,
s órában perc,

én könny szemed sarkában
ki elhagy, ha mosolyra fakadsz,
én ki nem számít,csak múló-
mint boldog pillanat,
egy gyenge redő homlokodon,
egy elsietett lépés,
aranylány haj ,nyári réten,
ki nevet a viharra,
csak a szellő táncoltassa,

én ,csak én -
te tudod -
de mondani,mondani-
sosem fogod../fellner

ÚJ ÉV GONDOLATOKKAL

szokni az ujjat,
nekem is mint a napoknak,
ők is ismerkednek 
az új számokkal
s beszélgetnek,
jobb lészen?
vagy maradunk-mint akkor-
mikor eggyel kevesebb volt 
a szám, szemeken
kezeken,ráncban tekintetben,

imaházból jövet
a kövek is mások 
vagy a szemem öregebb?
lassul a lépés amott egy árok,
mögötte míg a szem lát csak liget,
híd csak álom, s benne én kép,
egykedvűen merev,
s ki onnan lát csak nevet,
"ím a múltból előlépett"
képzelet,

húzzunk egy vonalat,
csak ,hogy legye-
legyen miért szólnak
ha átlépném csak úgy véletlen,
legyen helye a zoknak-
ha venném, miért mordul-rám-
az élet ismét,

takarózom a szóval
mi nem hallható-
mozdulatokkal mi nem mozdul-
bennem marad -reked-
mint sok álom -
ha a reggel kopog integet,
s milyen fura ezt írom-
akkor meg minek,
ha nem szól-ha nem érint-
de bennem van?

és tartogatni vajon kinek?../fellner

MÁR CSAK AKKOR SZÓLOK...

ezután már csak
akkor szólok-
ha felettem ritkulnak
a fellegek,
oly leszek mint a rézsű,
mi alul gyűjti a cseppeket
hogy így váljak folyammá,
sodorva magammal bennetek,
már csak akkor- ha érdemes
nem csépelni
de válogatni szavakat,
ölteni mondatokat,
jelekkel jelezve
miért vagyok, s ha vagyok,
megértenek é a mondatok-
miket tálalok,
már csak akkor szólok, ha fulladok,
s bennem nő az indulat
levetkezni elbírni nem tudom,
de akkor őrjöngve
vihar módra fákat hajlítva,csavarva,
s ha csendesül az áram
feszültség szűnt
s lelkem szivárvány járja
fektetem kebledre
fáradt testem-
ajkamat ívre hajlatra,
betakarva magunk
az éjszaka fekete bársonya,

már csak akkor szólok.../fellner.

CSAK Ő...

ne tékozolj időt,
ne halmozz álmokat
lépj ha tudsz,
mert mi múlt-
nem köszön többé
béklyót ver köréd,
nem segít a -volt-
csak a -van- mi keljen,
ha futni hagyod mi marad,
lepkeszárnyú gondolat,
gúny száraz mosoly,
tépett levelek-
suttogó üzenetek,
fáraszt a remény 
mi mégsem -tett-

itt a tél -
ablakom párában
s írom rá a reményt,
kisírt szemű lámpások,
vakon fénylenek,
valami múlt
nekik sem lehetett-több-
csak mit bírtak ,elégtek,
számolom a cseppeket,
folyammá válik szememben, 
s mint ár csak kicsiben,

mint nekem a való,
az álmom nagy-
csak ő legyen kicsibe../fellner

NEM HOZTAM MÁST..

nem hoztam mást ,
-sepertem utcákat tereket-
a múltból itt hagyott
használt elunt neveket,
csak mit más elhagyott
sok sok szerethető darabot,
nem hoztam mást
tavalyi gondolatot,
kopott szerelmet,
szeretetet,lopott mosolyt,
álmot mit mások éltek,
most mind az utcán hevertek,
nem hoztam mást ,
érzelmet értelmet-
hazugságot kergető igazat,
szemem, ajkam,kezemet,
tavalyi énemet,
nem hoztam hozhattam,
csak magamat -
ki nehezebb lett netán korosabb,
nem igéző,bár nem vak,
lassuló lépteket,
eres kezeket,
nem tószt s nem regéket-
csendben mondott szavakat,
halk mondatokat,

nem hoztam mást-
egy képet- vagy csak keretet,
a keret tiéd-
hisz a képet te választod meg../fellner