A NYUGATI DEMOKRÁCIA SZÉGYENE

Várakozok a helyi orvosi rendelőben a soromra, és nézem a falra akasztott TV képernyőjét. Mandela temetésére gyülekeznek a világ megmondói, egymást túllicitálva nyilatkoznak a szabadság hőséréről, aki a  fiatalságának huszonhét és fél évét egy koncepciós per ítélete szerint börtönben töltötte.

Nézem a TV-t, és emlékezek. Igen, emlékezek rá, hogy akkor is a sóhivatalok összefogtak, és gazdasági szankciókat vezettek be a Dél afrikai Unió ellen. Megbüntették sportolókat, -kétszer belerúgtam a szódás lovába -, nem vehettek részt az olimpián, mintha ők tehettek volna arról, hogy bebörtönözték Mandelát, amiért az küzdött a feketék egyenjogúságáért.

A szankció persze nem a kormányt sújtotta, hanem a sportolókkal együtt a népet.  Ilyenkor aztán minden fehér hibás, az is aki nem helyesli az állapotokat, de Ő is elszenvedi az elszabadult indulatokat.

Obama nagy szavakat mond, sőt már odáig ereszkedett, hogy Castro öccsével kezet fogott, ami még nem jelenti a szankciók megszüntetését.  Kubába nem szállít az USA autókat, és a cukrát sem veszi, mert fél, hogy savanyú lenne?  A szankciók meg itt sem érnek semmit, a több évtizedes autókat ügyesen tudják karban tartani, alkatrészeket készítenek hozzájuk. De ha Obamánál volna tükör, és belenézne, volna mit látnia a Kubától bérelt, vagy kisajátított t támaszponton.

No de otthon is volna mit látnia, a még  üres fogolytáborok, és  a plasztik koporsók milliói környékén. Önkéntelenül is kérdem, hogy ha majd egyszer egy új Mandela az USA-ban polgári engedetlenségre szólít  majdan fel, Ő hány évet fog majd tölteni Guantanamon, és a követői ezekben a táborokban.

Most senki sem akar lemaradni, mert számon tartják, hogy ki jelenik meg, és ki marad távol. A kormányfők előtt vastag golyót álló üvegek vannak, felelni kell értük, azokért, akik ilyen társadalmat építettek, hogy üvegfal mögé kell bújniuk.

Azért álljunk meg egy szóra: hol voltak az emberi jogok, a szabadság, a szólásszabadság ma mellüket veregető védői, akik huszonhét és fél évig eltűrték, hogy Mandela börtönben sínylődjön, és ki tudja, hányan vannak  most is  börtönökben hasonló módon. Azt is jó lenne, ha megjegyeznék a mindent megmondók, hogy nem lehet a börtönben eltöltött éveket sem pénzzel, sem Nobel díjjal visszaadni.

Most ha igazságot akarnának mutatni a szervezők, akkor a felelősöket, és azokat, akiknek az országában még mindig vannak, akik a véleménynyilvánításukért sínylődnek bírósági ítélet nélkül, nem volna szabad őket a temetésre engedni. Jelenlétükkel meggyalázzák Mandelát, a szabadságot, és a szabad véleménynyilvánítás ügyét.

Ha a szervezők a szertartás megkezdése előtt felszólítanák a megjelenteket, hogy csak az maradjon, akinek a lelke tiszta azt hiszem, sok üres hely maradna a stadionban főleg a díszpáholyban. Ismerős az ilyen  jelenet a Bibliából.

Vinczer S.Péter