A lélekember szeretete 2.
“Lelkem átölelte a csend, miközben alszik a rossz, ébedezik bennem a jó, csodaváró szánkaján szikrázó hóesésében érkezik egy álom, mely megtagadta, majd mindenestől odaadta, megvalósulásra várva önmagát!”
Úgy tartják, Isten kiválasztottja a lélekember. Őket a földi életükben készítik fel, hogy - sikeres vizsgáik letétele után -, újjászületés helyett, lelki segítői-, gyógyítói legyenek az utánuk következő lelkeknek. Utolsó életük összegubancolt sorsfonalát ezért nem tudja földi ember kibogozni, sokszor maguk is belegabalyodnak, nem találják meg a vezető szálakat.
Felfokozódott érzelmekkel megpakolt törött hajójukon, amin a foszlányokban lógó vitorlavászon sem fogott régen szelet, dobálja őket az egymást követő vihar, sorsuk tengerén. Ezért szeretnek ők máshogyan.
A lélekember szeretete különleges, csak egy másik lélekember képes megérteni. Mivel az anyag (test) számára közömbös, így antennája csak a lélek rezgéseire mozdul, azt érzékeli. Minden lélekember szeretete rendkívül szerteágazó.
Legerősebb ezek közül a lélekszeretet
Ez mindenkor lélektárshoz-, ikerlánghoz-, duál-párhoz fűződő földöntúli szeretet, ami csak, és kizárólag egyetlen lélekhez kötött! Ennek gyakorlati témája földi életünk rázóvizsgájának legmeghatározóbb tétele. A lélekember apró leckékben oldja meg, mutatja be, mit tesz annak érdekében, hogy ráhangolódjon „társára”, kutassa, elengedje, vagy újra megkeresse… Amint rátalál, hogyan segíti őt a fejlődésében, eltudja –e gyermeki-, vagy bármilyen másoktól különböző személyiségét-, viselkedését-, magatartásformáját ítélet-, és kritika nélkül fogadni. Illetve a „társtól” jövő impulzusokat, tanításokat képes –e befogadni, magáévá téve, átvenni. Tudja –e szeretni hibáit, tud –e bocsánatot kérni elsősorban önmagától és a másiktól? No, itt meg kell állnunk, kibontani azt a bizonyos csomagot. A lélekember poggyászában mindig több bűn, vétek található, hiszen, ha nem így lenne, nem tanulná meg a bűnös emberek vezeklését, bűnbánatát, bűnbocsánatának, gyakorlását. Ez a legnehezebb feladat. Saját bűneinkkel szembenézni, először magunknak megbocsájtani, csak ez után, fordulhatunk mások felé bocsánatkéréssel. Lélekemberek sokasága található zarándok utakon. Magukat kevésnek érzik otthoni lelkigyakorlatokkal megtisztítani, ezért vállalkoznak áldozatokkal járó őszinte mindent feltáró bűnbánó, vezeklő utakra. A lélekember egész életében bűnösnek érzi magát, - pedig tudja nincs olyan bűne, ami életfogytig tartó büntetést érdemelne-, mégis be kell mutatnia mennyire őszinte a bűnbánata, s a jóvátételi hajlama. Ösztönösen megérzi a szükséget másoknál, vonzza azokat, akik segítségre szorulnak. Így gyakorolhatja a lelkében megszületett igényeit, amiért gyakran pofon a fizetsége, azonban senkitől nem von meg semmit, odatartja a másik orcáját is, soha nem hátrál ki. Olyanok ők is, mint azok a kutyagazdák, akik akkor is enni adnak az állatnak, ha beleharap az ételt nyújtó kézbe.
Miért ilyenek? Mert nem ismerik a gyűlöletet, bosszút, irigységet, ezeket a gonosztól származtatják, s az alacsonyabb fejlődés-rendű lélekcsoportokhoz kötik. Az ő feladatuk viszont a szükség észlelése, mások segítése, felemelése, kiemelése, tanítása, hozzájárulása az alacsonyabb rendű lelkek fejlődéséhez.
A lélekember szeretetének következő állomása a „hála-szeretet”. Ez életfogytig tartó –sokszor önmagukat kizsákmányoló önkéntes –olykor rabszolga- szolgálat. Életen át képesek másokat alázattal kiszolgálni azért, amit lelki fejlődésük érdekében bármilyen formában kaptak/kapnak. Életfeladatként végzik munkájukat, fáradhatatlanul, tudásuk legjavát adva. Érzésekben ez eltérő, a fent említett lélekszeretettel, ami egyetlen lélekhez kötött, a hálaszeretet több személyhez is köthető az életük során. Ugyanakkor a kötődés mindkét esetben hasonló lehet. Míg az elsőben (lélekszeretet) lélek-félként van összekötve, a másodikban (hála-szeretet) csak lekötelezett lehet. Az elsőben nem szükséges az anyag (test) jelenléte, mivel a mag (lélek) a fontos, a másodikban általában jelen van a matéria, hiszen gyakran, ápolja, gondozza, vagy egy életet él le vele testi-kapcsolatban, hála- szeretetben, békességben. Ezekre a kapcsolatokra valóban jellemző a békés, csendes, egymás mellett élés, mivel kompromisszumok sokasága alakul ki két ember között, mintegy szövetséget alkotva, olyan, azt adok, amit kapok, szinten. Érdekellentétek nélkül, hiszen mindkét félnek fontos a játékszabályok betartása. Nyugalomért, nyugalmat, szabadságért, szabadságot, segítségért szolgálatot, - alapon működik a rendszer. Olykor szinte munkaköri leírásként képes a lélekember elfogadni, meghálálni –társas magányt felvállalva- egész életét, mert a legfontosabb feladatát, a háláját, mint adósságát letudhatja, miközben adhat…
A lélekember a lélekszeretetre vágyik, még is gyakran a hálaszeretetben ragad, amennyiben az Úr számára ezt az utat jelöli ki.
Harmadik tétel, a lélekember barátsága
A legszebb, legtisztább érzés. Önzetlen, viszonzásnélküli önként vállalt szolgálat, ahol a lélek valóban szárnyalni képes, még is itt található a legtöbb félreértés, szárnyaszegettség veszélye. A lélekember mindenét felajánlja, odaadja, önzetlenül annak, aki a hátát tarja támasznak, a vállát, hogy fejét ráhajtva kisírhatja rajta bánatát. Rengeteg félreértésre-, megnem értésre adhat okot, hiszen a lélekembernél –mint többször említettem, a mag a fontos, nem a matéria-, a barátság sem nemhez kötött.
Érdekes megfigyelést osztok meg veletek. A lélekemberek többsége vallja, hogy gyermekkorában inkább a férfi családtagoknál találta meg a biztonságérzetét, apa, nagyapa szeretete volt meghatározó számára. Talán azt az erőt tartotta megbízhatóbbnak… nem tudom, de a lélekemberek felnőttként is jobban bíznak a férfiak megbízhatóságában, mint a nőkében.
A lélekember barátsága soha nincs nemhez kötve, ezt sokszor félreértik, a lélekember másik emberhez fordulásában sokszor, sokan többet látnak, vagy feltételeznek, mint barátság, -tévesen. A lélekember hűsége mindhárom szeretetformában megbízható.
Végül a lélekember földöntúli kapcsolata szeretete
A lélekember soha nem magányos, nincs egyedül, kiválasztásakor kap maga mellé egy segítőt, aki láthatatlan erővel ruházza fel, folyamatosan gondoskodik arról, hogy az Úr által rábízott-, és önként vállalt felnőttkori feladatát teljesíthesse. Tudatosan írtam a felnőttkori jelzőt, hiszen általában a felnőttkorban érik meg a lélek a „munkára”. A segítő –véleményem szerint- genetikailag kötődő –megtisztult visszatért lélek, lehet, akár családtag, vagy saját génjei lenyomatát hordozó kisangyal, elvetélt lélek. Azonban soha nem lehet olyan lélek, aki bármilyen erőszakos beavatkozás miatt nem ölthetett testet, (abortusz), vagy öngyilkosként hagyta el földi útját.
A kijelölt segítő nem befolyásolja a lélekember szabad-akaratát, azonban képes a káros hatásokra figyelmeztetni.
***