Fényadás gyakorlat

9. rész

Fényadás gyakorlata

Szellőztess ki, gyújts egy szál gyertyát, a füstölőbe tegyél pár szem tömjéngranulátomot és hallgass csendben lágy zenét, ha van Gregoriánt, vagy klasszikust.

Amennyiben többen vagytok, üljetek le egymással szemben. Vigyázzatok, a lábaitok ne keresztezzék egymást. Nézzetek egymásra, miközben a fényadó mondja el hangosan az imát. (Az előző részben megtaláljátok) Az ima utáni szöveg a következő:  

- Kérlek Uram, változtass fényoszloppá, hogy fényoszlopomból sugározhassam a szerető fényedet  X. Y. felé.

Hunyjátok le a szemeteket. Két nyitott tenyereteket tegyétek a combotokra. Csak a légzésetekre és magatokra figyeljetek.  Ameddig az adó személy kezében, vagy csakrában érzi az áramlást ne szakítsátok meg.

Mikor véget ér a közvetítés, cserélhettek. Ha többen vagytok, lehet egynek küldeni, de párban is alkalmazhatjátok.

Természetesen fényt lehet eseményre is küldeni, pl. vizsgára, vagy távba bárkinek, akinek szüksége van rá.

Elmesélek egy történetet.

Évekkel ezelőtt történt. A klubtagok jól ismerik a történetet. Egyik társunkat Etelkát egy erdélyi tanítónőt meghívtam magammmal Szegedre. A buszon, pár üléssel előttünk utazott egy család. Két nagyszülő, két gyerekkel. Mikor felszálltunk, láttuk, a  Magyar igazolványra kapták meg jegyeiket. Valószínű erdélyiek lehettek. Több órás út állt előttünk. A család gyerek tagjai gyakran váltogatták egymást a nagymama mellett, mert nála volt elemózsia. A Tompai beágazónál ellenőrök szálltak fel a buszra. Sorban ellenőrizték a jegyeket, és  igazolványokat. Két diáknál sokat időztek, valószínű jegyzőkönyveztek. Az említett család nagyon izgatott lett, kerestek, kutattak, ahányan csak voltak, de nem találták a jegyeiket.

Etelkának támadt az ötlete, így szólt:

-Gizike, segítsünk nehogy bajuk legyen, küldjünk fényt…

Azonnal neki is láttunk, saját szavainkkal egykét mondatos imát mormoltunk alázatos kérés kiséretében, időhiány miatt ennyire futotta…

Teltek a percek, az ellenőrök egyre közelebb kerültek a családhoz. Már csak egy sor volt előttük, amikor az asszony súgott valamit egyik unokának, aki elindult az ajtó melletti szemeteshez, és kivett belőle egy narancshéjjal megpakolt nejlonzacskót. Mikor belekotortak, megtalálták benne a jegyeket…

Mi a hátsó sorban, örömünkben egymást átöleltük, és szinte egyszerre kiáltottuk!

-Sikerült!

Többen hátrafordultak, nem tudták elképzelni mi történt velünk, mi bajunk van, mi ez öröm mámor.

A szegedi buszállomáson Etelka odament az asszonyhoz, és annyit mondott neki.

-Jaj, úgy aggódtunk magukért, és imádkoztunk, hogy megtalálják a jegyeiket.

Megköszönték az együttérzésünket, és elköszöntek.

Ez a történet is mutatja, mennyit lehet vele segíteni, csak alázat, hit és a másik iránti szeretet kell hozzá…

Kérlek benneteket, írjátok meg az élményeiteket, amit a gyakorlatok alatt szereztek.

Levélcímünk a honlap fejlécén megtalálható.

Az Úr békéje és áldása legyen veletek!

Előző részek >>>