Kép:Google képek sorozatból

Az alábbi levelet Pártiumban élő rokonom küldte.

Nem Ő írta. A szerző alighanem Svédországban él, az ékezetes betűk, és a dátum képzésből következtethetően. Származása, gondolkodása erdélyisége töretlen!

Eredetije nálam megvan.

Az e mail szerzőjét, címzettjeit az ő érdekükben kitöröltem.

Nevükben közlöm BML

----- Forwarded Message -----
From:
Sent: Wednesday, January 23, 2013 10:59 AM
Subject: Fwd: VB: Fwd: Fw: Fwd: levél Mersterházinak



Skickat från min underbara iPhone*****

Vidarebefordrat brev:
Från:
Datum: 22 januari 2013 22:59:05 CET
Till: "
Ämne: VB: Fwd: Fw: Fwd: levél Mersterházinak
 
 
 
                         Istenem, mióta vártam ezt a pillanatot!
Hányszor reméltem, hogy ott álltok erdélyi, felvidéki, kárpátaljai,
vajdasági, zuglói és isten tudja még milyen nehéz sorsú magyarjaink
előtt, és vezekeltek.
Sőt arra vártam a leginkább, hogy abban a pillanatban majd megnyílik
alattatok a föld, s aztán fintorogva mégis kivet magából.
Csak azért, hogy megtudjátok, milyen trianoni magyarnak lenni.
Mégsem történt meg.
Kilenc évig kellett várnunk, míg végül megtettétek. Odajárultatok
Markó Béla színe elé Kolozsváron, és ott vallottatok. Hogy
természetesnek és jogosnak tartjátok az ellenetek tiltakozó fiatalok
véleménynyilvánítását. Hogy új alapokra helyezitek
nemzetpolitikátokat.
Az tetszett a legjobban, hogy azt is elismertétek, a nemzetpolitika
sem a szocialista kormányok, sem az MSZP politikájában nem kapott
kellő hangsúlyt, ezért jogosan kritizálták a baloldalt Magyarországon
és a határon túl. Hogy 2004. december 5-én az MSZP egy rossz politikai
kérdésre rossz választ adott, kárt okozva ezzel a magyar-magyar
kapcsolatoknak, és olyan érzést keltve, amely joggal sértette a
határon túl élő honfitársaitokat. Hogy ez olyan téves politikai döntés
volt, amiért elnézést szeretnétek kérni mindenkitől, akit ezzel
megsértettetek.
Ti ezzel nem megsértettetek Attilám. Ti ezzel legyilkoltátok az
álmainkat. Az ideált, hogy testvérek és egy nemzet vagyunk! És akkor
most azzal jössz, hogy ti ezt mennyire nem is gondoltátok át?
Mikor higgyünk nektek, ha 2004-ben ezt szajkóztátok heteken át: "Az
MSZP nemzetpolitikája: Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a
lakáshelyzet! A kettős állampolgárság a határon túliak számára nem
megoldás, viszont az országnak és nekünk jelentős teher."
Most, kilenc év után meritek azt mondani, hogy nem kellett volna!?
Persze, hogy nem kellett volna!
Tudjátok, van a bocsánatkérés, és van, ami azt megelőzi. Utólag már a
bocsánatkérés is csak olyan, mint a csók a halottnak. Miközben
megbocsátani lehet ugyan, sőt, kell is.
Talán egyszer majd meg is fogjuk tenni, mert a bocsánat ugye, ahogy az
igaz szeretet, feltétel nélküli.
De amíg megbocsátunk, mégis elgondolkodunk szépen azon is, hogy ez nem véletlenül gyűlöletkarmesteretek legújabb húzása-e?

Attilám, tedd a kezed szíved feltételezett helyére: nem hívott-e az
elmúlt napokban Ron félre egy áporodott sarokba, és nem mondta-e azt,
hogy eljött az ideje a köldöknézésnek? És te még el is hitted ennek
a kérges lelkű heccmesternek, hogy most és éppen a te fejedre kell
hamut szórni?
Hát jól megúszta a Laci, az Ildikó, meg a Fletó is.
Legyen, hogy te viszed el a balhét, de hülyének ne nézzétek a magyart!
Hogy ti majd elmentek kincses Kolozsvárra, és az igazságos Mátyás
szülővárosában - apropó, hallottatok már e dicső uralkodónkról, vagy
igaz szocialistáknak ne emlegessek királyokat? - azt hazudjátok,
megbántatok mindent, és ezután majd bármit is ellenkezőleg tesztek és
gondoltok ezért az általatok lerongyosított nemzetért?
Adná a Jóisten, hogy komolyan gondoljátok. Hogy végre komolyan
felfogjátok, milyen gonosz játékot űztetek velünk éveken át. Hogy
megérezzétek annak a gombócnak a keserűségét, amit úgy tuszkoltatok le a torkunkon 2004. december 5. estéjén, hogy közben fuldokoltunk a
könnyeinktől, és nem bírtuk felfogni, hogy mi már a mieinknek sem
kellünk.

Tudod Attilám, tényleg bátor húzás volt. Ahhoz képest, hogy rosszabbul
is végződhetett volna, simán kijöttetek a csávából. Köszönhetitek a
kolozsvári román rendőröknek, akik megvédtek a feldühödött erdélyi
magyaroktól. Azoktól, akik tudják, miként dobog egy magyar ember
szíve.
A meteorológusok ismét nagy havazásra figyelmeztetnek. Azt kellene
most csinálni (mert ti úgyis belehúztok, és mindent megcsináltok),
hogy beszereztek néhány tucat piros hólapátot, és szembementek a
téllel.
Annak talán lenne értelme, s vezeklésnek sem lenne utolsó.
De nem kérünk sem a régi, sem az új nemzetpolitikátokból, sőt
semmilyen agymenésetekből.