2013.01.21. 07:31, miner
Lónélküli lófő volnék, hintalovat űzök;
nem árthat már nekem semmi, fogyasztóként pörgök.
Percmorzsáim öntudatlan szétherdálom önként,
Villanyóra, s egyéb mérő, hizlalja a tőkést.
Folyton minden egybefolyik, tisztítja a vízmű;
létörlő magányom tere: tévénézős menű.
Volt ám nékem sok barátom, munkásemberféle.
De mióta dolgozni bűn, mind meghaltak, rendre.
Mostanában fent a neten, honfoglalás folyik,
három kérdés elegendő, s házam-váram úszik.
Viccelődni a halállal lehet, persze, hogyne;
Házirabló, ha megtisztel kalapáccsal, fejre.
Van sok dolgom, mint a füstnek a magos kéményben ,
Füstölgök bent, s szidom ezt a, politikát éppen.
Sem dohánnyal, sem pipával, nem élek én, minek?
Széndioxidot termelek amúgy is eleget.
Állítólag sok az ember, Földanya sem bírja
megitatni, megetetni, elfogy minden zsírja.
Műzsír készül műtejből és szója szalmaszárból,
aki eszi annak bele vastagodik, s sztrájkol.
Ásít felénk a tavasznak büszke szép orcája,
mint hó alatt a reménység rügyedező magja.
Hátha egyszer jó világ jön, megvalósul álom.
Lekerül a nép nyakáról szégyenletes járom.
bélyegkép: Saját festmény
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Ragyogó!