2012.12.15. 09:31, miner
Egyszer egy bárányka elszökött a nyájból,
hogy őt meg ne nyírják, kibújt a karámból,
megijedt szegényke, nagy olló élétől,
megijedt a medence fürdővizétől.
Futott a nagy fűbe, őzike fészkébe,
lelapult, de nem lelte nyugalmát még ott se.
Futott az erdőbe, fák alá rejtőzni,
Mindhiába futott, ott is kezdett félni.
Jaj, hova mehetne? - bégetett riadtan,
szakadékba zuhant, sötétbe óvatlan.
Kereste a gazda: - Hol vagy kis barika?
Jöjj elő, nem bántlak, nem nyírlak meg soha.
Hiába szólítja, a bárány elveszett,
utána kell menni, ott kell hagynia mindent.
Kilencvenkilenc juh van az ő aklában,
Barika századik darabszám a nyájban.
Most ezért az egyért kilencvenkilencet
el kell ma hagynia, s találjon meg egyet.
Nem sokat töpreng, a juhász elindul,
minden bokrot átnéz, távolodik a nyájtul.
Esteledik máris, vissza kéne térni,
hiszen a juhnyájat ezer baj érheti,
vajon megéri e egyetlen bárányért
őrizetlen hagyni szépszámú seregét.
Megéri, megéri, gondolja elszántan,
mert mind a százat egyformán vigyáztam.
Egyformán kezeltem, egyformán itattam,
egyformán szerettem, soha el nem hagytam.
Ekkor lent a mélyben, lám bárányka béget.
Lemegy a juhász, s felhozza azt az egyet.
Örömmel szívében hazaviszi szépen,
s elhívja barátját ünnepségre menten.
Gyertek, mert elveszett, de megtaláltam én,
örüljetek velem, ezen a szép estén.
Ilyen a mi Istenünk, így mondta Jézus,
példabeszédében dicsőséges himnusz,
zengjen érte néki sok sok halleluját.
így tanított minket nagy hegyi beszéddel,
öröm lesz a mennyben, mikor oda megérkezel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Annyira szép és megható, ahogy írtál kedves Miki! Köszönöm!
Kedves Vica,gyerekeknek ajánlanám, hogy elolvassák.