Kovács II. tizedes aznap már a tizedik jegyzőkönyvet fejezi be, autó feltörésekről, telefonon történt zaklatásokról, villamoson ellopott táskákról.

Gyere ebédelni, hívja a kollégája, de Kovács II. tizedes bizonyítani akar. Ha ő az ügyeletes, délig valamennyi bejelentővel felveszi a jegyzőkönyvet. Kinn, a folyosón, még ott ül valaki, látja, amikor az utolsó ügyfél kimegy. Megköszöni a szíves invitálást, de marad a helyén és három harapással befalja az otthonról hozott szendvicsét. Zsemle párizsival. Vaj már nincs rajta, mert elfogyott a hűtőből és tegnap már nem volt ideje vásárolni. Talál a fiókjában két almát, amelyek kissé hervatagok, de uzsonnára jók lesznek.

Ebéd után együtt kávéznak a kollégák, most azonban annyira kívánja a fekete, forró italt, hogy felkészíti a kávét, csak be kelljen kapcsolni.

Igazít egyet az egyenruháján és kiszól az ajtón:

-          Kérem, fáradjon be.

A középkorú, borostás, a mosdatlansága miatt bűzlő hajléktan férfi körülményesen feláll a padról és elindul felé. Kezében hatalmas Auchan bevásárló szatyor, teletömve.

Kovács II. tizedes hamvas, barackvirág színű arcán átfut egy fintor. Megpróbál nem venni levegőt, amikor elmegy mellette a férfi. Kicsit bánja már, hogy nem ment el ebédelni a többiekkel. Egyedül kell szembenéznie ezzel a hajléktalannal. Félni nem fél, mert fekete öves karatés. Nő létére második legjobb az örsön ebben a sportban. Egyébként sem úgy néz ki az ügyfél, mint aki erőszakos. Igaz, ennek ellentmondani látszik a szeme alatti fekete véraláfutás.

-          Jó napot kívánok. Foglaljon helyet.

Kicsit távolabbra húzza a széket, melyre leülteti a férfit. Nem köszön az ügyfél, csak morog valamit az orra alatt.

-          Miben segíthetek?

Kovács II. tizedes hivatalos hangon, udvariasan kérdez. Erre tanították, hogy az állampolgárokkal szemben udvariasan, de határozottan kell fellépni.

-          Betörtek Margit nénihez. Ezt akarom bejelenteni.

-          Elkérném a személyi igazolványát és a lakcím kártyáját.

A hajléktalan mintha nem is értené, egyre csak bámulja Kovács II. tizedes mellein feszülő egyenruhát. Zavarban van. Nem erre számított. Hogyan lehet egy kedves fiatal nő rendőr? Kellemes az illata. Chanel parfüm, valaha a felesége is hasonlót használt.

-          Ide adná, kérem, a személyi okmányait?

A határozott, nyugodt hangon megismételt kérésre matatni kezd a zsebeiben. Amit talál, válogatás nélkül kiteszi az íróasztal sarkára. Gyűrött papír zsebkendő, aprópénz, madzag, újságdarabok, halványuló családi fotó, bokszer. Valahol ott kell lennie a személyi igazolványnak is. Eszébe jut, hogy a sapkája belső bélésébe tette, amikor utoljára igazoltatták. Komótosan mindent visszatesz a zsebeibe. Ölébe veszi a hatalmas szatyrát és hosszan matat benne. Végül, úgy két perc alatt, előkerül a sapka, bélésében a gyűrött, pecsétes személyi igazolvánnyal.

Kovács II. tizedes szó nélkül átlapozza, és már írja is a számítógépbe a férfi adatait. Könnyű a dolga, ott a formanyomtatvány, csak ki kell tölteni.

Kiskun Vendel, született 1957. október 20. anyja neve Bohács Ilona, állandó lakhelye: Tarnaméra, Kossuth u.15. A személyi igazolvány már régen lejárt.

Kíváncsi Kovács II. tizedes, megnézi a többi adatot is. Nős, három gyerek apja, végzettsége középiskola, foglalkozása mezőgazdasági gépésztechnikus. A lila papíron halványak a bejegyzések.

Belenéz a férfi csillogó égszínkék szemébe.

-          Hallgatom a bejelentését.

A hajléktalan beszélni kezd, eleinte akadozva, később folyamatosan. Kovács II. tizedes ceruzával jegyzetel a noteszébe. Nem szól közbe és nem is kérdez.

Kirajzolódik a történet, a munkanélkülivé váló gépésztechnikusról, aki a kilencvenes évek közepén feljön a fővárosba munkát keresni.  Eleinte jól keres, spórol, hogy minél több maradjon az otthoniaknak. Három év múlva tönkremegy a vállalkozás, utcára kerül. Attól fogva alkalmi munkákból él. A családjának rendszeresen küldi a pénzt, de a kocsiját már nem tudja fenntartani. Eladja és annak az árából fedezi a legidősebb gyereke iskoláztatását. A felesége hűsége nem kétséges számára, mindaddig, amíg Lajcsika, a legkisebb fia, a maga négy évével, el nem fecsegi, hogy neki van egy másik papája is. Egy hétköznapi, aki akkor alszik náluk, ha az ünnepi papa nincs otthon. Nem csinál botrányt, összeszed néhány holmit és otthagyja a családot. Feléget maga után mindent. Másik albérletbe költözik, nehogy megtalálják. Az alkalmi munkák egyre fogynak. Már nem tudja fenntartani a bérletét, az utcára kerül. Hajléktalan újságot árul a megszokott útkereszteződésében. Itt ismerkedik meg Margit nénivel és a férjével, akik hetente egyszer, ötszáz forintot adnak neki. Amíg a piros lámpa tart, még beszélgetnek is.

A hajléktalan szállón megismerkedik Dodóval, a hajléktalanok doyenjével. Dodó kisebb hajléktalan klánt tart fenn, akik neki dolgoznak. Ennek fejében védelmet kapnak és biztos megélhetést, amely napi kétszeri biztos étkezést jelent.

Vendel is csatlakozik a csapathoz. Kiderül, hogy Dodó mindenféle információval is kereskedik. Tőlük, hajléktalanoktól kapott információkat árulja az alvilágnak.

Margit néni és Márton bácsi heti apanázsáról Vendel mélyen hallgat. Ebből telik neki borra, párizsira, s ha spórol, még heti kétszer el is tud menni a közfürdőbe is.

Visszaérkeznek a kollégái és Kovács II. tizedes a szemével int nekik, hogy hagyják magára az ügyféllel.  Megértik és kimennek. Azért jelzik neki, hogy a közelben maradnak.

Vendel nehezen találja a megszakított fonalat. Kovács II. tizedes bekapcsolja a kávéfőzőt és nagy adag meleg, édes, tejszínes kávéval kínálja a férfit.

Szóval, folytatja a férfi, két kezét melengetve a csészén, Márton bácsi halála után Margit néni megkeresi, hogy neki adja az öreg ruháit. Ha nem lesz jó magának, majd eladja. Finom szövetű, alig használt öltönyökkel távozik az özvegytől. Végre egy nagyobb fogás, amellyel növelheti tekintélyét Dodi előtt.

Kortyolgatja a kávét. Finom, laktató.

Az egyik öltöny zakójának belső zsebében számlát találnak. Három darab befektetési arany vásárlásáról. Akkor még fel sem tűnik neki, hogy Dodó kikapja a kezéből és zsebre gyűri. Másnap kérdezgetni kezdi, honnan az öltöny, de nem válaszol. És dél körül megkeresi Dodó két verőlegénnyel. Végül kénytelen bevallani, ha élve akar maradni.

Két napot tölt a verés után a kórházban. Ennek egy hete. Kiderült, hogy Margit nénit kirabolták és megverték, amíg ő a kórházban volt.

-          Köszönöm a kávét. Lehet, hogy most ittam utoljára. Ha Dodó megtudja… Úgysem ér az életem egy fabatkát sem.

Kovács II. tizedes fejében dübörögnek a gondolatok. Szánja Vendelt. Fogalma sincs, mit tehetne. Időt nyer, ha tölt még egy kávét a férfinek.

-          Fogyassza csak, azonnal jövök.

Vendel élvezi a második kávét. Még ma nem evett, nincs is mit.

Nyílik a szoba ajtaja. Magas, nagydarab, fekete ruhás fiatalember érkezik. Lehuppan Kovács II. helyére és elismételteti a hajléktalannal az egész történetet. Kérdezget, bele belenézve a ceruzás jegyzetekbe. Különösen Dodó érdekli, hol tartózkodik, hogyan néz ki, kik dolgoznak neki.

Vendel szívét marokra fogja a félelem. A rosszullét határán meséli újra meg újra a történetet. Szeme időnkét vágyakozva az ajtóra téved, hátha visszatér az a kedves fiatal nő. Kedves? Hiszen elárulta, ráküldte ezt a smasszert. Miért is kellett idejönnie? Margit néni úgyis azt hiszi, hogy ő hozta rá a betörőket. Ami igaz, de nem akarattal.

Három órakor nyílik az ajtó és belép egy újabb smasszer.

-          Mehetünk?

-          Igen. Szedelőzködjön, jóember, elmegyünk. Ne kérdezzen, itt az igazolványa, tegye el.

Kovács II. tizedes arcán nem tükröződik semmi érzelem, amint a lépcsőforduló ablakából figyeli            a rendőrautó indulását. Vendel, mintha érezné magán a figyelő szemet, még utoljára felnéz az épületre. Fogalma sincs, hová viszik.

Egy óra múlva szépen gondozott parkban lévő villa előtt állnak meg. Az egyik smasszer kiszáll a kocsiból, s néhány perc múlva nagydarab, fehér köpenyes fiatalemberrel tér vissza.

-          Jó napot, Vendel. Jöjjön velem. Sziasztok, fiúk, és köszönöm.

Kovács II. tizedes mobilja fél ötkor megszólal.

-          Szia, Katikám! Jelentem, hajléktalan barátunk átesett a fertőtlenítésen, elhelyezkedett a kertész lakban, ruhája a mosodában. Most éppen a vacsoráját eszegeti. Két hét múlva, ha jól dolgozik, felvesszük állományba. Kösz, hogy gondoltál ránk. Ne felejtsd el, szombaton buli lesz Rezsőnél. De nehogy egyenruhában gyere!

Kovács II. tizedes megkönnyebbülten nyom a számítógépén egy enter billentyűt. Holnap a kollégákkal megkezdik egy állampolgári telefon bejelentés alapján Margit néni ügyének kivizsgálását.

Ideje hazamenni. Útközben bevásárol, zsemlét, felvágottat. Jaj, csak a vaj ki ne maradjon!

Boris Vanessza képe