Az asszony jóval a kitűzött időpont előtt toporgott a bírósági folyosón.

Aztán az ingerszegény környezetben végigböngészte az ajtók mellé felfüggesztett, üveglapú táblácskák alatti szövegeket. Az alperesek névvel, teljes lakcímmel szerepeltek.

- Ez aranybánya azoknak, akik önbíráskodásból vagy szórakozásból bosszút akarnak állni valakin. - futott át az asszony agyán, miközben leült az ajtó előtti, hajlított fapadra, ahol tárgyalása lesz.

Tovább gondolkodott volna, de a csendet megzavarta két asszony megjelenése. Hangosan csevegve foglaltak helyet a már ott ülő közelében, majd vitatkozni kezdtek, ki, mit egyen előbb.

A hatalmas, bugyros, mindent elrejtő női táskát közéjük helyezte a dús bájú, feketére festett hajú nő, így a magas, szikár a pad szélére szorulva  pakolászta ölébe a boltban vásároltakat. Egymás után bontogatták és ették a csomagolt, krémekkel töltött, cukormázas süteményeket, amikből egy darab is több napra való kalóriát taralmazott.

A várakozó asszony egy pillantással felmérte a két nőt, több időt nem vesztegetvén rájuk, belemerült iratanyagába.

A nők hol suttogva, hol hangosan, csámcsogva tárgyaltak ki mindenkit, aki megjelent a folyosón, majd összenevetgéltek. Közben megjelent a bíró, az ügyvéd s bevonultak a terembe.

A két nő viharos gyorsasággal dobálta tele a mindent elnyelő táskát, a morzsákat széttaposták, a csomagolóanyagokat eldobálva igyekeztek mielőbb a csukódó ajtóhoz jutni.

A nagy sietségben a fekete nőnek kibomlott a kontya, s amint igazgatta, táskájából félméteres sütemény billent ki.

- Ezt majd a per végén eszem meg, ha úgy alakul, ahogy szeretném. Ha nem, akkor a tiéd lehet - fordult a szikár nő felé, aki hálásan mosolygott rá.

Bent már túljutottak az iratismertetésen, amikor halk kopogás után bebocsátást kért a két nő.

A bíró válasz helyett, előbb udvariasan a bentlévőkre nézett. Az asszony nemet intett, az ügyvéd széttárta karját.

A fekete nő felmérte a helyzetet, az asszony felé mondta:

- Továbbképzés miatt vagyok itt...

- Melyik szervezettől? - kédezte az asszony.

- Meg kell nézni az újságban... - replikázott a fekete, közben az újból kibukó süteményét nyomogatta vissza.

- Asszonyom! Nem tudja megmondani, hogy melyik szervezet küldte továbbképzésre?

A bíró, a kiéleződő helyzetre tekintettel, nyugodt mosollyal tanácsolta a két nőnek, egy másik  tárgyaláson való részvételt, ami jóval hosszabb lesz, így több lehet a tanulság is.

A tárgyalás befejezésekor először az asszony hagyta el a helyiséget. Első pillantása a két nőre esett, akik az ülésterem melletti padon zabálva azon mulattak, hogy így is mindent hallottak. Meglátva a kijövő asszonyt, a szikár nő elkeseredetten jegyezte meg:

- Nincs is megtörve...

A mondat befejezését már súgva mondta a feketének, majd gúnyosan felröhögtek.

A asszony végigmérte őket, majd egyenes tartással, sarkát jól a kőhöz koppintva, öntudatosan vonult el előttük. Tudta, hogy előre felkészített politikusoknál is jól bevált ez a módszer. Belépett a liftbe, ahol aztán elengedte magát. Mire a földszintre ért tudata alsóbb rétegeiből feláramlott a tiszta felismerés.

Kiérve az épületből jólesett neki az éles, hideg levegő.

- Hát innen fúj a szél! - nézett a Duna irányába, kétértelműen mosolyogva.

Közelebb érve már látta, hogy a megduzzadt folyó milyen gyorsan terelte, sodorta tova a sok hordalékot, mocskot, amit felelőtlen emberek dobáltak bele.

Aztán rend lett. Látóhatárig tiszta volt a folyó, mint az asszony, aki nézte.

illusztráció: Caesarom-kép