2012.12.08. 08:48, Turul
Mások munkájából kiollózott, terjedelmes anyagok, innen-onnan összeszedett “okosságok” – forrásmegjelölés nélkül – tehát az igazi kutatással nem foglalkoztak ezek a felsőfokú végzettségre vágyók, inkább a könnyebb utat választották abban a reményben, hogy úgysem derül ki. Lényeg, hogy jól mutasson a nevük előtt a Dr. ill. beírhassák az életrajzukba, hogy egy vagy több diplomával rendelkeznek.
A legutóbbi botrány Semjén Zsoltot helyezi ebbe a csoportba, ez pedig igazán megdöbbentő, hiszen ő KDNP-s politikus, aki – elvileg – vallásos ember, tehát hivőnek, hitelesnek gondoltam.
“Súlyos tudományetikai vétség történt”, de nem lesz további vizsgálat az ELTE társadalomtudományi karán Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szociológiai szakdolgozata ügyében – összegezte a háromtagú vizsgálóbizottság megállapítását Tausz Katalin dékán pénteki budapesti sajtótájékoztatóján.
Tehát tudományetikai vétség fűződik most már az ő nevéhez is… Nem lesz további vizsgálat? Tényleg, minek? A tények bizonyítást nyertek, a politikus csalt. Nem ő az első és bizonyára nem is az utolsó.
Először Schmitt Pál diplomamunkája verte ki a biztosítékot, és addig gyűrűzött a botrány, mignem le kellett mondania köztársasági elnöki tisztségéről… Bevallom, őt nagyon sajnálom, mert sportdiplomataként, sportemberként számtalanszor bizonyította rátermettségét, tisztességét, hazafiságát. A kisdoktori címet nem is használta, de valószínűleg nagyon elfoglalt lehetett, amikor összeállította diplomamunkáját, így némi ollózással gyarapította az anyagot. Kár volt!
Gyurcsány Ferenc főiskolai éveiről többet tudunk, ahogy a tanulás helyett már akkoriban is inkább a KISZ-ben lelkesedett, és vizsgák idején “leszóltak fentről”, hogy kíméletesen kérdezzék ezt a “jó elvtársat”, vagyis akkor sem illett megbuktatni, ha megérdemelte volna. Kettesekkel csúszkálta végig a főiskolát, aztán szakdolgozatot kellett beadnia, ekkor pedig “segítségül hívta” sógora munkáját. (Igaz, a sógor nem is tudott róla…) Gyurcsány is lebukott tehát a csalással, ám ebből nem kerekedett igazi vihar, mert tőle senki nem várt egyebet, ő egy valódi politikai kalandor.
Semjén Zsolt esete számomra megdöbbentő, és bizonytalanná tesz, mert ha már a kereszténydemokrata politikusoknak sem lehet hinni, akkor kik azok, akiket tisztelhetünk magasszintű tudásukért?
Így már világos, hogy nem akarják igazán támogatni a magyar fiatalok felsőfokú tanulmányait, folyamatosan csökkentik az államilag támogatott férőhelyeket, és üzleti vállalkozássá tennék az egyetemeket. Ha túl sok a tanult, értelmes fiatal, akkor előbb-utóbb kikopnak a vezetésből ezek a foxi-maxin végzett, ill. csalással diplomázott, doktorált figurák, akkor pedig távolabb kerülnek a húsos fazéktól is… Na ezt nem szeretnék, inkább arra buzdítják a fiatalokat, hogy tanuljanak kétkezi szakmát. Ezzel sem volna baj, de a kiválóan tanuló, ám szerényebb családból származó fiatalok között sokan vannak, akik orvosnak, ügyvédnek, közgazdásznak tanulnának, ha megkapnák a lehetőséget. Itthon, Magyarországon ez egyre kevesebb fiatalnak sikerül, tehát elmennek külföldre tanulni. Persze, hogy hiányzik nekik a család, tervezik, hogy majd hazajönnek, de amikor szembesülnek a pályakezdő diplomások magyarországi lehetőségeivel, bizony könnyen meglehet, hogy külföldön folytatják életüket, mi pedig elveszítjük a legértelmesebb, leghasznosabb embereket.
Azzal magam sem értek egyet, hogy rengeteg fiatal a “kommunikáció” elnevezésű tárgyat részesíti előnyben, ami – szerintem – nem tanulható igazán, ráadásul nincs is szükség nagy létszámú újságíróra, rádiós és tévés személyiségre, van belőlük elég, mondhatnám, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni.
Az sem helyes, hogy szakokat váltanak menet közben az egyetemisták, főiskolások, mert maguk sem tudják, mihez lenne kedvük igazán, így aztán 8-10 évig élik az egyetemisták kellemes életét, sokan közülük az államilag támogatott helyeken. Ezt nem szabadna megengedni. Igenis válassza meg a tanulás irányát és ragaszkodjon hozzá a tanuló, akinek bizony tényleg tanulnia kellene, és ha tanulás helyett inkább szórakozik, halasztgatja a vizsgákat, akkor át kell(ene) tenni a fizetős helyre, talán észbe kapna… Aki nem fejezi be a tanulmányait, bizony köteles lenne a támogatást visszafizetni. Ezzel elejét vehetnénk a semmirekellők pátyolgatásának, és több pénz jutna az igazán szorgalmas diákok megsegítésére.
Mondhatják, hogy legyen ez a döntéshozók problémája, minek osztogatom a tanácsaimat én, a laikus. Igazuk van, nem az én kompetenciám, ugyanakkor tanácstalan vagyok, hogy a vezetők közül még hány csalót fognak leleplezni, akiknek diplomaszerzése nem éppen tisztességes?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Hatvankilenc éves vagyok.
"Valódi" diplomám egy van.
Doktori fokozatom nincs.
Viszont tudom miként készül. Tagja voltam annak a csapatnak, amelyik valamikor a hatvanas években, szakérettségis párt-kinevezte Lenin Intézettől kapott diplomájáva rendelkező főmérnökének, a Műszaki Egyetem számára doktori értekezést kellett írjon. Történt ez az Elektromos Művek, Műszaki Fejlesztési Osztályán.
Képzettségem, amit a nálam fiatalabbak- mellükre csapva, hogy döngjön - diplomának minősítenek: további három. Mindháromról kapott "papírom" díszesebb kivitelű, mint az rongyos régi, ami után mérnökké avattak negyven éve...
Én készítettem szakdolgozatot. Akik sommás véleményt mondanak S.Zs. második - Doktori - szakdolgozatáról a jelek szerint nem is tudják mi fán terem. Minden kis, és nagy doktori témájának van tudományos, közzétett előzménye. A frissebb - újabb tanulmány az előbbi azonos, vagy hasonló téma tovább vezetése. Az újabb tanulmány épp akkor jó, ha HASONLÍT az alapműre! Igen kellenek bele szó szerinti átvételek, mert azokkal igazolja a doktorandus a maga szakmai igazát.
Persze, ha valaki a volt sógor munkáját a KISZ KB valamelyik gépíró lánykájával - munkaidő alatt - átgépelteti, új címlapot adva , mely már őt tünteti fel szerzőként, azt valóban plágiumnak hívják. Ez kiderült a táncoslábú, pszichopata fiúról, és bértollnokai emiatt, ezt feledtetendő mocskolják az őket leváltókat.