befejező rész

 

 

Ismerd meg a múltad, ha a jövődet a jelenben akarod megalapozni – suttogja Maggy Kiscsabi fülébe, miközben végigsimítja a fiú arcát.

Anya vacsorája nagyon ízlett Maggynek, Juliska néni tökös-mákos rétese is sikert aratott. Ma találkozom Pesten dr. Kósa Dáviddal, apa kollégájával. Igaza van Maggynek, meg kell ismernem a múltat, ingoványra nem lehet építeni. Lelki ingoványra sem. Anyát kímélnem kell, mert tudom, hogy a derűs külsejével kemény belső vívódásokat fedez.

-        Édesem, nagy baj, ha itt maradsz Anyával és Détával? Egyedül akarok beszélni Dáviddal.

-        Megleszünk hármasban, ne aggódj.

Mélyen beszívom ezt az illatoktól terhes, hajnali levegőt, érzem, itthon vagyok, itt már semmi rossz nem történhet velem. Már minden kellemetlen élmény a múltam része, sohase jöjjön vissza. Apró, véletlenül elkapott szókavicsokból, mondat foszlányokból raktam össze családunk bonyolult összefüggéseit kirajzoló táblaképet. Alig néhány üres kocka maradt, de ma összeszedem az odaillő mozaikokat. Maggyvel ezerszer végig beszéltük az életem, ha nem találkozom vele, talán soha nem kötök békét magammal és nem bocsátok meg a szüleimnek, Katának és Csabának. Tíz éves voltam, amikor apa elmondta az állatkertben, hogy nem vagyok a vérszerinti fia, fel sem fogtam az egészet, csak néztem a kutya mamát, amint a saját kölykeivel együtt szoptatta a kis tigriskölyköt, nyalogatta, babusgatta. Eltelt vagy egy év is, mikor kiskamaszként anyával konfliktusba keveredtem, ha jól emlékszem, egy szakadt farmer miatt, amelyet le sem lehetett venni rólam, mert az trendi. Durcás voltam, morogtam, elvonultam, szegény anya sokat sírt miattam, még apának, sem mert panaszkodni rám. Egyre az járt a fejemben, hogy anyának sem vagyok a fia, lehet, hogy örökbe fogadtak, csak nem merik megmondani. Kezelhetetlen kamaszként anya nem tudott velem mit kezdeni, de apa ráérzett, hogy le kell kötni az energiámat, beíratott vívásra, kézilabdára és focizni is, hátha valamelyik megtetszik. Dáviddal közösen hoztak vittek az edzésekre, esténként már jártányi erőm sem volt. Anya tápláló, és ízletes vacsorával várt és egy órát engedélyezett pihenni, utána szigorúan két óra tanulás és legkésőbb fél tízkor fürdés és alvás. Ha véletlenül beesett egy négyes, apa csak hümmögött, hát, fiam, ez nem jeles. Szégyelltem magam, mint akit rajtakaptak valami rossz csínyen. Középiskolás koromban már csak a vívás maradt, mert nyelveket kellett tanulnom, angolt, németet és spanyolt. Nyaranta apa kitalálta, milyen módszerrel küldjön külföldre nyelvet tanulni. Anya, szegény, nagyon féltett, ám belátta, igaza van apának. Csak akkor lázadt fel, amikor apa másodéves egyetemista koromban közölte, hogy Oxfordban folytathatom a tanulmányaimat. Nem ott kell folytatnom, de ott folytathatom, ha akarom. Akartam. Persze, nem a tanulás vonzott, hanem az önállóság, végre azt tehetem, amit akarok, nem tartja rajtam a szemét anya, nem egyengeti az utam apa, nem leszek többé a mintagyerek. Hát, nem lettem mintagyerek Albionban! Ital, nők, drog, ebben a sorrendben, majd felcserélgetve, csak éppen a tanulásra nem jutott időm és energiám. Fél év múlva hazajöttem. Anya kisebb idegösszeomlást kapott, amikor meglátott. Apa úgy bánt velem, mint egy hímes tojással.

-        Kisfiam, elviszlek egy kivizsgálásra, rossz bőrben vagy.

Két nap múlva a klinikán a professzor úr felsorolta apámnak az összes bűnömet. Apa csak hallgatta, fizetett és beültünk a kocsiba. Meg sem álltunk a vadászházig, ahová Dénessel jártak vadászgatni. Kiszálltunk a kocsiból, apa mélyeket lélegzett a friss erdei levegőben.

-        Gyere ide, fiam.

Odamentem, megálltam vele szemben, vigyorogtam, az járt az eszemben, hogy most is biztos mond nekem valami jópofát. Nem mondott. Olyat tett, mint előtte még soha. Adott két akkora pofont, hogy mindkét fülem csengett belé vagy fél órát.

-        Reggelig eldöntheted, hogy visszamész tanulni, vagy holnaptól mehetsz dolgozni. A dorbézolásod nem finanszírozom tovább.

A vadászházban éjszakáztunk. Hajnalban felébredtem, kezdett feljönni a nap, mint most is, kitisztult a fejem és kiültem a verandára. Apám kocsija eltűnt. Éppen szólni akartam neki, amikor megérkezett.

-        Jó reggelt, fiam.

-        Jó reggelt, apa.

-        Hogyan döntöttél?

-        Nem kérdés, apa. Visszamegyek.

-        Rendben. Itt az orvosi igazolás, egyik anyádnak, hogy beteg voltál és azért nem tudtad befejezni a félévet, a másik az egyetemnek, hogy folytathasd a tanulmányaidat. Most pedig eldöntjük, ki készíti a reggelit. Öt körfutás a tisztáson!

Nem kellett igyekeznem, hogy veszítsek. Egy év múlva apám vett nekem egy nyolcvanhat négyzetméteres lakást. Két év múlva egy kocsit, amit alig használtam. Jobbára anyai nagyszüleimhez jártam le vele. Egyszer Juliska nénit is bevittem a városba, a piacra, a nagyival együtt azon izgultak, hogy tudok-e rendesen vezetni.

A diplomám átvételére kijöttek hozzám a szüleim. Anya ragyogott a büszkeségtől, apa visszafogott volt és mintha láttam volna egy árnyékot az arcán átsuhanni, amikor arról beszélgettünk a vacsoránál, hogy Londonban maradok, jó állást kaptam, szolgálati lakással. Nem tudtam mire vélni, ahogyan azt sem, hogy anya titokban adott ötezer eurót.

Reggel a temetőben úgy kezdődik nap, mint bármely munkahelyen. Elsőként megkávézik a személyzet, beszélget is kicsit, mi történt estétől reggelig, s csak utána nyitják ki a kaput, hogy a hozzám hasonló szegény párák bejuthassanak. A síron friss virágok, rajtuk még a harmat is csillog. Korán van. Mit mondhatnék neked, apa? Azt, hogy hiányzol, úgyis tudod. Anya sem találja a helyét, azért menekül vissza a gyerekkora színhelyére, pedig már ott sem leli a család melegét. Egyedül Juliska néni pátyolgatja, a tökös-mákos rétesével, a kendermagos tyúkjával. Miért siettél apa, itt hagyni bennünket? Tudod, hogy öt hónap múlva megszületik az unokád? Maggy nem akarja tudni, hogy kislányunk lesz vagy kisfiunk. És azt tudtad, hogy Déta a fiad? Anya lemondott a javára az örökségről, még azelőtt, hogy kiderült a vele való vérségi kapcsolatod. Szeretném megérteni, mire volt jó ez az örökség körüli felhajtás. Biztosan adsz rá magyarázatot.

Pihenj békében. Szeretünk.

Miért figyel az a sírásó? Férfi nem is sírhat? Nem is sírok. Csak könnyezem. Igazán tudhatná, nem illik senki magán szféráját kifigyelni.

A reggeli csúcsforgalomban csak araszolok, egy jó óra alatt érek be a belvárosba.

Kósa doktor persze nincs az irodában.

-        Üdvözlöm, Csaba, de rég láttam! Kósa doktor kicsit késik, üzeni, ha van ideje, várja meg. Hanem, amíg nem jön, jöjjön, adok magának egy kulcsot. A szekreter titkos fiókját nyitja, de kell hozzá egy kód is, amit nem tudok. Azt mondta az édesapja, hogy maga tudni fogja. Hat számjegyű.

-        Kézcsókom, Irma néni.

Még mindig nehéz mellette szóhoz jutni. Apám, ha le akart rázni valakit, hagyta, hogy Irma néni szóval tartsa, előbb-utóbb megunta az illető. Jobban járok magam is, ha hagyom kibontakozni. Milyen kódról beszél? Milyen kulcsról?

Szorgalmatosan mutatja is a szekreter titkos rekeszét, beleillik a kulcs. Kóddal záródó lemez dobozt rejt. Apa, nem is te lennél, ha nem rébuszokban üzennél! Hat számjegy és tudom, ez csak a születési dátumom lehet. Érzem, hogy Irma néni a vállam felett figyeli, amint nyílik a doboz.

-        Nézze csak, Irma néni, nem titok. Semmi aranyóra, csak egy notesz. Átmegyek a szemközti kávézóba, ha megjön Dénes, ott leszek.

Éhes vagyok. Villásreggeli, tejeskávé sok jéggel, és hagyjanak békén. Olvasok. Dátumok, események, egy élet hordaléka. Háromnegyedig érek, amikor megváltozik az írás. Remegőssé. hullámzóvá válik. Már a betegágyán írta az utolsó bejegyzést. Nekem címezte.

Kedves Fiam, Kiscsabi!

Férfiként mondom Neked, a Férfinek! Sohase csald meg, akit szeretsz, se tettel, se gondolatban, mert üressé válik a lelked, és azt keresed, amit sohasem lelsz, pedig ott a kezedben, mégsem a tiéd, mert elengedted, hagytad, hogy tovaszálljon. Hallgattál, mikor beszélned kellett volna és beszéltél, hallgatás helyett. Katát szerettem egész életemben, rajta kívül soha senki nem került közel a lelkemhez. Két dolgot azonban elhallgattunk egymás elől, azt, hogy Te nem az én gyerekem vagy, és azt, hogy én már a megismerkedésünkkor is steril voltam. Anyádnál jobb asszony nincs a világon. Mégis megcsaltam, mert azt hittem, attól maradok igazán férfi. A barátnők a futó kalandból is gyereket akartak, azt hitték, azzal magukhoz kötnek. A végrendeletem nekik szánt fricska. Bocsássatok meg érte, ha tudtok.

Vigyázz Katára, ha már nekem nem áll módomban.

Remélem, apaként jobban vizsgáztam.

Ne feledd fiam, az elhallgatott igazság megmérgezi az életet.

Szerető Apád. dr Kelemen Csaba

 

Nem várok Dávidra, ideje hazamennem. Mindenki, aki fontos számomra, már vár reám, anya, Maggy és Déta.

Fut a táj mellettem, mint egy gyorsított film. Másfél óra alatt hazaérek. Megállok a ház előtt. A noteszt beteszem a kocsi anyósülés előtti rekeszébe, a térképek mellé.

És tudd meg, Kelemen Csaba, most az egyszer tévedtél. Nekem Te maradsz az apám! Ha tetszik neked, ha nem, soha nem keresem a biológiai ősömet! Maradjon csak az anyám titka!

Déta rohan elém:

-        Kiscsabi… gyere, palacsintát süt Maggy… nem sikerül…elszakad...de nagyon finom…

 

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés