3. rész

Visszazökkenni a falusi életbe, negyven év után, nem könnyű.

Szépen berendezkedik, kényelmes, puha, meleg otthont teremt. Az UPC jóvoltából háromszáz tévé csatornát nézhet, működik az internet is, meg a vonalas telefon, csak a mobil akadozik időnként, de nem nagyon hiányzik. A cirkó fűtés a felújított fürdőszoba teszi teljessé a komfort érzetét.

Kata asszony, ahogyan szólítják a helybeliek, gyorsan szembesül a valósággal, hogy nem egy hét, de egy hónap alatt sem lehet beilleszkedni a szoros falusi közösségbe, amely a belső feszültségek ellenére összezár, ha idegen érkezik közéjük. Ez történik vele is, idegennek tekintik, mert negyven év távlatából persze a falu sem a régi. A változást nem az jelenti, hogy nincsenek földes utcák, és az ökör húzta szekerek helyett itt is autóval közlekedik a nép, hanem az a mentalitás, amelyben már keveredik a tisztességes falusi emberek tartása, a sunyi, számító ügyeskedéssel. Negyven évvel ezelőtt elkerült a középiskolába, s attól fogva csak vendég volt a szülői háznál. Régi osztálytársainak többsége szintén másutt él, aki maradt, az meg nem mer olyan közvetlen hangnemben beszélni vele, mint annak idején, gyerekkorukban. Egyedül Kulcsár Juliska tekinti magával egyenrangúnak, akivel ha találkoznak, képesek egy órányit is beszélgetni a piacon, a közért előtt, a postán, vagy az egyetlen pénzintézet, a takarékszövetkezet előtt. A barázdált arcú, szikár, barna asszonyban nyoma sincs annak a kislánynak, akit ismert. Megöregedett, háta hajlik kicsit, mint a nád a szélcsendben. A legidősebb unokája nyolcadikos, hamarosan ballag és elmegy középiskolába, Szegedre, mert onnan könnyebb lesz neki bejutni az egyetemre. Orvos akar lenni, ahhoz pedig sokat kell tanulni. Kata kérdezgeti a régiekről, óvatosan, szeretné megtudni, hogy Nagy Jóskával mi történt, de Juliska kitér az egyenes válasz elől, jobb, ha nem tudod, hadarja és témát vált.

Beletemetkezik a munkába, tesz-vesz a házban, nincs sehol egy porszem, naponta friss ebédet főz és nekigyürkőzött többször is a kert rendbe tételének, csak azzal nem boldogul. A méteres gazt nem vágja le a fűnyíró, fel is kellene ásni, és ha mással nem, de egynyári virágokkal beültetni. A boltban érdeklődik, hogy kit lehetne megkérni, jó pénzt fizetne a napszámért, de csak hümmögnek az asszonyok, mit akar ez a festett körmű, kosztümös nő, ugyan, majd paraszti munkát végez, amikor az anyja annak idején nem hagyta egy gazt sem kihúzni neki, nehogy tönkre menjen a piskóta fehér kacsója.

Kata eleinte észre sem veszi, hogy kezd elmagányosodni. Az egyhangú, monoton, unalmas hétköznapokon a szórakozást számára a televízió jelenti és a városban hagyott barátnőivel folytatott hosszú telefonbeszélgetések, melyek egyre jobban idegesítik. Kezd fogyni a közös téma.

A Kiscsabival folytatott legutolsó skype beszélgetésük során rádöbben, hogy fia gesztusaiban, szófordulataiban Csabára ismer. Külsőleg semmi hasonlóság nincs köztük, honnan is lenne, de mentalitásuk, világlátásuk szinte teljesen egyezik. A beszélgetés utáni éjjel nem tud aludni. Gondolatai a fia és a férje körül járnak. Számtalan emlékkép villanásából belehasít a fájdalmas felismerés, hogy Csaba mennyit foglalkozott a fiával. Úgy pallérozta az eleven kisfiút, hogy annak játék legyen, s mint a szivacs, mindent magába szívott. Miért kuruttyolnak a békák, milyen csillagképek vannak az égen, melyik virágot kell magról ültetni, melyiket hagymáról vagy gumóról, melyik zöldségnek milyen a tápanyag tartalma, mi történik a kocsival, ha elromlik a karburátor, mi történt ötvenhatban. Órákig képesek voltak beszélgetni, közben nagyokat nevetni. Csaba soha sem követelt semmit a gyerektől, csak lehetőségeket villantott fel előtte és figyelte a reakcióit. Ami érdekelte Kiscsabit, arra terelgette tovább. Jogász-közgazdász lett a gyerekből, három nyelvet beszél. Imádja a mai napig Csabát, nála jobb apát el sem tudna képzelni magának.

Ma érkezik, késő délután. Repülővel jön és Pesten bérel kocsit Meglepetést is hozok neked, mondja Katának és úgy somolyog, ahogyan a férje tette annak idején.

Töltött csirkével, krumplipürével, és csokoládétortával várja, ezek a kedvencei. Azon kapja magát, hogy gondolatban a férjével beszélget. Olyan vékony ez a gyerek, ha maradna egy hétig, a jó hazai ételtől kigömbölyödne. Minden nap a kedvenceiteket főzném, tudom, akkor holnap a tiéd következik, máglyarakás gulyáslevessel. Holnapután meg túrós palacsinta lesz, málnás öntettel, főételként pedig lecsós máj rizzsel.

Most jut Kata eszébe, hogy némi innivalót is venni kellene. Még nyitva a bolt, mert délben bezár egy óráig, gyorsan kiszalad. Bezzeg Csaba sohasem hagyta, hogy kifogyjon az italkészlet. Tíz üveg jóféle bor, néhány üveg pezsgő, mindig volt a konyha melletti kis spájzban, a liszt, cukor, só és tészta készlet mellett. Katának soha nem kellett zavarba jönni, ha beesett egy váratlan vendég, mert a mélyhűtő is tele volt húsokkal, lefagyasztott zöldségekkel.

A boltban azzal fogadják, hogy találtak neki kerti munkást, délután már megy is dolgozni. Örül a dolognak, hátha sikerül néhány óra alatt csodát tenni, legalább a gazt kiszedni. Visszafelé Kulcsár Juliska felé veszi az utat, hátha elad fél kiló zöldborsót megy egy csomag zöldséget, s akkor finom borsólevest is főzhet, azt nagyon szerette a férje. Meg a fia is.

Juliska azonban felháborodik:

-        Jaj, Katikám, csak nem akarsz bóti csirkét sütni a fiadnak? Eredj csak haza, majd koppózok neked egyet a vágnivalókból, van elég belőlük az udvaron. Fél óra múlva átviszem a ződségekkel együtt. Ne matasd a pénztárcádat, mert pénzért nem adok semmit. Emlékszem ám, amikor matekból megcsináltad a példámat, ha akkor nem segítesz, megbuktam volna. Na, eriggy már, ne bozsékolj itt a háláról, mert sietnem kell.

Kata, ha nem szégyellné, tánclépésben menne hazáig. Hiába, ez a mentalitás hiányzott neki az elmúlt negyven évben. Amint befordul a sarkon, látja, hogy egy vékony, deres hajú férfi cigarettázik a kapuja előtt, be-belesve az udvarra. Csak a napszámos lehet. Szaporázza hát a lépéseit.

A férfi megfordul, és ismerős hangon köszönti:

-        Szervusz, Katika, te laksz itt? Azt hittem, rég eladtad a házat.

Kata a meglepetéstől megszólalni sem tud, csak bámulja Nagy Jóskát, aki lefogyva, lebarnulva, tiszta munkásruhában nyújtja kézfogásra a kezét. Mint egy idegen. Egy másik bolygó szülötte. Észbe kap, fegyelmezetten kezet fog a férfival és nyitja a kaput, hogy minél hamarabb benn legyenek a házban, mert a szomszéd ablakában lebben a függöny, leselkedik mögüle valaki.

Nyitva hagyja a kaput, hamarosan jön Kulcsár Juliska, ne kelljen kimenni. Hellyel, kávéval kínálja a feszengő Jóskát, sebtiben előveszi a tegnap sütött pogácsa maradékát, odateszi elé az asztalra. Jó, hogy jár a keze, mert közben csillapul a szívverése.

-        Rég láttalak, ha itthon voltam, akkor is rendszerint elkerültük egymást. Mi van veled?

Megnyugszik a férfi a nő természetessége láttán és mesélni kezdi, hogy otthagyta az egyetemet, amikor a barátnője terhes lett. Tudod, az a kis szőke, vékony, akivel megismertettelek, amikor eljöttél meglátogatni szeptember végén.

Hogyne tudná Kata, hiszen akkor már terhes volt Kiscsabával és hiába írt levelet Jóskának Debrecenbe, nem válaszolt egy szót sem. Felszállt a vonatra és meglepetésként meglátogatta a medikus fiút, aki úgy bánt vele, mint egy falubeli ismerőssel és nagy büszkén bemutatta a barátnőjét. Azt hitte, a szíve szakad meg, de igyekezett nem mutatni bánatát, sőt, meghívta őket az Arany Bikába ebédre. Képesek voltak elfogadni a meghívást és annyit fogyasztottak, hogy alig tudta kifizetni. Másnap találkozott Csabával, akinek nagyon tetszett és elfogadta az ötödéves joghallgató udvarlását, olyannyira, hogy a feleségeként szülte meg a Jóska fiát.

-        …azután abbahagytam az egyetemet, mert kellett a pénz, a család nem éhezhetett. Sem anyámék, sem az anyósomék nem segítettek, ellenezték a házasságunkat…

Kata már nem figyeli, mit mond a Jóska, egyre csak Csaba jár az eszében, a műveltségével, a szeretetével, a humorával, az eleganciájával, a biztos anyagi hátterével együtt. Most jön rá, hogy mindig is szerette, még akkor is, ha nem tudta igazán kimutatni.

A kávé illatára betoppan Juliska, kaskában hozza a konyhakész csirkét és a zöldségeket.

-        Szerbusztok. Jókor jöttem, ihatok- e kávét? Tudod, Katika, az uram nem ihat feketét, ezért még a főzőt is elajándékoztam, nehogy kísértésbe essek, mert megszakadna a szívem, ha én iszom és neki meg nem adhatok. Hanem, Jóska, ha megittad, mehecc a dógodra, mert nekünk időre kellett főznünk. Gyönnek a vendégek.

A háziasszonyi szerepéből majdnem kiesik Kata, annyira kell nevetnie. Mire készül Juliska, hogy itt akar maradni kuktáskodni? Talán azt hiszi, hogy nem tudok főzni?

 

Nincs idő a találgatásra, mert Juliska már tereli is a kert felé Jóskát, adja a kezébe a szerszámokat a kamrából, még instrukciókat is ad hozzá, de Kata nem hallja, miket.

-        Remélem, neked előadta a sanyarúságát, de arról nem beszélt biztos, hogy iszik, mint a kefekötő. Rossz volt a házassága, de minek kellett felcsinálni az első nőt, akibe belebotlott. Maga kereste magának a bajt.

Morog Juliska.

-        Látod milyen egy zsémbes öregasszony lettem? No, munkára! Csináld csak a töltött csirkédet meg a tortádat, én, itt hagylak, lemegyek az alsókonyhába és sütök tökös-mákos meg túrós rétest, azt szerette Kiscsabi, ha itt nyaralt a nagyanyjánál. Hiába, az angoloknál nincs ilyen. No, meg közben ránézek a Jóskára is, mert ott lapult a zsebében a flaska, azt hiszed, nem láttam? A menyemnek átvittem egy rucát, megsüti vacsorára, elég az a két családnak is. Most nekem az a dolgom, hogy néked segíccsek. Nédd-e már, majdnem elfeledtem, hoztam egy kis vargányát, jó lesz a töltelékbe.

Öt órakor kerül elő Juliska az alsókonyhából, kezében nagy tálcán a hat tekercs rétessel, megszórva leheletnyi porcukorral.

-        Süttem egy tepsi tepertős pogácsát is, mindjárt kiveszem, csak adj hozzá egy másik tálcát.

Beleszagol a levegőbe.

-        Jó illata van a csirkédnek. Mi van a leveseddel? Tettél bele tésztát? Ne is tegyél, majd csipkedettel megbolondítom, ha előhoztam a Jóskát is. Hol a torta? A hűtőben? Ott a helye. Mingyárt jövök, addig készíccs egy marék lisztet meg egy tojást.

-        Ne fáradj, Juliska, mit szól a férjed, hogy egész délután itt vagy?

-        Mit szólna, semmit. Hát nem tudod, özvegyasszony létedre, hogy az urad kedvére kell tenned, mindenben, és akkor azt se bánnya, ha a fejed tetejére állsz.

Pár perc múlva előkerül Jóskával az oldalán, aki úgy fújtat, mint egy gőzgép.

-        Ne fúttas, már Jóska, még azt hisszük, dógoztál. Gyere, moss kezet és egyél pogácsát. Én süttem. Elég meleg, elég sós, egyed!

A férfi engedelmes gyerekként szót fogad a kardos asszonynak, aki, amíg a fürdőszobában kezet mos, odasúgja Katának:

-        Aztán ne marasztald soká!

Mire a csipkedettel elkészül Juliska és Jóska végez vagy öt pogácsával, autó dudál a kerítésen kívül.

-        Megjött a fiam! – rohan kaput nyitni Kata. A kocsiból kiszáll egy elegáns fiatal nő, kinyitja a hátsó ajtót és Déta vigyorogva kászálódik a helyéről.

-        Gesztenye, megjöttem. Elhozott a Gróf úr fia!...van cigarettád?

Kiscsaba boldogan öleli át a síró anyját:

-        Szervusz anya, ne sírj, nincs semmi baj. Elhoztam a jövendő feleségem, meg a bátyámat. Nem baj?

-        Nem baj, kisfiam.

Csak Csaba volt képes olyan elegánsan áthidalni a kényes helyzeteket, mint most Kiscsaba teszi. Maggy, a jövendőbeli feleség, boldogan átöleli jövendő anyósát és mosolyogva nyújt kezet a többieknek. Déta nem kedveli a ceremóniákat, bemutatkozik, Déta vagyok és részéről a kérdés lezárva. Érzi a csokoládé és a rétes illatát, és megéhezik. Nagyon.

Kiscsabi ad egy puszit Juliska néninek is, még emlékszik rá, milyen finom réteseket sütött neki.

-        Most is érzem a tökös -mákos illatát.

-        Mert süttem, neked, te gyerek, azért érzed.

Nagy Jóska a háttérből figyeli az eseményeket. Olyan ismerősnek tűnik Kata fia, pedig sohasem látta. Kiscsabi elé pattan és bemutatkozik. Kemény kézfogása van a gyereknek.

Kata Maggyvel és Détával van elfoglalva. Juliska oldalba böki Kiscsabit.

-        Jóska a kertben dógozott egész délután, Anyádnak nem vót alkalma kifizetni.

Érti a gyerek, hogyne értené. Elővesz a tárcájából egy húszeuróst és átadja a férfinek, aki egy pillanat alatt eltünteti, nehogy visszakérjék.

-        No, fiam, én is mék haza, majd találkszunk holnap. Szerbusz.

-        Kezit csókolom, Juliska néni. Nagyon köszönöm a segítségét. Majd megszolgálom.

Közben Kata nevetve-sírva beszélget a vendégekkel. Összeszedi gyér angol tudását, ám Maggyvel könnyebb a kommunikáció, mutogatással.

Kiscsabi int a menyasszonyának, aki érti, hogy tegyenek egy kört Détával az udvaron.

-        Anya, jól döntöttél. Tudod, amikor Kósa doktor kierőszakolta az apasági vizsgálatok elvégzését mindhárom házasságon kívül született gyereknél, meg tudtam volna fojtani. Még az a jó, hogy lemondtál a részedről Déta javára. Egyébként valóban apa gyereke. Agyhártyagyulladást kapott négy éves korában, onnan jött ez a betegsége. Sohasem hagyom magára. Mert féltestvérek vagyunk, közös az apánk, Dr. Kelemen Csaba. Ugye, segítesz nekem ebben is?

Kata nem tud szólni, csak bólogat.

-        Öt hónap múlva nagymama leszel. Visszafelé menet kimegyek apa sírjához és megmondom neki is. Úgy készülj anya, hogy egyszerre tartjuk az esküvőt és a keresztelőt. Akkor nálunk leszel minimum egy hónapig.

Katából kitör a zokogás, rázza a vállát, megállíthatatlanul. Bosszúból el akarta felejteni csapodár férjét, aki pedig nem érdemli meg, hiszen mindent megadott neki, a felségének, és remek, normális, klassz embert nevelt a fiából.

-        Ne sírj,anya – öleli át ismét a fia, - tízéves korom óta tudom, hogy apa nem a vér szerinti apám. Ő maga mondta el.

folyt. köv.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.