2012.10.31. 20:48, Miner
Egyszer volt, nem is tudom, hogy mikor, de volt egyszer egy város. Hát abban a városban mindenki szükségben élt, kivéve a nagymellényűeket.
Mert, hogy szavamat ne felejtsem az a város bizony csak a nagymellényűeknek adott meg mindent. Ennek okáért a többi szerencsétlen emberi faj éppen csak élt, éldegélt, úgy mint, a száraz partra vetett halak. Meg volt a sok levegő részükre, de víz sehol. Más szóval mondva, meg volt ám minden abban a városkában. A boltok kirakatai mutogatták a sok szép gyümölcsöt, zöldséget és halat, meg fűszert, de oda belépni nem volt tanácsos, mert olyan magas árakat kértek egy hagymáért, vagy egy petrezselyemért, hogy azt nehogy más halandó, csakis egy nagymellényű vehesse meg.
- Ennek így is kell lennie – mondta a város polgármestere, - és nehogy megtudjam, hogy valaki leenged az árakból! Nem engedélyezem.
Látta a város egyszerű népe, hogy ez így nem jó. Elmentek a polgármesterhez panaszra, aki azt tanácsolta nekik, hogy menjenek egy másik városba, ha nem tetszik az itteni állapot.
- De hogyan menjünk máshová, nekünk itt a lakásunk, és csak úgy nem hagyhatjuk itt értékeinket.
- Kérjetek kölcsön a banktól – mondta a polgármester - aztán majd, ha könnyebbedik az élet, visszaadjátok nekik.
Az emberek hálálkodtak, és mondogatták egymásnak, hogy lám, de jó polgármesterük van. Elmentek felvenni a kölcsönt. Úgy mentek, hogy eszükben sem jutott elgondolkodni azokon, hogy később mért lenne jobb, hisz most is lám mennyi élelem és minden ami kell van, de az árak még sem igazodnak a nép zsebéhez. De hát a nép ilyen, vakon hisz minden „tanult embernek” látszó akárkinek. Fel sem merül az agyukban, hogy most velük a bolondját járatja az illető. Telt, múlt az idő és egy darabig úgy tűnt, hogy mindenki jól járt. A bankoknak is nőtt a forgalma, és a nép is megvehette a legszükségesebbeket.
Igen ám, de aztán eljött a tél is, miközben a bankok magatartása megváltozott. Elkezdték a pénzek dupláját követelni, és annyi kamatot számítottak fel, hogy abból két család is megélne havonta.
Mit tehet ilyenkor a szegény adós? Bizony elégedetlenkedett mindenki, hogy ezt nem kellene hagyni, ám a többség, már mint az adósok többsége még sem fogott össze, pedig együttes erővel beperelhették volna a bankot, de nekik ez eszükbe sem jutott.
Természetesen a bankár urak azért még sem ültek tétlenül, hiszen nagyon tartottak attól, hogy mi lesz ha a többség meggondolja magát. Éppen ezért összedugták a fejüket és úgy határoztak, hogy kikémlelik a többség akaratát. Inne kezdve kémeket küldtek az adósok közé és mindenkit kifaggattak folyton azt kutatva, hogyan gondolják a becsapottak? Telt az idő és a kémek kikémleltek mindent és ezt mondták a bankárosoknak:
- Ne tartsanak ezektől, mindannyian berezeltek. Meg sem fordul a fejükben pert indítani. Hanem hogy mi is több jutalékhoz jussunk, javasoljuk, hogy még többet követeljenek, mert ezek mindenképpen fizetni fognak.
- Csakugyan? - lepődtek meg a vérszívó bankárosok. Az jó, de ne várjatok több fizetésre, mert az még nem elegendő arra, hogy ti kiérdemeljetek még többet.
Persze morgolódtak, és el akartak menni a dolgukra. Ám de, volt köztük egy még ravaszabb dörzsölt banditaképű és ezt mondta a nagy jövedelmet hajhászó uraknak:
- Uraim, van egy ötletem, mit kapunk, ha bejön?
- Fizetésemelést kaptok – válaszolták nagylelkűen.
- Figyeljenek, azt javasolom, hogy ha beáll a fagy, intézzék el, hogy legyen legalább egy héten keresztül áramszünet.
- Megoldható. De mit érünk mi az áramszünettel? - bámultak rá elképedten. - Mire való?
- Hát nem értik? Egy hét alatt megszűnik mindazok bankszámlája, akik nem kértek kölcsönt önöktől, de viszont van egy kis félretett motyójuk. Nos, uraim, azokat így le lehet nyúlni. Hagyni kell, hogy az adatok elvesszenek. Önök persze, előre kiszámolják, kb. mekkora összeg, és az áramszünet után pedig bejelentik, hogy képtelenek megállapítani, mennyi összege volt ez egyénnek számláján.
- Értjük már - néztek össze a nagymellényűek. - Megcsinálhatjuk.
Nemsokára beálltak a fagyok. Nos az áramszünet is bekövetkezett. Mondanom sem kell mindenki didergett és azt várta, hogy legyen már vége a sötétnek meg a hidegnek. Egy napon megint beindultak a villanymotorok és láss csodát, a nép hiába szaladt kivenni tartalék pénzét, mert a pénzük eltűnt. Az viszont fel sem tűnt senkinek, hogy az adósok adóssága viszont megmaradt. Innen tovább már nem is kell mesélnem, hogy a Bank még ma is áll, és az adósok ma is fizetnek. Nem változott semmi, csak a szegények száma növekedett.
Ennyi volt, vége lett, aki nem hiszi járjon utána.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Moderna mese. Az élet vezette az író tollát. Nagyon tetszett.