Boris Vanessza alkotása

DÉNES

Az ezüstszürke Saab csendesen szeli az országút keskeny szalagját, a hajnali pirkadatban lassan kibontakozik az alföldi táj. Dénes a letekert ablakon beáramló levegőből mélyeket szippant. Más ez a levegő, ebben keveredik a gabona, a kukorica, a gyomnövények és a föld semmivel sem összehasonlítható illata.

Harminchét éve él a fővárosban, mégis igazán otthon csak szülőfalujában érzi magát. Valahányszor meglátja a három templomtornyot, már érzi, hogy biztonságban van, vele már semmi rossz sem történhet. Visszatér lelkébe a családi fészek gyermekkorában érzett körülölelő melege, amit akkor érzett, amikor a hosszú téli estéket együtt töltötte a nagy család, nagyszülei, szülei és édesapja testvére, a keresztapja családostul. Szinte szájában érzi a vacsorák ízét, a kemencében főtt bablevesét és az utána sült rétesét. Vacsora után, amíg a felnőttek beszélgettek, kártyáztak vagy hallgatták a kétgombos rádió recsegő hangját, addig a gyerekek a nagyapóra bízattak. Rendszerint ádáz harc folyt közöttük a kemence sutért, mert az volt a szoba legmelegebb helye, ahová csak egy gyerek tudott bekucorodni. Amíg a nagyapjuk ölében a mesés könyvvel, szája sarkában az elmaradhatatlan pipával, kívülről mesélte Tündér Ilona véget nem érő meséjét, addig ott álomba lehetett szenderedni, s mire az aznapi mese véget ért, mindannyiszor úgy ébredt fel a sutban lévő gyerek, hogy nagyanya nagy fekete berliner kendője takarta. Valami csoda folytán minden este másik unoka került a sutba, soha sem maradt ki a négy közül egyik sem a sorból. Ahogyan cseperedtek, koruk és nemük szerint kaptak feladatokat, a leányoknak nagyanyó, a fiúknak nagyapó osztotta a munkát.

A szüleik dolgoztak, a nagyszülők otthon foglalatoskodtak, disznót, tyúkot, kacsát tartottak, szőlőt műveltek és eközben felügyelték az unokákat is. Dénesben a mai napig felsejlenek nagyapja komótos mozdulatai, ahogyan kora reggeltől késő délutánig folyamatosan dolgozik a szőlőben, kapál, kacsol, szőlőt kötöz, délben tart csak szünetet addig, amíg a kunyhó előtti nagy eperfa alatt bográcsban megfőzi az ebédet, az otthonról hozott szalonnából és száraztésztából, amelyhez mindig került friss zöldség is és az unokáknak gyümölcs, csörgős magú alma, leveses körte, jómagának fél liter óbor. Az idill akkor ért véget, s vele együtt a felhőtlen gyerekkora is, amikor elkerült egy távolabbi középiskolába, tagozatosba, mert csak így kerülhette el a körzeti gimnáziumot, melyből emberemlékezet óta nem vettek fel egy diákot sem egyetemre vagy főiskolára. A mai napig sajnálja, hogy nagyszülei már nem érték meg azt az időt, amikor a családból elsőként átvehette a diplomáját.

Feltekeri a kocsi ablakát, bekapcsolja a légkondicionálót és a rádiót, ideje lenne a jelenre koncentrálni. Szép dolog a nosztalgia, de ebből nem lehet jól kikerülni, esetleg lefuthat az útról, legjobb lesz, ha keres egy kellemes zenét. A Bartók rádión Smetana Moldvája szól, nesze neked érzelmek. Holnap reggelre kell hazaérnie a szüleihez, mert délben lesz Dorina lánya eljegyzése. A családja úgy tudja, hogy Prágában tart előadást a közgazdasági tudományok huszadik századi fejlődéséről. Az előadást tegnap már megtartotta, s ma lesz a szokásos szökőnapja. Ez a saját találmánya. Ilyenkor lezser öltözékben kivonul a köztudatból, titkárnője, Garai Tünde tartja a frontot a cégnél, felesége, Dr., Nagyné Dr. Kiss Kinga pedig a családban. Hivatalosan Borostával megy horgászni, vadászni, vagy éppen a haverokkal férfi bulira, amelyen a póker és a konyak a főszereplő.

A valóságban nem Borostával múlatja az időt, hanem Dr. Bóta Borbálával, akinek foglalkozása ügyvéd, családi állapota férjezett, egy felnőtt fiúgyermek édesanyja. Különleges ismertető jele éjfekete haja, kreol bőre, kitűnő alakja és pengeéles esze. Párizsban találkoztak egy unalmas konferencián, nagyon megörültek egymásnak, végre egy magyar. Az ismeretségből szerelem lett, melyet eleinte a forró szenvedély és a tiltott gyümölcs semmivel össze nem hasonlítható bódító íze tartott életben, s közel másfél év után parázzsá szelídült a tűz, a szenvedély helyébe mélységes szeretet és feltétel nélküli barátság lépett. Nincs kialakult gyakoriság a találkozásaikban, hol egy napot, hol egy hetet töltenek együtt, esetenként több hétig sincs idejük egymásra. Borosta Bori kollégájának beceneve, akinek révén tartják egymással a kapcsolatot. Ha valamelyikük akar a másikkal találkozni, akkor igénybe veszi Borosta közvetítését, mert közvetlenül telefonon nem beszélhetnek, miután sem a munkájuk, sem a családjaik miatt nem derülhet ki a közöttük lévő kapcsolat. Borostának jellegzetes mély hangja minden nőt elbűvöl, bár személyesen sem Dénes felesége, sem a titkárnője nem ismeri, mégis mindketten vakon megbíznak benne és minden szavát elhiszik. Hiszen csak egy jellemes, kellemes férfi lehet az, aki minden alkalmat megragad arra, hogy Dénesen keresztül kisebb ajándékokkal lepje meg őket, legyen az születésnap, névnap, nőnap vagy karácsony, esetenként egy Dénessel együtt töltött hosszabb vakáció. Ráadásul az ajándékok többsége mindig éppen az, amire titkon, vagy éppen nem is olyan titkon vágynak, legyen az éppen egy egzotikus parfüm vagy két színházjegy a legújabb bemutatóra.

Borival könnyebb Borosta helyzete, hiszen kollégák, ráadásul ismeri őt az egész családja. Bori férje Tamás, atomfizikus, Amerikában egyetemi tanár és emellett tanácsadó egy kutató intézetnél is. Kistamás, a fiuk, szintén fizikus lett és amint az egyetemet elvégezte, az apja munkatársa lett. Bori itthon maradt, hogy folytathassa az ügyvédi praxisát, nem is a pénz miatt, hiszen egyedül a férje jövedelméből is gondtalanul élhetnének, hanem mert nem akarta feladni az önállóságát, abbahagyni a fiatalkorú bűnözők társadalmi beilleszkedésével kapcsolatos civil szervezetben végzett tevékenységét, melynek révén a hazai média állandó szereplőjévé is vált. Ez a hivatalos verzió. A valóságban házassága kiürült, férjét évek óta kizárólag a kutatásai hozzák lázba és ezzel megfertőzte a fiukat is. Évente egy-egy hónapot együtt töltenek, tavasszal Magyarországon, ősszel Amerikában, s néhány hetet télen Dél-Amerikában, nyáron Európában üdülnek. Borosta családja nagy világjáró, ezért egy-egy vakációra Borikkal tartottak. A két család között meghitt barátság szövődött, ám úgy tűnik, hogy gyermekeik közötti kapcsolat ennél szorosabbá válhat.

A nap egyre magasabbra kúszik az égen. Dénes az órájára pillant és visszavesz a sebességből. Borival csak tíz órakor találkozik Szentmiklós egyetlen szállodájában, ezért úgy tervezi, hogy a Mészáros vendéglőben reggelizik, ahol kemencében sült pogácsát és túrós batyut kínálnak a söntésben reggeltől estig, s ha nincs sok vendég, cseveghet Károly bácsival, a tulajdonossal. Feltéve, ha él még az öreg, hiszen legalább húsz éve nem járt erre. Emlékei szerint a vasúti felüljáró után lesz egy kanyar, onnan még legalább öt kilométer a vendéglő.

Középiskolás korában havonta egyszer engedték haza a kollégistákat, ezért csak úgy menekülhettek meg hétvégeken a kötelező szilenciumoktól, hogy közös programokat szerveztek. Kedvenc időtöltésük a biciklitúra volt, melyhez a kerékpárokat a városi osztálytársaiktól kérték kölcsön. Ez nem volt olyan egyszerű dolog az 1960-as évek végén, mert csak a tehetősebb családok gyerekeinek volt saját bicajuk, melyet azután óvtak is tisztességgel. Csak az igazán jó barátnak adták oda egy-két utcahossznyi távolságú útra, azt is féltő figyelemmel követve. Szerencséje volt Dénesnek, az egyik városi osztálytársa, a Tóth Dani, rendszeres matek korrepetálásra kérte, annak fejében, hogy hétvégén odaadja neki a biciklijét. Akkori legjobb barátjának, Juhász Bandinak azonban senkitől sem sikerült kölcsönkérni, ezért Dénes csak úgy vállalta a korrepetálást, ha két biciklit kap kölcsön. Dani azonnal meg is ígérte a bicikliket és létrejött az üzlet. Harmadikosok voltak, dúlt bennük az energia és a nemi hormon, Dénes Halmai Dórának udvarolt, aki a város legjobb ügyvédjének volt a lánya, Bandi pedig a biológia tanáruk lányának, Szűcs Mártinak csapta a szelet. Egyik bicikli túrájuk alkalmával fedezték fel a Mészáros vendéglőt, s attól kezdődően minden pénzüket pogácsára és túrós batyura költötték, hogy azokkal kedveskedjenek szerelmeiknek. Ez nem mindig sikerült, hiszen kevés pénzű kollégisták és növésben lévő fiatalemberek lévén állandóan éhesek voltak, vagy ha nem, akkor is nehezen tudtak ellenállni a friss, meleg süteményeknek. Egyszer megkapták a sütit a lányok, másszor pedig a fiúk megtartották maguknak, pontosabban útközben megették. Nagy szerelem volt Dóra és közte, már nem emlékszik, ki volt az osztályban az első, aki Dénégyzetnek nevezte őket. Dénégyzet kézenfogva jár, Dénégyzet csókolózik a moziban, Dénégyzet készül az érettségire. Az osztálytársak biztosak voltak abban, hogy az érettségi után Dénes megkéri Dóra kezét és a házasságkötésre sem kell sokáig várniuk. Ezzel szemben két év múlva a Juhász Bandi vette el Szűcs Mártit és az óta is boldogan élnek. Remélhetőleg, mert harmincöt éve nem találkoztak.

Halmai Dóra magas, sudár alakú, fitos orrú, nevető kék szemű lány volt, aki úgy tudott kacagni, ahogyan senki más. Nagyon jó anyagi körülmények között éltek, egyedüli gyerek volt, mégis úgy öltözött és viselkedett, mint a többiek.

Büszkén viselte a mindenki által utált kötelező iskolaköpenyt. Egyetlen ékszer hordott, a nagymamájától örökölt fülbevalót, melyben a pici brillkő éles fénnyel csillogott. Ha az osztály kirándulni ment, vagy építőtáborba, Dóra édesanyja, Zsóka néni rúd számra pakolt téliszalámit, hozzá vajat, sajtot, zöldségeket és gyümölcsöt, mondván, a kollégista osztálytársaidnak nem tudnak pakolni a szüleik, fogyasszátok el közösen. Szerelmüket sem vette komolyan, a fiatalsággal együtt járó bohóságnak tekintette, amelyben több volt szerinte a szerelem, mint érzelem iránti kíváncsiság, mint sem a másik személye iránti érzelem, ezért nem gördített akadályt találkozásaik elé. Dénégyzet élvezte a szituációt, s egyre több időt töltöttek kettesben. Az érettségi után Dóra Debrecenben felvételizett az orvosira, Dénes pedig Budapesten a műegyetemre. A nyári szünetben leveleztek és megfogadták, amint megtudják a felvételi eredményeket, egy hetet örömükben vagy éppen bánatukban Dóráék siófoki nyaralójában töltenek.

Dénes számára élete legszebb nyaralása lett a Dórával kettesben töltött hét nap, nemcsak azért, mert itt vesztette el a szüzességét és ízlelte meg a testi szerelmet, hanem azért is, mert úgy érezte, övé a világ, amit eltervezett, az minden sikerülhet. Azzal tért haza a szülői házba, hogy amint letölti az előfelvételesek katonaidejére kiszabott 11 hónapot, azonnal megkéri Dóra kezét, s az egyetem után összeházasodnak. Szeptemberben bevonult katonának, hetente levelet írtak egymásnak, majd a kiképzést követő hónapban Dóra visszaküldte az összes levelét és megkérte, hogy soha többé ne keresse. Mint azt az első eltávozásakor a szomszédoktól megtudta, amikor személyesen akarta felkeresni a kislányt, az egész család kurtán-furcsán elköltözött a városból.

Ettől kezdve Dénes szinte kis sem józanodott, arcán állandó vigyorral tette a dolgát, minden parancsot gondolkodás nélkül végrehajtott, legyen az krumpli pucolás, ágyútalp tologatás, vagy éppen WC sikálás fogkefével Szerencsére értelmes parancsnoka volt, aki észrevette, hogy ez a fiú állandóan gyenge kómában van és az okot is hamar kiderítette és magához hívatta.

- Nagy honvéd, maga még nem nagy, hanem egy kis pisis gyerek, aki az első kudarcot sem tudja feldolgozni. Ha így folytatja, magából nem lesz diplomás ember. Csak egy gyenge, részeges alak, aki a család szégyene lesz. Ezt akarja? Ezt érdemlik a szülei? Sajnálom őket és magát is. Ha még egyszer meglátom inni, a hátralévő idejét megkeserítem, ki sem engedem a fogdából. Lelépni!

Dénes elszégyellte magát, mint még életében soha, s megfogadta, soha többé nem iszik alkoholt. Azóta is betartja a fogadalmát, annak ellenére, hogy sokáig ugratták az absztinenciája miatt.

Az egyetemi évei alatt ismerte meg Kiss Kingát, a nála két évvel fiatalabb, szép orvostanhallgató lányt, aki mellett kellemesen teltek a diákévek. Szerette a lányt, jó volt vele lenni, de őt elkerülte az a bizonyos lángoló szerelem, amit Kinga érzett iránta. Hátizsákkal, kettesben bebarangolták a szomszédos országokat, s mire Dénes megkapta a gépészmérnöki diplomáját, mindkettőjük családja természetesnek vette, hogy összeházasodtak. Albérletbe költöztek és három év alatt két lányuk született, Dalma és Dorina. Az ifjú apa éjjel-nappal dolgozott, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben a család. Megvette első autóját, egy vadonatúj Trabantot, azzal jártak haza a szülőkhöz, egyik hét végén a sajátjához, a másikon apósáékhoz. Kinga négy évig volt otthon a lányokkal, majd visszament a kórházba dolgozni. A belgyógyászat érdekelte, szakvizsgára kellett készülnie, és mint kezdő orvost, állandó ügyeletre osztották be. Kaptak egy szoba két félszobás panellakást és magukhoz vették Mariska nénit, Dénes nagynénjét, aki elvégezte a házimunkát és ellátta a lányokat is. A nagyszájú és jó szívű öreglány önjáró módon mindent elintézett a háztartásban, mindenkinek mindene megvolt, ami kellett. Dénes elindult a szamárlétrán, a ranggal együtt növekedett a jövedelme. Kinga pályája nehezebben indult, hiszen a Gyesen töltött idő alatt évfolyamtársai már jelentős gyakorlati tapasztalatot gyűjtöttek

Mire a lányok kamaszodtak, már családi házban laktak Buda külső kerületében, két autót tartottak, évente kétszer külföldön pihentek

A visszapillantó tükörben megjelenik egy motorkerékpár, melynek vezetője motorversenyzőt meghazudtoló sebességgel veszi be a kanyart, úgy megdűtve járművét, hogy a térde kis híján súrolja az úttestet. Dénes fékez és lehúzódik az út szélére, nehogy az őrült száguldó eltalálja. Amint a motoros megelőzi, visszaáll az eredeti sebességére és rágyújt. Keveset dohányzik, csak akkor nyúl a cigarettáért, ha értelmetlen dolgokkal felbosszantják, vagy ha mellébeszélnek, esetleg kicsit többet iszik egy pohár bornál, ami ritkán fordul elő. Semmi értelme a száguldozásnak, nyugodt tempóval is lehet haladni, hiszen alig találkozott eddig járművel, mindenki, akinek sietős az útja, az új gyorsforgalmi utat választja. Egy kisebb kanyar utáni egyenesben meglátja ismét a motorost, amint egy kamiont előz, változatlanul nagy sebességgel, hirtelen elé vágva. A kamionos rögtön utána satuféket nyom, a Saab csak alig egy méterrel mögötte tud megállni. A kamionos és Dénes egyszerre szállnak ki a járműveikből. Mielőtt megszólalna, odaér a kamion elejéhez és meglátja a felborult motorkerékpárt az út közepén, utasát pedig az út szélén. Visszafut a kocsihoz, lehúzódik, és a csomagtartóból előveszi az elsősegély dobozt.

A motoros mellett ott térdel a kamionsofőr, megpróbálja az arcára borult, összegörnyedt, eszméletlen fiatalembert megfordítani, de mielőtt hozzáfogna, Dénes rákiált:

- Hagyja, kérem mozdulatlan, és azonnal hívja a mentőket! Legyen szíves!

A sofőr bólint és automatikusan hívja a mentőket, miközben árgus szemekkel figyeli a jólöltözött, láthatóan tehetős, magas, barna férfit, aki az autóját is nyitva hagyva, a laikus számára szakszerű módon, megpróbál meggyőződni a motoros állapotáról. Jobb lesz, ha kitesz a Saab mögé egy elakadásjelzőt, mielőtt mások beléjük száguldanának.

- Tíz percen belül itt lesz a mentő. Maga orvos?

- Nem, de a feleségem az, és számtalanszor láttam már, ahogyan elláttak baleseteseket. Kérem, segítsen, próbáljuk meg szabaddá tenni a légutakat, hogy elég levegőt kapjon. Ugye nem akarja kihívni a rendőrséget?

A kamionos bosszankodva legyint egyet, neki semmi baja, az autójának sem, esze ágában sincs találkozni a rendőrséggel, még meg találnák kérdezni tőle, miért ezen az úton közlekedik.

A villogó, szirénázó mentőautó hat perc múlva megérkezik, orvos nélkül. A mentőtiszt rohanás közben egy pillantást vet a motorra, morog valamit az orra alatt, utána már csak a fiúra koncentrál. Megfordítja, végig tapogatja a végtagjait, nincs törés, de belső vérzés még lehet. Infúziót köt be és bead két ampulla injekciót. Rövid, pattogós szavakkal utasítja Dénest, hogy éppen mit tegyen, s mire a fiú két perc múlva hordágyon a mentőbe kerül, mindkettőjük homlokán gyöngyözik a veríték.

- Köszönöm a segítségét. Ha még egy kérésem lehet, a fiú a polgármester fia, Tarpataki Péter, a barátnője a Rózsa presszó vezetője, megtenné, hogy értesíti a kislányt?

Választ sem várva becsukódik a mentőautó ajtaja és szirénázva elszáguld. Mire felocsúdik Dénes, már késő megkérdezni, melyik kórházba viszik a fiút, ráadásul a kamionos is búcsú nélkül elszelelt, így kénytelen lesz egyedül lehúzni az útszéli árokba a motort, amely a súlyára tekintettel komoly hadműveletnek számít. Fél hétre végez. Megállapítja, mint azt tette már számtalanszor lányai viselt dolgai révén, hogy a huszonegyedik században is úgy viselkednek a fiatalok, mint tették azt elődeik a huszadikban. Negyedikben Juhász Bandival is itt a környéken borultak az árokba, amikor egy autós leszorította őket az országútról. Szerencsére megúszták néhány horzsolással az affért, csak a Bandi biciklijének durrant ki a kereke.

A Mészáros vendéglő előtt három üres turista busz parkol, ez annyit jelent, minimum százhúsz ember reggelizik az étteremben. A szabadon álló kemencékből most veszik ki a tepertős pogácsával és a túrós batyuval teli tepsiket. A forró sütemények illatára a parkoló szélén dohányzók egymás után nyomják el cigarettájukat és sietve mennek vissza az épületbe. Reménytelen vállalkozás lenne követni őket, hiszen koránt sem biztos, hogy mire sorra kerülne, jutna belőle neki is. Majd visszafelé ráveszi a családot, hogy erre jöjjenek és megállnak kávézni. Továbbhajt.

Vajon mi lehet a fiú balesete mögött? Valószínűleg családi konfliktus, hiszen nincs kanál, villacsörgés nélkül. Déneséknél a lassan csordogáló, kiszámítható életükben az első felhők akkor kezdtek gyülekezni, amikor lányaik kamaszodtak és kezdték őket körülzsongani a fiúk. Főleg Dorina körül legyeskedtek a pattanásos, még mutáló hangú ifjoncok. Dalma egyszerre három nyelvet tanult, mert nagyon unatkozott a gimnáziumban. Mariska nénivel osztották meg titkaikat a lányok, hiszen Kinga szinte állandóan a kórházban volt. Dénest akkoriban nevezték ki vezérigazgatónak, egymást követték a kötelező munkavacsorák, külföldi kiküldetések, szinte csak hét végeken volt esélyük arra, hogy a család együtt legyen. Amikor a fürdőszobában alig talált helyet Dénes a borotválkozó eszközeinek, a dezodorának és az arcszeszének, mert minden létező helyet a felesége és a lányai pipere cikkei foglaltak el, s mindenütt a szárításra váró ruhákkal teleaggatott szárítókba ütközött, akkor betelt a pohár. Eladta a részvényeit és az értékpapírjait, anélkül, hogy azt megbeszélte volna a feleségével, vett egy telket Budafokon és másfél év alatt felépítette a háromszintes, háromszázhatvan négyzetméteres családi házat, melyben négy komplett lakást alakítottak ki. Így megoldani vélte egyszer s mindenkorra a lakás gondjaikat, mind a két lányának, mind Mariska néninek. Nem maradt egyetlen fillérje sem, csak tízmillió forintos bankhitel tartozása, mégis gyermeki izgalommal várta, hogy bejelentse a családnak az új otthon elkészültét.

A nagy vihar felesége születésnapi vacsoráján tört ki, az volt a vallomások és bejelentések estéje, amikor fény derült a családtagok valamennyi szennyes ügyére. Dalma bukásra állt matekból, Dorina 14 évesen elveszette a szüzességét, Mariska néni a felmondását fontolgatta, felesége összeszűrte a levet egyik kollégájával, bizonyos Szlávik doktorral, így azután az új családi házba történő költözés tulajdonképpen senkit sem hozott lázba. Dénes azt hitte, nagyobb baj már nem érheti. Érte. Két hónappal a beköltözésük után felmentették, visszaminősítették főosztályvezetővé, mert a cég új tulajdonosa a sógorát ültette a vezérigazgatói székbe.

Kinga noszogatta, hagyja ott a céget, amint eladják a régi házukat, visszafizetik egyben a hitelt és még marad valamennyi pénzük is. Ebben az időszakban felesége igyekezett több időt otthon tölteni, törődni a lányokkal és ragaszkodott ahhoz, hogy kéthavonta egy hosszú hétvégére kettesben elutazzanak Dénessel pihenni. Egy ilyen hétvégén megfogant a harmadik lányuk, Daniella, akinek egyéves születésnapját követően Dénes otthagyta a munkahelyét, Kinga pedig visszament dolgozni.

Dénes megfogadott három dolgot: egyrészt rendbe teszi a család ügyeit, másrészt visszahódítja Kingát, harmadrészt önálló vállalkozásba kezd, hogy soha többé ne függjön senkitől.

Daniella mosolygós, jó kedélyű gyerek volt. Féléves korában Dénes posztgraduális képzésre jelentkezett a közgazdasági egyetemre. Kiváló szervezőkészségének köszönhetően mindenre jutott ideje, hogy elmenjen Marika nénivel vásárolni, ellenőrizze Dorina és Dalma iskolai tanulmányait, s elvállalt egy-egy tervezési munkát, vagy művezetést. Eladta a régi házukat, annak árából visszafizette a kölcsönt és a megmaradt pénzüket részvényekbe fektette. A család bevételei alig fedezeték a kiadásaikat, a lányok egyre többe kerültek, a háztartás és a rezsi is sok pénzt emésztett fel, ezért úgy döntött – immár feleségével közösen -, hogy kezébe veszi a pénzügyek irányítását.

A megtakarításból akarta elindítani a cégét. Kinga csodálta férjét, hogyan tudja megoldani és konfliktustól mentesen kezelni a különböző helyzeteket. Megszűntette a felesleges kiadásokat, mindent nagy tételben és olcsón vásároltak, s még a kéthavonta esedékes közös hosszú hétvégekre is telt a pénzükből. Hat évvel ezelőtt az egyetemi vendégprofesszorral, Mr., Hamiltonnal közösen megalakította a Nagy és Tsa Pénzügyi Befektető és Tanácsadó Kft.-t.

Nagy lányai kamaszok voltak, nagykanállal habzsolták volna az életet, ám apjuk szigorú családi költségvetése nem engedte, hogy Dalma számolatlanul gyarapítsa a könyvtárát, Dorina pedig a ruhatárát. Kingának is tudomásul kellett vennie, hogy a paraszolvenciájából kell megvásárolnia a luxus cikkeit, a méregdrága parfümjét, a kozmetikumokat és drága cigarettáit. Mariska néni sem tudott spórolni a kosztpénzen havi 20-30 ezer forintot, amit rendszeresen a barátnőjének küldött, nyugdíj kiegészítésként. Csak ketten voltak tökéletesen elégedettek, Dénes és a cseperedő Daniella, aki apját feltétlenül szerette és követte, úgy nézett rá, mint egy félistenre.

Dénes arra számított, hogy felesége lesz az, akinek betelik a pohara, ám alaposan tévedett. Kinga osztályvezető főorvossá történő kinevezése meghozta az asszony számára az anyagi biztonságot, miután a paraszolvenciája a fizetése duplájára rúgott. Dorina addig hízelgett az anyjának, amíg teljhatalmat kapott az anyja ruhatárának és kozmetikai szereinek a használatára, azonban Dalma fellázadt. Közölte az apjával, hogy személyes szabadsága megsértésének tekinti az pénzkiadásainak csökkentését, így nem lehet tanulni, de majd bebizonyítja, hogy egyedül is boldogul. Első éves egyetemista korában barátaival létrehozták a F' ordító Bt.-t, s tizenkét nyelven vállaltak fordítást. Eleinte leveleket, hivatalos iratokat fordítottak, később híradástechnikai cikkek és autók használati utasításaira szakosodtak és egyre jobban ment az üzlet. Dalma számára az apja csak megtűrt személy lett, hogy elkerülje vele a vitákat és szóbeli csatározásokat, igyekezett elkerülni az apját. Harmadéves korában hozzáment Kovács Ignác egyetemi adjunktushoz és senki sem tudta maradásra bírni, hogy költözzenek be a férjével az emeleti egyik két szoba hallos lakásba. Apa és lánya közötti viták csak az unoka megszületését követően szűntek meg.

Mire a napraforgók felemelik fejüket, beér a városba. A presszó mindig nyolckor nyitott, hogy a közeli piacon áruló kofák bevételeik egy részén cukrászsüteményeket vásárolhassanak családjuknak. Bizonyára így van ez most is, hiszen Szentmiklóson – ahogyan azt a főúton gurulva látja – alapvető változás nem történt. A gimnázium épülete most is palaszürke, szemben a gyógyszertár kopott portálját is csak átfestették, a szövetkezeti ABC-t átkeresztelték CBA-ra. Egyedül a ruházati bolt változott, kirakatában az elegáns ruhák helyett cipős dobozokra kitett ruhák és cipők csalogatják a vevőket a kínai feliratú cégtábla alatt működő üzletbe. A Rózsa presszó után található a város főtere, az egyetlen szállodájával, ahol holnap reggelig Borival meghitt kettesben töltik az időt. A találkozásukig azonban rengeteg idő van, ezért a presszó előtt balra kanyarodik nagyívben, majd 10 méter után újra balra fordul, s ott találja a piacot, amely megújult külseje ellenére a megtartotta a régi választékát, áruban, ételben és közönségben egyaránt, s csak kiegészítésként adott helyet a divatos étkezdéknek.

Dénes keres egy távolabbi parkolóhelyet, semmiképpen nem szeretné, ha kocsija feltűnést keltene. A beszerelt műholdas követő rendszer miatt a lopástól nem kell félnie, ám ha meglátják, milyen kocsiból száll ki, lőttek a közvetlen beszélgetésnek. Idegennek, nem közülük valónak tekintik, talán kicsit mézes-mázos udvariassággal kiszolgálják, jobb esetben rátukmálnak valami számára abszolút felesleges dolgot is, de nem nyílnak meg előtte. Pedig furdalja a kíváncsiság, vajon miért tartotta fontosnak a mentős, hogy a motoros kilétét megmondja és a fiú menyasszonyának üzenjen. Ráadásul mindezt egy számára teljesen idegennel, úgy, hogy biztosra vette az üzenet átadását is.

folyt.köv