Kép: szlth. internetről

Holnap újhold lesz... A legalkalmasabb idő  a készülő könyv új fejezetének az indítására... A történet akár valós is lehet, lehetne, nevek nélkül, személyiségi jogokat védve. Ennek ellenére, ha valaki magára ismer, az csak is a  véletlen műve, nem a szerző akarata...

 A kezdet

November közepe felé baktatott az idő. A latyakos avarszőnyeget leheletfinom,  jégréteggel borította be a korai fagy. Borús hangulatban, lehajtott fejjel, kissé morcosan, ejtett vállal rótták az utcákat, sorspoggyászukkal megpakolva,  szürke felhő fátyol alatt, egy kis fényért fohászkodva  az emberek.

Sötétben botorkálva a terhek nehezebbek lesznek, a térdek megrogynak alatta.

Nem messze a városközponttól az öreg házban gyülekeztek találkozóra a lélekbúvárok, és lélekgyógyászok. Alig ütötte el a hatot a toronyóra, kevés lett a terítővel letakart óriási gombfoci asztal köré elhelyezett szék. A szoba minden szegletébe ülőalkalmatosság került, hogy elférjenek a vendégek.

11. hó 11.-t mutatott a naptár. Mester számok… Régóta várták a napot, a klub alapításának pillanatát. Egyöntetűen – ellenvélemény nélkül-, a megalakulás mellett voksoltak.

Az alapító legkedvesebb tanítványát kérte fel a klub vezetésére. Nem is tehetett volna másként, hiszen feltétel nélkül bízott a fiatal agilis teremtésben. A tapasztalat hiánya azonban arra késztette őt, hogy komolyabb segítséget is igénybe vegyen. Egy régi gyógyítót kért fel a közös vezetésre.

A klub nevére több javaslat érkezett. Mindegyiket kivesézték, szétszedték, értékelték, ennek bírtokában döntöttek. A legtöbb szavazattal felruházott névvel alakult meg a klub azon az estén. Heti foglalkozásokra született igény. Késő estére a szívekben lángra lobbantak a szeretet apró szikrái. A lélek örömében harmónia sátrat állított a csapat fölé, hogy alatta szőhessék a  nagy terveket. A legszebb célt tűzték ki maguknak. A betegek, elesettek, rászorulók segítését, támogatását, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Így tanulták ezt a alapító mesterüktől.

A legfontosabb feladat hátra volt, hogy megkezdhessék az áldásos feladatukat, meg kellett találni a megfelelő helyet, ahol az összejövetelek tartják, és fogadni tudják a segítségre szorulókat.

Ötletekből nem volt hiány. Iskolák termei, kultúrházak, és egyéb hasonló helyiségek kerültek szóba. A frissen megválasztott vezető vállalta a feladatot.
A bérleti díj plafonját egy bizonyos összegben határozták meg, annyiban, amennyit fel tudtak vállalni, egymás között megosztva.

Rájuk mosolygott a szerencse. A város legszebb kulturális központjában kaptak lehetőséget méltányos összegért. Tetszhetett Istennek a tervük,  kezébe vette sorsukat, és segítette őket, hogy mielőbb indulhassanak.

Büszkék voltak, hitükben megerősödve, éveken át haladt velük a szekér. Előadások, meditációs programok váltották egymást, a rendszeres kezelések mellett. Sokan keresték őket, segítségüket kérve. Az első évben a városra és a környékre kiterjedő szűrővizsgálat lehetőségét kutatta fel az alapító, és szervezte le a tanítvány. Száznál többen vettek részt az akción. Félévenként ismétlődő programmá nőtte ki magát a kezdeményezés.

Ha egy ember életét sikerült megmenteni az ötlettel, vagy felhívni a figyelmet a leselkedő veszélyekre,  már megérte...

Évekig oly simán ment minden, - túl simán, a bizalom elnyomta a gyanút. Senki nem gondolt arra, hogy egyszer rém-es vége lesz…

Folyt. következik