Kép: Google képek sorozatból

Sziasztok!

Sok szeretettel teszem fel nektek az új novellámat, Álom-novellák 6-ot, mely az 5-os folytatása.

üdv. Csilla

 

 

Hát megtörténik. Olyan ez, mintegy álom. Pedig nem az! A sötét összeesküvésnek örökre vége! A Föld végre felszabadult az elnyomói alól! Az elmúlt napokban megtörténtek a tömeges letartóztatások is, s a Cabal tagjait eltávolítottuk a bolygóról.

Úgynevezett átnevelő táborokba kerültek. S bár jó néhányan szerettek volna bosszút állni az elszenvedett igazságtalanságokért, ez nem történt meg, mert szerencsére a Földi szövetségesek ezt megakadályozták. Elmagyarázták mindenkinek, hogy a bosszú nem vezet sehová.

Biztosítva lettek arról, hogy soha többé nem fognak gondot okozni, egyetlen Föld lakónak sem. S azoknak, akik a bolygón maradtak a Szeretet útját kell járniuk ezentúl.

S aki ezzel nem ért egyet az nem maradhat egy olyan bolygón, amely a Felemelkedés előtt áll.

Ahogy véget értek a letartóztatások, világszerte kormányváltásokra került sor.

Mindenütt baráti kormányok kerültek hatalomra, akik nemcsak megkezdtek egy sor bejelentést az eddig eltitkolt dolgokról, de szívügyük volt, hogy a jóléti alapokat kézbesítsék a népnek.

Ez a Földi szövetségesek segítségével meg is történt, s kilétüket ekkor még nem felfedve a Felemelkedett Mesterek, a Belső Földiek, és a Galaktikus Föderáció tagjai is besegítettek a hatalmas mennyiségű új pénz igazságos szétosztásában.

Emellett a Földi szövetségesek további feladata lett – mivel szeretett Földünk további átalakulásokon készült átmenni – hogy a veszélyeztetett területekről a lakosságot biztonságos helyekre költöztesse.

Ezzel védve az életüket attól, amit az esetleges földrengések, szökőárak stb. okozhatnak számukra. Az elhagyott területeken pedig a Belső földiek és a Galaktikus Föderáció erre specializálódott tagjai a saját technológiájukat felhasználva igyekeztek Gaia felszínét rendbe tenni.

Ugyanakkor az új kormányok feladata lett az is, hogy véget vessenek a nemzetek közötti gyűlölködésnek mind országukon belül, mind azon kívül.

Megszüntetve a fennálló háborús konfliktusokat is, s fel kellett keményen lépniük a drogok, alkohol, és a cigaretta fogyasztás, terjesztés ellen.

Ezek mind károsan befolyásolták a tudatot, s nem volt helyük az éppen csak alakuló új Világban.

Világszerte olyan központok létesítése volt a cél, ahol ezek az emberek leszokhattak a káros szenvedélyükről méghozzá anélkül, hogy az elvonási tünetek miatt szenvedniük kellett volna, s természetesen mindenkinek egyenlő esélye volt eljutni az ilyen intézményekbe, hogy meggyógyulhasson.

Gyógyítók serege vállalta a feladatot, hogy az új technológiákat elsajátítva segítségére legyen az embertársainak. Központok létesültek természetesen acélból is, hogy a betegségekkel küszködő embereket is teljesen meggyógyítsák, s a testük minden egyes sejtje megújuljon, s megfiatalodjon ezáltal a test. Mindezt gyógyszerek nélkül természetes módszerekkel érték el az intézmények gyógyítói, akik szintén a Galaktikus Föderáció és a Belső Földiek által átadott technológiákat, és technikákat használták. Az emberek hálásak voltak a kezelések után gyógyítóiknak, hiszen valóban jól érezték magukat.

A Földi szövetségesek azonban nem elégedtek meg ennyivel, további céljuk volt, hogy felszámolják a nyomornegyedeket, hogy az éhezőket folyamatosan ellássák élelmiszerrel. Méghozzá nem holmi mérgezett, a szervezet számára sokszor súlyos betegséget okozó ételekkel, hanem a Föderáció által kifejlesztett Élelmiszer-replikátorokból származó egészséges táplálékkal.

Ezek állandóan magas energiaszinten tartották a testet, amely ettől kicsattanóan egészséges maradt.

A Galaktikus Föderáció ezt a technológiát legelőször a legszegényebb országok számára tette lehetővé, majd fokozatosan elterjesztették a fejlettebb országokban is, mindenki számára lehetővé téve, hogy a testének a legmagasabb rezgésű táplálék jusson.

A vizeket folyamatosan a legmagasabb technikával tisztították, az egyéb más káros italokat, és ételeket összegyűjtötték, s egy különleges technológiával megsemmisítették. Eleinte furcsa volt mindezt átélni, főként hogy úgy tüntettek el dolgokat, hogy semmi sem maradt fent utána, ami esetleg később a környezetet szennyezte volna.

Amíg a hajókon voltunk sokkal több furcsaságot éltünk át, mialatt tanítottak minket az elfeledett ősi tudásra.

Hónapok teltek el azóta, hogy a hajókra kerültem a barátaimmal, Fénytestvéreimmel, a Földi szövetségesekkel.

Eleinte mindannyian úgy gondoltuk, hogy most már itt vagyunk együtt, s könnyen elbánunk a sötét összeesküvéssel, de nem így történt.

A hajón töltött idő nagy része tanulással ment el, nemcsak az új technológiákat oktatták nekünk, hanem azt is, hogyan tudunk létrehozni egy új szereteten, barátságon alapuló társadalmat, ahol minden embernek alanyi joga lesz hozzájutni mindenhez, ami a megélhetéséhez szükséges.

A gyógyítók is új technikákat kaptak, amivel képessé váltak az összes betegséget meggyógyítani, s emellett pedig fiatalossá tudták varázsolni a testeket.

Mindenki a képességeinek megfelelő feladatot kapott, s azt tanulhatta meg, amihez a legnagyobb kedve volt.

Időnk nagy részét a hajón töltöttük, de senki sem volt akadályozva abban, ha hiányoztak a szerettei, akkor bármikor meglátogassa őket, s egy-egy napot velük legyen, majd ismét visszatérjen a hajóra, s folytassa a feladatát, és a tanulást is.

Így jómagam is többször kaptam lehetőséget arra, hogy hazalátogassak a szüleimhez, és a férjemhez. Sananda sohasem akadályozott meg benne, hogy felkeressem őket.

Általában éjszaka mentem, s másnap éjszaka tértem vissza a hajóra, hogy folytassam a felkészülést az Első kapcsolatfelvételre.

A szüleim és a férjem tökéletesen megértették, milyen fontos dolgot kell véghez vinnem, mint a Galaktikus Föderáció Földi nagykövete.

Feladataim közé tartozott, hogy tárgyaljak az országok vezetőivel a Békéről, s a háborúzó nemzetek felügyeletét lássam el, s segítsek megoldani a konfliktusokat.

Természetesen sohasem várták el Tőlem, hogy mindezt egyedül vigyem véghez, a Föderációs flotta tisztjei közül mindig akadt valaki, aki elkísért, s mindenben segített Nekem.

Miután pedig sikerült egy problémát megoldanunk, újabb feladatot kaptam.

Mindannyian – a hajón – tudtuk, hogy amint béke lesz a nemzetek között, sor kerülhet az Első kapcsolatfelvételre mind a Galaktikus testvérekkel, mind a Belső Földiekkel.

A Belső Földiek szintén azon dolgoztak, hogy a felszín alatti és felszín feletti népek végre újra egyesülhessenek 13.000 év elteltével.

Shamballa Királynőjét képezték ki arra, hogy őket képviselje a felszíni világ vezetőivel való tárgyalásokon.

Sem neki, sem nekem nem volt könnyű dolgunk egészen addig, míg a Földi szövetségesek el nem távolították a hatalmon lévő Cabal tagjait.

Miután ez megtörtént, s az új kormányok hatalomra jutottak, már nyíltan kiteríthettük előttük a „kártyáinkat”.

Ezek a kormányok hajlottak arra, hogy tárgyaljanak a Békéről, s az Első kapcsolatfelvételről.

A tárgyalásaink így már simábban haladtak a közös cél felé, míg végül elvezettek ehhez a naphoz, amely úgy vonul majd be a történelem könyvekbe, hogy az Első kapcsolatfelvétel Napja.

Gyönyörű verőfényes napra virradtunk, s mindannyian – a hajókon – izgatottan készülődtünk a nagy bejelentésre, melyet Obama elnök készült megtenni a Fehér-ház lépcsőjén a Föld népe felé.

Vidáman – néhol tréfálkozva – beszélgettünk, hogy ezzel is teljen az idő, amíg eljön az indulás pillanata.

Már senkin sem látszott meg az elmúlt hetek, hónapok feszültsége, fáradtsága, mely a Föld felszabadítása miatt vívott harcunk során keletkezett.

A Fény győzelmet aratott, a sötét összeesküvés elbukott, s a tagjait eltávolítottuk a Földről.

Ez pedig mindannyiunkat új erővel töltött fel, készen állva az újabb feladatokra.

Hiszen – bár ma megtörténik az Első kapcsolatfelvétel – rengeteg új feladat állt előttünk még, hogy az emberiséget felkészítsük a felemelkedésre az 5-ik dimenzióba.

Mindannyian tudtuk, hogy ez legalább olyan kemény feladat lesz, mint az eddigiek voltak. Mégis mind készek voltunk vállalni az újabb kihívást.

Ezek a gondolatok foglalkoztattak, mialatt várakoztunk az indulásra, amelynek el is jött a pillanata. Sokan közülünk – mint Én is – a teleportálást választottuk, hiszen Sananda, és a társai sokat gyakorolták velünk az elmúlt hónapok során. Akik még nem bíztak újonnan megszerzett tudásukban, az új Földjárókat használták, amely természetesen környezetbarát volt.

A megadott pillanatban „el is indultunk”, hogy aztán pontosan a Fehér-ház lépcsőjén kössünk ki arra azért vigyázva, hogy hirtelen felbukkanásunkkal ne ijesszünk rá senkire.

A Kapcsolatfelvételi ünnepségig még volt jó egy óránk, azonban az emberek közül már néhányan ott ácsorogtak, várva arra, mit szándékozik bejelenteni az Elnök Úr. Szerencsére nem okoztunk problémát a megérkezésünkkel.

Így mindannyian elfoglalhattuk a helyünket, amit már az előző napokban kijelöltek a számunkra.

A Galaktikus emberek, humanoidok, s más életformák viszont egyenlőre álcázták magukat, várva, hogy bemutassák őket. A Belső Földiek szintén így tettek.

Shamballa királynője és jómagam mellettük helyezkedtünk el, egyrészt, hogy védelmezzük őket, - pusztán azért mert láthatatlanok voltak, s bárki nekik csapódhatott volna - , másrészt mert a szavaikat nekünk kellett tolmácsolnunk a nép felé annak ellenére, hogy beszélték a Föld összes nyelvét, jobban szerették a saját nyelvüket beszélni, illetve a gondolatátvitelt használták.

A többi Fénytestvérünk és Földi szövetséges szintén körénk csoportosult.

Mialatt mi így elrendeződtünk, a nép szállingózni kezdett, s a média képviselői is megjelentek, hogy közvetítsék ezt a fontos eseményt az egész világ számára.

A múltban a fő média a sötét összeesküvést szolgálta, azonban amikor a Fény erői győzelmet arattak, a Média nagy része átállt az oldalukra. Tévedéseiket megbocsátották, s ettől kezdve ők is a szeretet útját járták.

Míg a tömeg gyülekezett, a szüleimre és a férjemre gondoltam, s arra, hogy most már egy szabad ország boldog polgárai.

Jó néhányszor jártam náluk az elmúlt hónapokban, s párszor ők is ellátogattak a hajóra, ahogy más hozzátartózok is.

A Föderáció tagjai azért hívták meg őket, hogy jól érezzük magunkat a hajón, s emellett volt egy olyan szándékuk is, hogy a Kapcsolatfelvételkor minél kevesebb ember essen pánikba.

Tudták, hogy az emberek terjeszteni fogják a hírüket.

Bár a szüleim és a férjem nem voltak „pletykásak”, a barátaiknak azért továbbadták, hogy milyen csodálatos események történtek meg velük, mikor a hajón jártak.

Lenyűgözte őket a hajó, amely több helyiségből állt, hiszen mindenkinek szüksége volt szállásra a Földi szövetségesek, Fénytestvéreim, barátaim közül.

Meglepte őket, hogy a hajó egy élőlény, s önmagát bővíti, alakítja, amint egy új lakó érkezik rá.

Ez a tény minket is furcsán érintett, elképzelni sem tudtuk, hogyan fogunk elférni ilyen sokan a hajón, hiába mondták a Galaktikus barátaink, hogy emiatt felesleges aggódnunk. S valóban így is lett, amikor elálmosodtunk, elvezettek minket a kabinjainkhoz, amelyek ott és akkor alakultak ki előttünk.

Mialatt mindezeket végiggondoltam, a nép már ellepte a Fehér-ház előtti teret.

Izgatottan sugdolóztak arról, hogy milyen új meglepetést készül bejelenteni az Elnök, miközben Ő éppen ekkor lépett ki talpig hófehér öltözetben a Fehér-ház kapuján, s állt meg a neki fenntartott emelvényen.

Mielőtt azonban megszólalt volna, csendre intette a népet. Mintegy varázsütésre hirtelen mindenki elcsendesedett, s ekkor az Elnök Úr belekezdett a mondandójába.

„Barátaim! A mai nap nagyon fontos az életünkben. Mint azt új kormányaitok bejelentéseiben, közzétételeiben már halhattátok, bolygónkat – sokunk életét megkeserítve – több mint 13.000 éve uralom alá hajtotta egy negatív, sötét erővel rendelkező faj, akiknek a célja az volt, hogy rabszolgává tegyék az embereket.

Ez a faj csak magának akarta a hatalmat, a bolygó összes kincsét elzárva tartották a nép előtt, hagyták, hogy a Föld lakosságának nagy része éhezzen, szomjazzon.

Háborút szítottak azok ellen a nemzetek ellen, ahol aranyat, olajat, uránt, és egyéb természeti kincseket sejtettek.

Megannyi gonosz tervük volt az emberiség ellen, azonban a 70-es évek közepén szerveződni kezdett egy Ellenállási Mozgalom – akiknek a céljuk az volt, hogy felszabadítsák ezt a gyönyörű kék bolygót, a hazánkat az elnyomás alól.

Hozzájuk csatlakoztak a Fénymunkások, Csillagemberek, akik szintén a 70-es években kezdtek leszületni a bolygóra azzal a céllal, hogy szeretetükkel, fényükkel megsemmisítsenek minden negatív eseményt, energiát, és emeljék a bolygónk tudatosságát, s ráébresszék az embereket arra, hogy a hatalmon lévők nem a javukat akarják.

Évtizedeken keresztül titokban szerveződtek, mígnem eljött az ideje, hogy nyilvánosan is fellépjenek a Cabal tagjai ellen, akik ennek a sötét fajnak a leszármazottjai, s mindez idáig a hatalom birtokosai voltak.

A mai napon azonban kijelenthetem, hogy sikeresen legyőzték az elnyomóinkat, s ezzel létrejött a Béke ezen a bolygón.

Azért gyűltetek össze drága barátaim, hogy ezt a békét megünnepeljétek, mielőtt azonban belekezdenénk az ünneplésbe, szeretnék veletek még egy jó hírt megosztani.

Mint mindannyian tudjátok évtizedeken át azt állították Nektek, hogy egyedül vagytok a Galaxisban. Ez azonban egy újabb nagy hazugság volt a Cabal részéről.

Én pedig itt és most kijelentem, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban, megannyi csillag megannyi bolygóján létezik élet.

Vannak olyanok, mint mi, de tőlünk eltérőek is, akik nem humanoidok.

Ezek a Galaktikus jóindulatú lények évezredek óta segítik az emberiséget a sötét elnyomóik ellen, de sohasem avatkoztak be a Szabad-akaratunkba.

Tisztelik a Kozmikus törvényeket, nem úgy, mint sötét társaik.

Legtöbbször Angyaloknak, Isteneknek nézték őket a múltban, hiszen spirituálisan fejlettek, s magas technológiával rendelkeznek.

Anélkül, hogy beavatkoztak volna a Szabad-akaratunkba, titokban segítettek abban, hogy a Föld ismét szabad legyen.

Sokat köszönhetünk Nekik, és emellett a Belső Földieknek is, valamint a Felemelkedett Mestereknek, hiszen ők is hozzájárultak ahhoz, hogy létrejöjjön a Béke ezen a csodaszép Kék Bolygón.

Most kedves barátaim, a mai napot szeretném az Első Kapcsolatfelvétel napjává nyilvánítani, s ezennel bemutatni Nektek a Galaktikus Föderáció néhány itt jelenlévő képviselőit, illetve a Belső Földieket, és a Felemelkedett Mestereket is.

Ők a mi rég „elveszett” testvéreink, fogadjátok őket szeretettel – közölte az Elnök, és mosolyogva fordult felénk, s a megbeszélt jelre mind a Föderáció képviselői, mind a Belső Földiek, és a Felemelkedett Mesterek láthatóvá váltak az emberek számára.

Döbbent csend fogadta őket, aztán hirtelen egy kisgyermek kiáltott fel a tömegből:

„Én ismerlek Benneteket! Ti vagytok azok a jóságos nénik és bácsik, akik vigyáztatok rám, amikor anyukám nem volt a közelemben, s féltem. Mindig megnyugtattatok.”

Az emberek döbbenete csodálkozássá váltott át, mikor hallották a gyermek szavait, s aztán éljenzésben törtek ki, jelezve, hogy elfogadják az új barátait a Föld népének.

A média képviselői is izgatott hangon közvetítették a Világ népeinek az Elnök bejelentését, s az azt követő történéseket.

Igyekeztek mindent hitelesen előadni, hogy senki se kételkedjen abban, hogy ezek az események valóban megtörténnek a szemük láttára.

Miután a tömeg elcsendesedett, az Elnök megkérte új barátaik képviselőit, hogy menjenek fel mellé az emelvényre.

Asthar parancsnok a Föderáció képviseletében, Adama a Belső Földiektől, és Saint-Germain pedig a Felemelkedett Mesterektől felléptek az emelvényre. Mindhárman meghajoltak az Elnök felé, s aztán az emberek felé is, az ő szokásaik szerint így kifejezve az üdvözlést.

Ezek után pedig a földi szokás szerint is egyenként kezet fogtak az Elnökkel, és át is ölelték ezzel is jelezve azt, hogy földi testvéreiket üdvözlik a Galaktikus Szövetségben,.

A kölcsönös üdvözlések után mindhárman beszédükkel is köszöntötték az emberiséget, amit jómagam és barátném szinkron fordítottunk, hiszen mindketten jól beszéltük már valódi anyanyelvünket.

Az Első Kapcsolatfelvétel lezajlott, s mialatt fordítottam Asthar parancsnok szavait – aki felvázolta, hogy milyen technológiákat szeretnének az emberiségnek átnyújtani, és emellett a tanításokat, amik majd segítenek nemcsak a múltat megérteni, hanem az emberiség tömeges felemelkedésében is -, már a jövőre gondoltam, s arra az ígéretre, amit még a Földre születésem előtt kaptam, s később az életem során többször is megerősítésre került.

Lelki szemeim előtt megjelent egy gyermeki arc, egy gyönyörű kislányé – akinek lelkével már évek óta beszélgettem -, s tudtam, hogy már nincs akadálya, hogy megfoganjon, s az új szép jövő elé néző Földre leszülessen, hiszen érte és a társaiért dolgoztunk, s vívtuk ki a Békét ezen a csodaszép Kék bolygón.

Miközben mindezeket végiggondoltam, a Nép ismét éljenzésben tört ki a beszédeket követően, aztán mindannyian ünnepelni kezdtek újdonsült barátaikkal együtt egészen addig míg el nem fáradtak, és haza nem kellett térniük.

Tudták azonban, hogy mostantól új kalandok várnak rájuk.

Ez azonban már egy másik történet.

 

Vége

 

Pécs, 2012. április – június 16.

 

 

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.