Caesar kép

Tisztelt Krisztián barátom.

Ha azt hitted, elmehetsz búcsúszó nélkűl. Tévedtél

Ezt a verset, úgy mint testvérednek is, néked ajánlom elbocsájtó üzenetként, Cserébe azért az emberségért, amiről mindig emlékezni fogunk rád. Visszavárunk benneteket. Remélve ahová mentek NET ott is van. Ég óvjon 

 

A fények őrzője

 

Elindult útjára rogyadozó térddel.

Tétován lépdelve, kezében egy méccsel.

Éjszaka érkezvén, titkait elhozva.

Azt mi eddig fénylett, mély bíborba vonva.

 

Hosszú rúdnak végén, mit kezében tartott.

Piciny gyertyafényként, apró láng imbolygott.

Még az útját járta, töprengőn, bolyongva.

Lángnyelv fejecskéje, mintha bólogatna.

 

Az utca felöltötte bársony köntösében.

Bazaltkövekbe zárt kékesszürkeségben.

Nagyestélyi kosztüm hosszú uszályaként

Magányát megosztó kísérő sötétség

 

Házak közt kanyargó éj  szabta szalagja

Árkok szegélyeként  partokhoz  tapadva  

Ahol lángot pislant lidércborzongással

Hullámzik árnyéka részeg támolygással

 

Benne jajdulna tán, láthatatlan réme?

Még rúdját emelve kandalábert kérdve

Mécsével érintvén lámpásnak a fejét

Sercenve kap választ, mond, égni, tudsz-e még?  

 

Őrzöd-e reggelig, azt az apró lángot?

Reménység tüzeként a világosságot?

Mely lelkekben gyúl ki melegséget adva

Merre kel haladnod utad megmutatja

 

Világolsz-e értünk csendes imádsággal?

Arcokra rárajzolt jóság mosolyával?

Hátad mögé nézve, ahogy megpillantja

Árnykép fantomoknak megszabadult rabja!  

 

Egyedül vagy, küzdesz, csak a konok hited

Mit megteszel, és miből, erődet meríted

Értelmét keresvén, csak egy fénysáv csupán

Ki fentről néz le látja, húzod magad után

 

A hajnal megérkezvén egyre halványodva

Láthatárnak szélén pirosló korongja

Felragyog aranyló izzó gömbként kúszva

Tovatűnő tegnap itt felejtett foltja.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés