Caesar kép

Még hány eset derülhet ki?

Az 1904-ben épült palota földszintjén megnyílt New York, később Hungária kávéház rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert. Sűrűn megfordult ott Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Karinthy, Bródy, majd házasságon kivül született fia, Hunyady Sándor, Kacsóh Pongrác, a később világhírűvé vált Korda Sándor és még hosszan lehetne sorolni.

A háború ugyan megszakította az újabb és újabb művészlelkek bohém életét, majd 1952-től a Lapkiadó Vállalat költözött a palotába. Az Aranykornak nevezett 1970-es években már 300 lapot adtak ki, több ezer dolgozó által.  A vállalatot irányító igazgatónak mindenki előtt nyitva volt az ajtaja. Remekül értett az emberekhez, igyekezett minden óhajt teljesíteni. Csakhogy mindehhez nem volt elég hely  már az amúgy is kettéválasztott szobákban, így a belső kerületekben amolyan lerakatokat hozott létre, felvásárolva a sorra megszűnt cipész mühelyeket.

Ezekben tölthettek naponta néhány percet, azok a ma is neves illetve ismert emberek, akik kivártak egy-egy általuk  irigyelt poziciót.

A bentiek és kintiek között óriási rivalizálás folyt. Ám csakis kihalálos alapon tudtak némelyek visszajutni a gyönyörű palotába, amit a bentiek annyira becsültek, hogy az értékes parkettán nyomták el csikkeiket.

A fényes szelek nemzedékének gyermekei viszont nyitott ajtón tódulhattak a sajtóba. Többségének középiskolája volt. Egy 1980-ban készült titkos jelentés szerint elenyésző százalékban, főként az idős korosztálynak volt felsőfokú végzettsége, szerény százaléknak középiskolája, a többieknek pedig....

Nagy általánosságban ők az akkori, szocialista erkölcs szerint éltek, ami a majdnem mindenki mindenkivel, mindenhol - állami pénzen működött. Ennek viszont előbb-utóbb véget kellett vetni. Éppen ezért hoztak egy rendeletet, hogy, aki hajlandó volt tanulni, felvételi nélkül juthatott be a kijelölt egyetemekre a fiatal újságírók közül.

Elég sokan ragadták meg az alkalmat, hiszen idejük volt, nem került pénzbe, és rengeteg szabadsággal járt.

A többiek rokonságuk, eszmetársaik  összefogásával ma is remekül boldogulnak enélkül is, mi több elmozdíthatatlannak vélve magukat, hiszen ők már letettek valamit valahová.

Sokan szerettek volna régen is letenni tudásukból, csakhogy 100 megjelent cikk után lehetett felvételezni az akkor egyetlen újságíró szövetségbe. Ez viszont lehetetlenség volt abban időben.

Ma már sokan váltanak ki pár tízezer forintért újságíró igazolványt, habár sok előny már nincs belőle, de soknak oly jó érzés, hogy az is megvan.

Ám inkább azon lehetne elgondolkodni, hogy hány ember jutott könnyedén diplomához, mi volt ennek az ára, aminek ma is országunk issza a levét.