Kép: netről

S. N. szíves figyelmébe ajánlom.

1985. november 29-én délután négy órakor a clevelandi Ohio-i Bond Court Hotel nagytermében a titoktartás alól feloldott okmányok kiállítása nyilt. Az óriási érdeklődéssel kísért előadás eljutott Magyarországra is.

Az előadó, a budapesti Ludovikán végzett Keviczky Kálmán akadémikus volt, akit 1993-ban itthon sikerült megismernem. Bár sokan szerették volna kollégáim közül, hogy ne kerüljek a közelébe s ezért meg is tettek ezt meg azt, de Kálmán bátyám a bemutatkozást követően szabályos hátraarcot csinált, pár lépés után megfordult és onnan szemlélt. Sokat tudó, ragyogó szemével nézett pár másodpercig, majd hangosan közölte: neked beszélek! Ebből lett az alább már megjelent cikk.

Később, magánlevelezésünk során rengeteg értékes információt kaptam, amit ma is döbbenten lapozgatok.  Aki szereti e témát, olvassa szeretettel.

Földünkön 150 éve végeznek hivatalos megfigyeléseket az égitestek közeli és távoli légterében, amelyeket asztrológiai regiszterek tartanak nyilván. Így az UFO-kat is, amelyek röppályája és karakterisztikája miatt egyetlen műbolygóéval sem lehet azonosítani. Megfigyelések szerint a naponta légterünket megközelítő 8-900, különböző alakzatokban lebegő úrhajók - eddig ismeretlen szándékkal - nagy figyelmet fordítanak a Föld bármely pontján történő háborús előkészületekre.

Előfordult, hogy a földi erők ellenük indított támadása olcsó tüzijátéknak bizonyult az UFO-k megsemmisítő rakétáikkal szemben.

Minderről még keveset tudunk, mivel az elmúlt évtizedekben börtön, fenyegetés, külön eskű várt mindazokra, akik a szupertitkosnak minősített, UFO-ról szóló dokumentumokat kifecsegte. Mindezzel dacolva, az Amerikában élő Keviczky Kálmán ufológus már 1966-ban javaslatot nyujtott be az akkori ENSZ főtitkárnak, U Thantnak, amelyben kérte a kozmikus űrből érkezettekkel kapcsolatos információk nagy nyilvánosságra hozatalát és a velük való békés kapcsolatfelvétel kidolgozását.

Ezt követően Keviczky úr "fekete listára" került, majd sorozatban veszítette el állásait.

Ám a kiszivárgott hírek, az emberek UFO észlelései mindjobban felkeltették a közvélemény kíváncsiságát, így egyre több  hallgatója lett az Intercontinentalis UFO Hálózaton belül tartott előadásoknak, ahol Keviczky Kálmán eredeti, általa készített fotók, dokumentumok által meggyőzően bizonyította létezésüket, míg a két (akkori) nagyhatalom a tudatos titoktartást követelte.

Emlékezhetünk arra, hogy a Kreml és a Fehér Ház falai között milyen erősen tagadták az UFO-k létezését, miközben azt bizonygatták, hogy a megsemmisítő űrfegyverek gyártása nem az egymás elleni támadásra, hanem csupán a béke megvédése miatt költenek ennyit. Az illogikus magyarázatot kevesen hitték el, mert ha nincs külső ellenség, akkor ki ellen akarják bevetni az űrfegyverek tömegét?!

Jobb félni, mint megijedni - gondolták 1942-ben, amikor a 20 galaktikus űrhajóból álló kötelék San Diego és Los Angeles körzetében a távol-keleti hadszíntérre mozgósított erők behajózási zónáját "ellenőrizte".

Eredeti fotók bizonyítják, hogy mit sem ért az alacsonyan lebegő űrhajók elüldözésére leadott 1430 lövés...

Az elkobzott fotókat, írásos anyagokat ma is szigorú titoktartással kezelik. Az európai hadszíntereken dúló II. világháborúban  feltűnően sok UFO-t viszont a nácik minősítették titkos fegyverüknek, de az Angol Királyi Légierő főparancsnoka erről azt nyilatkozta a The Sunday Times-ban, hogy: "...ezek az objektumok létező valóságok és azokat Földünk egyetlen országa sem gyártja. Nincs más lehetőség, mint elfogadni azt a feltevést, hogy az UFO-k földönkívüli eredetűek..."

Az USA erre lazított a hírzárlaton, majd így reagált: "..az UFO-k előttünk ismeretlen tünemények, de szemmel láthatóan irányított manőverezésükről tettek hivatalos jelentést repülőgépeink személyzete részéről..."

E nyilatkozat megtétele után, 1952-ben azonban beindult a kulisszák mögötti gépezet, amely oly gyors (amerikai) nemzeti politika kidolgozását javasolta, amely a pánik elkerülése miatt a nagyközönség félretájékoztatását szorgalmazta.

Ugyanebben az évben a békés űrkutatás leple alatt megkezdődött a hadüzenet nélküli háború. A következő időszakban évente 85 szovjet és 15 amerikai katonai kém-műhold felbocsátása olyannyira egymás ellenőrzését tette lehetővé, hogy föntről olvashatták a Vörös téren ülők kezében a  Pravdát, illet a Time Square-en a N.Y. Times-t.

Ennek ellenére megtörtént egy furcsa eset, amikor 1982-ben a térképeken berajzoltakkal ellentéteben, ténylegesen máshol lévő Bajkonur néven ismert támaszpont egyik kilövőállomását 45 másodperc alatt semmisítette meg két UFO. A szabotázs-gyanúsnak vélt eseményt Sdonov geológus megjegyzése oszlatta szét, miszerint nem volt annyi pisztolyuk, amennyi lőtt lyukat hagyhatott volna a megmaradt épületekben, üvegekben...

Öt évvel később az ENSZ nagygyűlésén Reagan elnök már figyelmeztetett a galaktikus erők eseleges veszélyére, míg Gorbacsov főtitkár már a nemzetek ezirányú, sűrgős együttmüködését szorgalmazta.

A nyitást viszont - a titkosított adatok nyilvánosságra hozataláról - egyikük sem tette meg. Sőt! 1989-ben, a titkos űrbiztonsági egyezmény eredményeként a szovjet Ahromejev és az amerikai Douglas vezérkari főnök globális stratégiai megbeszélése után a közvéleményt így tájékoztatták: "mindez a szovjet illetve amerikaiak elleni veszély elhárítására szolgál..."

Az emberiség ma már nemcsak a világ meghódítására, hanem önmaga megsemmisítésére is képes, miközben a békés kapcsolatfelvétel helyett hadat üzen a világűrnek is.