Háztűznézőben
-    Szóval, fiam, akkor most háztűznézőbe megyünk?
-    Jaj, Apa, miért kell neked mindig ilyen ósdi kifejezéseket használni? Pusztán erről van szó, hogy Dalma szeretné, ha megismerkednétek a szüleivel.
-    Nem kellene úgy sietni Ferikém, hiszen még csak egyetemisták vagytok.
-    Együtt szeretnénk élni, és jobb, ha ezt a családjaink is tudják.
-    Jól van, fiam, de gyász van a családban, ilyenkor egy évig nem lehet esküvő.
-    Tudom, Apa.
A magas, nagydarab, kopaszodó férfi legyint egy nagyot a levegőbe, ha a felesége és a fia összefognak ellene, nem tehet semmit. Szép kislány Dalma, meg kedves is, mosolygós, ilyen feleséget képzel el a fiának, de nem húszévesen! Tudja magáról, ha asszony jön a házhoz, hamarosan jön a gyerek is, és akkor mi lesz Ferike diplomájával, amelytől még cirka háromévnyire áll. Lehet, hogy nem kellett volna megvenni azt a garzont a városban, hogy ne ingázzon a fia. Most bezzeg összeköltöznek és csak a jó Isten tudja, mit hoz a jövő.
A családi ház alagsorában, a garázs mellett kialakított műhelyben, szabad idejében műbútorasztalos munkát végez. Ez a hobbija.  Éppen most készült el az intarziás, karcsú kártyaasztallal, melynek lakkozott lapján a légy is seggen csúszna.  Illik ajándékot vinni a jövendőbeli nászéknak, elkezdi hát csomagolni az asztalkát.
-    Eredj, segíts anyádnak, húsz perc múlva indulhatunk.
Drága ajándék lesz, de legalább nem kerül pénzbe. Bár, ahogy vesszük. Sok munkájába kerül, a munka meg pénzt ér, s ha így nézzük, akkor egyáltalán nincs ingyen.
Tíz perc múlva a kocsi csomagtartójában lapul az asztalka és mehet zuhanyozni. A tus alól kikiabál a feleségének:
-    Évike, kikészítetted a ruhámat?
-    Persze, drágám, csak fel kell venned.
Ha itthon lenne a lánya és nem Londonban lopná a napot nyelvtanulási célzattal, akkor bizony lenne kivel megosztani a kétkedését, mert Évi cica és közte sokkal mélyebb a kapcsolat, mint apa és lánya között megszokott. Furcsa, de be kell vallania magának, hogy Évi cica a legjobb barátja, akivel megosztja az üzleti gondjait is.
-    Túl jólöltözöttek leszünk a kerti partihoz! – jegyi meg a kocsiban a fiú, miközben kikanyarodik a kertkapun át az úttestre, s megnyomja a kapu távirányítóját, majd beletapos a gázba.
A kocka el van vetve!
Anyja a hátsó ülés mögé rejti a fonott kosarát, melyben a frissen sütött túrós táskák és lekváros kiflik szorongnak. Mit szólnak Dalma szülei, hogy ilyen póri süteménnyel jelennek meg. Útközben virágot is kell venni, egyet mamának, egyet a lányának. Meg egy üveg italt Egon bácsinak.
Ott lesznek Dalma húgai, avagy sem, nem igazán tudja, de nem meri az apjáék előtt felhívni a lányt.
Szereti vezetni az apja nagy batár kocsiját, amely a legrosszabb úton is elmegy, és kiváló a teherbírása. A tető csomagtartóra erősítve szelemen gerendák is átszelték már az országot.
Lehet, hogy nem is olyan jó ötlet összehozni az ősöket. Valószínűleg Anya és Nóra néni naponta beszélnek telefonon és kibeszélik a fiatalokat. Apa meg Egon bácsi, ezzel ellentétben, soha nem haverkodnak össze. Az ácsmester és az ügyvezető igazgató nehezen talál közös témát.
Sóhajt egy nagyot. Négy órát csak kibírnak egymás társaságában.
Nyolcvan kilométert gyorsan felfal a kocsi. A falu központjában megállnak, kipattan Dénes és hamarosan két csokor virággal és egy üveg konyakkal tér vissza.
-    Szórod a pénzed, fiam. Majd megkeresed, ha hiányában leszel.
Lenyeli Ferike a riposztot.
-    Ne morogj, Feri, így illik, igaza van a fiadnak.
A település határában, ezer négyzetméteres telken áll a halványkék vakolatú, háromszáz négyzetméteres, szinteltolásos villa. A hófehér kovácsoltvas kerítés nagykapuja azonnal nyílik, amikor megállnak a ház előtt és Dalma szalad eléjük. Mögötte mosolyogva lépkednek a szülei.
Nóra örül a csokor virágnak, Egon a konyakkal nem igazán törődik, de a kártyaasztal valósággal lenyűgözi.
A háziasszony kimenti a kisebb lányait, akik a nagymamánál időznek néhány napot. Átkarolja Évikét, úgy vezeti a villába. Ferike Dalmával közösen cipeli a nem túl nehéz asztalt.
Egon alig a válláig ér Ferinek, akit láthatóan hidegen hagy a flanc.
-    Hideg söröd van-e, komám? Szomjas vagyok ebben a melegben.
Ferit nem érdekli nagyon az illem, neki megmondta az asszony, hogy töményet nem ihat, a bort meg nem szereti, marad hát a sör. Jó lenne, ha Egon virítana valami harapnivalót is, mert a sörhöz korcsolya is dukál.
Az asszonyok a nappaliban sertepertélnek. Hatalmas tálcákon hordják ki a kerti napernyős asztalokra a sütögetni valókat, a fiatalok pedig az italok körül szorgoskodnak. Nóra asszony cukrászsüteményekkel traktálja Évikét, aki csak rázza a fejét, köszöni, de nem kér. Szája sarkában mosoly bujkál, mert Nóra is, meg a gyerekek is egymás után eszik a túrós buktákat, meg a lekváros kifliket.
A grillrács alatt már izzik a faszén. Egon házigazdához illőn kínálgatja Ferit, konyakkal, whiskyvel, pálinkával, csak sörrel nem. Hallgatja egy darabig a nagydarab vendég, majd odalép az italos asztalhoz és kibont magának egy üveg sört, és csak úgy, üvegből, jót húz belőle.
A fiatalok az asszonyok körül ugrálnak, ám Ferike fél szemmel a férfiakat figyeli.
Egon szóval tartja az apját, közben forgatja a rácson az előre bepácolt húsokat, tarjákat, csirkecombokat, grill kolbászokat, melyek gyorsan pirulnak, de a belsejük nyers marad. Ettől azután kissé ideges lesz a házigazda és egymás után issza a konyakokat.
-    Dalma, légy szíves, gyere, segítsünk sütögetni, hogy az öregeink had’ tudjanak beszélgetni.
Kap az alkalmon a lány, elhessegeti a tűztől az apját, és nagy nevetések közepette kedvesével eltünteti a félig sült húsokat, megvárja, amíg eltűnnek a lángok és elkezdenek sütögetni a parázson.
A mamák nagy egyetértésben megterítik az étkező asztalt, nagy tálakban felrakják a garnírungokat, krumpli salátát, gyömbéres rizst, a savanyúságokat és a puha, szeletelt házikenyeret.
Ínycsiklandozó illatok irritálják Feri orrát, és ha lehetséges, még éhesebb lesz. Az rendben van, hogy szomjasan sört kért, de nem illene odaszólni a gyerekeknek, hogy siessenek azzal a sütögetéssel. Zakója már régen a szék támláján lóg, nyakkendőjét is meglazította.
-    Mindjárt elkészülnek a sültek, most tölthetek neked is egy konyakot?
Egon költői kérdésnek szánja, mert máris tölti. Feri az asszonyok felé sandít, Évike éppen háttal ül, és nem látja őket.
-    Akkor egészségedre!
-    Egészségedre!
A házigazda sem gyakorlott ivó, látszik a szeme csillogásán, hogy kicsit spicces. Megbeszélték már a sportot, a politikát, a gazdasági gondokat, a gyerekeket és a sörgyártás rejtelmeit.
-    Szép, nagy házad van, Egon.
-    Szerencsém volt, jóval ár alatt vettem, egy megszorult vállalkozótól.
-    Nagy lehet a rezsije is.
-    Az, de hála Istennek, telik rá. Tudod, ügyvezető igazgató vagyok egyik milliárdos cégénél. Tisztességgel megfizet.
-    Az jó lehet. Akkor te is megfizeted a munkatársaidat.
-    Csak addig, ameddig muszáj. Ezek még a szocializmusban nőttek fel és azt hiszik, hogy ha jól dolgoznak több lesz a pénzük. Hát, tévednek. Már az utazási hozzájárulásukat elvettem, pedig a munkaszerződésük szerint járna nekik. Zokszó nélkül elfogadták. Olyanok ezek, mint a birkák. A fizetésemelés helyett meg ebédjegyet adok, meg üdülési csekket, azokat egy tollvonással meg lehet szűntetni. Faragom le a költségeket, én ebben vagyok érdekelt. Még egy konyakot?
-    Jöhet.
-    Tudod, három lányom van, sokáig maszekvállalkozó voltam, de jobb így. Nem az én pénzem viszem a vásárra. Amit a tulaj mond, azt csinálom, akkor is, ha az egy nagy faszság. Már megbocsáss, a kifejezésért. A beosztottaim még nem szokták meg az új regulát, de betöröm őket. Kivitelezési munkákat végzünk, a fővállalkozóval kötöm a szerződést, leszorítom az árakat, majd a végén belekötök és lemutyizom az alvállalkozókkal. Nem ördöngösség. És te mivel foglalkozom?
-    Ácsmester vagyok, magánvállalkozó.
-    Nagyon jó, öregem, akkor majd adok neked munkát, tudod, a szokásos tíz százalékért.
A vendég arcán döbbenet ül. Nem szól semmit, csak egy szuszra kiissza poharából a konyakot.

-    Jó huzatod van, Feri, te vagy az én emberem. Engem nem enged az asszony inni, meg minden nap vezetek, nem is lehet, de most ünnepelünk.
Elkészülnek a sültek, és Nóra a megterített asztalhoz tereli a népet. Fél óra alatt degeszre eszik magukat, kivéve Évikét, akinek nem ízlik a húsok fűszerezése, így csupán csipeget a tisztesség kedvéért. Látja a férjén, hogy valami nem stimmel, aggódik is érte.
Egon pezsgőt bont, ideje felköszönteni a fiatalokat.
-    Kedves Feri, Évike asszony, kedves fiatalok! Örömömre szolgál, hogy vendégül láthatlak benneteket, abból az alkalomból, hogy gyermekeink elkötelezik magukat egymás mellett. Jó látni őket, ahogyan most is egymás kezét szorongatják az asztal alatt. A családalapítás a legfontosabb döntések egyike az ember életében! Emeljük poharunkat a fiatalokra! Gyerekek, legyetek mindig olyan boldogok, mint ma vagytok!
Koccintanak. Dalma arca piros, mint a pipacs! Remeg kezében a pohár. Éppen csak belenyal a pezsgőbe, vigyáznia kell magára. Ferike bizonyára megkéri a kezét, csak percek kérdése. Az is lehet, hogy a jövendőbeli apósa a maga keresetlen szavaival, kissé megilletődve előadja a lánykérést. Jó lenne, ha itt lennének iker húgai is, igaz, még csak tíz évesek, de nagyon élveznék a dolgot.
Évikének elég ránéznie Dalmára, és úgy olvas a lány gondolataiban, mintha az egy nyitott könyv lenne. Szegényke, elszámítja magát, de nagyon. A háziasszony is meghatódik, szemében könny csillog. Jézusom, ezek a leánykérésre várnak!
Feláll Ferike, megköszörüli a torkát, megvárja, amíg minden szem reá szegeződik.
-    Köszönjük a támogatásotokat! Sokat jelent nekünk, hiszen egy hét múlva megkezdjük közös életünket. Igyekszünk az eddigieknél nem nagyobb terhet jelenteni számotokra. Összetartozunk Dalmával, akkor is, ha még három év kell ahhoz, hogy teljesen önállóak legyünk. Emelem poharam a szüleink egészségére!
Ez a koccintás más, mint az előző. Csak Ferike vigyorog, meg az apja. A házigazdák összenéznek, Dalma a könnyeivel küzd.
Az ácsmester leteszi üres poharát, odaballag a ház urához és átkarolja a vállát:
-    Gyere, Egon, kérlek, mutasd meg nekem a kijelölt dohányzóhelyet!
A fiatalok sugdolóznak, láthatóan kettesben maradnának. Nóra észbe kap:
-    Évikém, gyere, főzzünk egy jó erős kávét, ránk fér.
Tízféle kapszulából lehet választani és Évike zavarba jön. Számára a kávé csúcsa a Segafredo. Végül ráhagyja Nórára a választást.
-    Nagyon örülök, hogy a gyerekeink ennyire szeretik egymást. Bízom benne, hogy idővel összeházasodnak.
Nóra kérdő tekintetét nem hagyhatja szó nélkül.
-    Három hete temettük el a férjem unokatestvérét, és a mi családunkban ilyenkor egy évig nem lehet mulatozás, eljegyzés sem, lakodalom sem. Mindegyik kávé más ízű lesz?
-    Igen, legalább választhatunk.
Megkönnyebbül Nóra, akkor már érthető a jövendőbeli nászék visszafogottsága. Felderül az arca, ezt azonnal meg kell mondania a családjának.
-    Foglalj helyet, Évike! Mindjárt jövök! Kóstold meg ezt a fahéjast, meglátod, nagyon finom a tejszínhabbal! Pillanat türelmedet kérem!
Dalma látja, amint az anyja súg valamit az apja fülébe, amelytől mindkettőjüknek fülig ér a szája. Végre valami jó is történik, elege van már az izgalmakból, amelyekre ebben az állapotban egyáltalán nincs szüksége.
Egon úgy érzi, erre neki is rá kellene gyújtani, kér egy cigarettát a vendégétől.
-    Miért nem mondtad, hogy gyász van a családodban?
Nagyot szív cigarettájából Feri.
-    Az asszonyok megint pletykáltak. Hát igen, meghalt az unokaöcsén, 44 évesen. Építészmérnök volt és az a szemét főnöke lehetetlen dolgokat várt tőle. Ki hallott már olyat, hogy mondja meg az ingatlan várható felújítási költségét, anélkül, hogy megnézhette volna? Addig tipródott szegény, hogy melyiket válassza, a szakmai lelkiismeretét és hagyja ott a céget, vagy a biztos megélhetést és a főnöke megalázó kéréseinek elviselését, hogy megbetegedett.   Leállt a mája, a veséje. Ötéves kisfia minden este sírva követeli az apját.
-    Hogy hívták a fiatalembert?
-    Balogh Gábor.
Egon arca elszürkül.
-    Dobd el azt a cigarettát, erős az neked, ha nem dohányzol! No, ne hülyéskedj, Egon!
A házigazda összegörnyedve köhög, mint aki lenyelte a füstöt és az rossz helyre ment. Feri ütögeti a hátát, majd összeszalad az egész kompánia.
Tíz perc múlva megérkezik az orvosi ügyelet.
A vendégek megvárják, amíg az orvos ellátja Egont.
Elbúcsúznak.
Dalma és Nóra a kapuig kíséri őket, majd a háziasszony átad egy névjegyet Ferinek.
-    A férjem névjegye, hogy fel tudd hívni. Köszönöm, hogy eljöttetek.
Rövid búcsúzkodás után Ferike kihajt az utcára.
Az apja percekig bámulja Egon névjegyét. Végül az autópályánál megszólal:
-    Mondd csak, fiam, hol is dolgozott Gábor öcsém?
-    Nem tudom pontosan, Apa. Talán a Gyémántingatlan Kft.-nél. Miért kérdezed?
-    Azért fiam, mert Egon volt a főnöke!
Hazáig több szó nem hangzik el. Ferike telefonja többször pityeg, hogy jelezze, sms-t kapott. Este tíz körül visszahívja Dalmát.
-    Képzeld, apa már jobban van.
-    Örülök neki.
-    Mondtam, hogy van egy kellemes meglepetésem számodra. Négyhónapos terhes vagyok!
Erre mit feleljen?
-    Gratulálok! És tudod már, ki lesz az apja?