Mi a közös három különböző életkorú és foglalkozású nőben?
Nagyon sok minden lehet, többek között a családi állapotuk, nevezetesen az, hogy mindhárman elváltak.
Rendszerint kéthetente, hétfőn este jönnek össze egy budai kiskocsmában, ahol a teljes személyzetet a híres vendéglős dinasztia adja, s ahol a harmadik alkalommal már minden vendéget a keresztnevén szólítanak és tudják, kit milyen étel ajánlattal lehet nagyobb fogyasztásra csábítani.
Mind a tíz asztalon patyolat tiszta piros kockás terítő, só, bors, erős paprika és amint leülsz, azonnal hoznak egy tányér frissen sütött pogácsát, grátisz, tepertőset és krumplisat, hogy addig se éhezz, amíg megérkeznek a többiek, s az sem utolsó dolog, hogy aki eszik, az meg is szomjazik.
Délután négy óra van. A pincérnő lapozza a noteszt, igen, a bal ketteshez érkeznek hamarosan a vendégek. Kipillant a hatalmas üvegportálon és látja, amint Nóri, a magas, karcsú, fekete hajú, nagyon szép arcú harminckét éves nő, kecses mozdulattal kiszáll a BMW anyósüléséről. Párja, szintén harmincas, jóképű fiatalember, akinek ugyanolyan kese szőke a haja, mint a hétéves kisfiának, akivel már mennek is tovább, az első plázába, ahol Zolika választhat, hogy melyik filmet nézzék meg.
-    Szervusz, Nóri! – köszönti a vele egykorú pincérnő.
-    Szervusz, Mónika!
-    Gyere, már készen van az asztalotok. Hozom a pogácsát.
-    Én pedig adom a recepteket.
Dietetikusként Nóri szívesen segíti az éttermet cukor-, szív- és érrendszeri betegségekkel küzdő vendégeknek ajánlható étel receptekkel.
Éppen beleharap az első pogácsába, amikor belép Kati, a középkorú, kissé gömbölyded, ápolt, csinos asszony, aki parfüm felhőbe burkolózik.
-    Szervusz, Nórikám! Mintha a fiamat láttam volna elsuhanni a szemben lévő sávban.
-    Igen, Laci elvitte Zolikát moziba.
-    Jól tette. Imádja a gyerekeket és a volt neje nem akart szülni.
Mónika tudja, hogy a szőke doktornőnek frissen facsart narancslé kell, mert állandóan szomjas és alkoholt még csak véletlenül sem iszik, Nórinak meg paradicsomlét visz, benne egy vodkával, megszórva egy csipetnyi borssal. Leteszi az italokat és kicseréli a pogácsás tányért egy újabbra, melyen még gőzölögnek a frissen sütött sütemények. Ennyi kijár a társaságnak, mert Kati kiváló belgyógyász, a férjét is meggyógyította, pedig igen rossz állapotú ulcusa volt, s még műteni sem kellett.
Kintről behallatszik, hogy valaki erélyesen becsapja a kocsija ajtaját, ez nem lehet már, mint a trió harmadik tagja, a befektetési tanácsadó Juli, a vörös hajú, karcsú démon, aki a negyvenes évei közepén sem néz ki harmincnál többnek.
Mire üdvözlik egymást a hölgyek, és Juli helyet foglal, Mónika máris elé teszi kedvenc italát, két deci száraz vörösbort és külön pohárban ugyanannyi kólát.
A következő fél órában a szőke, a vörös és a fekete hajú hölgyek, egymás szavába vágva, megbeszélik az elmúlt két hét történéseit.
Mónikának a pultnál sürgős pohár fényesítési dolga akad. Innen különösen jól hallani a nők beszélgetését, más vendég nem lévén, minden hang eljut hozzá, még akkor is, ha halkan beszélgetnek. Sok újat sem neki, sem egymásnak nem tudnak mondani.
Medika korában Kati hozzámegy a frissen végzett építészmérnökhöz. Nagy szerelem az övék, fergeteges és örökre szóló. Két gyermeket szül, és mire szakorvos lesz, a férje úgy érzi, hogy fölébe kerekedett és beadja a válópert. A szép szőke belgyógyász főorvos asszony helytáll egyedül is, mind a munkahelyén, mind a családban. Mindkét fia végzett orvos, egyik sebész, a másik nőgyógyász.
Juli egyik projektje kapcsán ismerkedik meg a vállalkozó férjével, aki a szép, és igen feltűnő vörös hajú démon vállán felkapaszkodik az uborkafára, nevezetesen elnyer egy külföldi beruházást, s mire végez a munkával, már annyira gazdagnak érzi magát, hogy egy fiatalabb nőre vágyik. A házasságból született fiára nagy gondot fordít, belőle is építészt nevel.
A legfiatalabb asszony, Nóri, a szegénység elől menekül egy gazdag, apja korabeli, tehetős férfihez. Ám hiába az eltökéltsége a minőségi, jobb élet iránt, kisfia születése után két évvel ránehezedik a kiszolgáltatottságának súlya, s önálló tevékenységet keres az unalom ellen. Ez pedig azzal jár, hogy nem tud mindig a férje mellett reprezentálni és válás lesz a vége. Vasszorgalommal bebizonyítja a volt férjének és nem utolsó sorban magának, hogy egyedül is meg tudja teremteni a gondtalan élethez szükséges feltételeket.
-    Fogytán a pogácsa, rendeljük meg az ételeket, mert perceken belül tele lesz az étterem a vacsorázókkal!
Kati javaslatára mindhárman az étlap tanulmányozásába mélyednek. Mónika nesztelenül az asztalukhoz lép, hogy felvegye a rendelést.
Közben érkeznek a vendégek, igaza van Katinak.
-    Lányok, az idén lehetne nálam a húsvéti összejövetel – mondja Nóri, kissé fals hangon.
-    De csak a második nap jöhet számításba, mert az első napon ügyeletes leszek a kórházban.
-    Nekem is az lenne a jó. Csak az ünnep előtti napon érkezem vissza Londonból, s kell nekem egy nap, mire rendbe jövök.
Köztudott, hogy Juli fél a repüléstől, de rákényszerül, mert kevés az ideje.
-    Nem leszünk túl sokan a háromszobás lakásodra? – kérdi Juli, majd megissza az utolsó korty vörösborát.
-    Á, dehogy, egyébként is lesz egy kis meglepetésem számotokra.
-    Meglepetés? Végre, valami érdekes. – állapítja meg Kati, olyan hangon, akinek már nem lehet újat mondani.
Az ételek érkezéséig főleg a gyerekekről beszélgetnek.
-    Nem akarom elkiabálni, de Lóri fiaméknál jön a második gyerek. A menyem ugyan még nem szólt senkinek semmit, de látom az alakján és az arcán a semmivel össze nem téveszthető jeleket. Legalább ők boldogok. Látjátok, siker nem minden. Ott az én Laci fiam, sikeres nőgyógyász, és igazán jó ember. Erre a felesége nem akar gyereket, mert tönkremegy az alakja. Hiába mondtam, hogy ne vegye el azt a szépségkirálynő jelöltet, akinek hosszabb a körme, mint az esze, nem tudtam lebeszélni. Remélem, egyszer rátalál egy rendes nőre. És a Te fiad, nem akar még házasodni? – kérdi Kati a vörös démont.
-    Á, dehogy akar! Az idén végez és az apja cégénél akar dolgozni, amit nem tartok jó ötletnek. Talán sikerül rábeszélnem, hogy menjen ki néhány évre Londonba, ott letehetné a kisdoktorit. A bátyámnál lakhat, a szállásról és az ellátásáról nem kell gondoskodni, annyit meg csak tud keresni, ami a szórakozáshoz kell. Nektek könnyű, Kati fiai már önállóak, a tied, meg, Nóri, még igazi kisfiú.
-    Hát, ami igaz, igaz. Valóban kisfiú, aki jobban szeretne még játszani, mintsem iskolába járni. A legrosszabb az, hogy nagyon hiányzik az apja, akivel focizhatna, és akivel egyéb, fiús tevékenységeket folytathatna.  A te fiaid, Kati, sohasem hiányolták az apjukat?
A doktornő arcán átsuhan egy árnyék. Mielőtt válaszol, néhány másodpercig pihenteti szemét az udvar felőli ablak párkányán lévő virágokon.
-    Az apjuk elhalmozta őket mindennel, ami pénzen megvehető. Drága játékok, biciklik, utazások, amelyekre nekem nem telt. Drága jó apám gondolt egyet és felköltöztek anyámmal Pestre, hogy tudjanak vigyázni a gyerekekre. Furdalt a lelkiismeret, ha éjszaka ügyeltem, hogy anyám vigyáz rájuk, nappal meg apám pallérozta őket, a maga egyszerű, szigorú módján. Nem hagyta, hogy elkanászodjanak. Nem engedte, hogy kényes pesti gyerekekké váljanak. Egy szabad percük nem maradt, a tanulás mellett sportolniuk kellett, meg kivenni részüket a házi munkákból is. Nyaranta pedig egy hónapra menniük kellett a bátyámhoz, a Nyírségbe, ahol a két nagy almáskert adott elég munkát, s az én fiaim együtt dolgoztak az ő gyerekeivel. Ember lett mindegyikből.
Mónika hozza az ételeket, udvariasan mond néhány szót, de a három nő szótlan marad. A szeme sarkából oda-oda néz az asztalukhoz, de továbbra is csak az evőeszközök koccanásának zaját hallja.
Csak nem vesztek össze? Vagy nem ízlik az étel? Nem igazán szeretné elveszíteni a vendégeit. Sebtében kivisz még egy kör italt és egy gyümölcstálat.
-    Hölgyeim, ez a ház ajándéka a törzsvendégeinknek!
Ez igen! Megteszi a hatását, mindhárman mosolyognak és megköszönik a figyelmességet.
Juli végez elsőként az étellel és könnyed hangon vicces történeteket kezd el mesélni, melyen a másik kettő jókat mosolyog.
Nóri örül, hogy a vörös szépség szórakoztatja őket. Lopva az órájára néz. Ha ilyen lassan haladnak, akkor hamarosan megérkezik Laci Zolikával és kényelmetlen lehet a találkozásuk. De már mindegy. Tologatja tányérján az utolsó falatokat. Nehéz legyűrnie. Gombóc van a gyomrában.
-    …és láttam a Guccinál, az Andrássy úton, egy gyönyörű kígyóbőr táskát, és mire rászántam magam, hogy megvegyem, már lecsapott rá egy húszéves fruska. Csak tudnám, miből telik rá neki!
Hat óra után néhány perccel megjelenik Zolika, jobb kezével Laci kezét szorongatva, a baljában meg három szál virággal.
Igazi kis lovagként egy-egy szál virágot ad mindegyik asszonynak, egy puszi kíséretében.
Kati lepődik meg a legjobban azon, hogy a fia és Zolika beállítanak, de örömmel nyugtázza, hogy láthatóan jól elvannak a gyerekek.
Zolika persze éhes, azonnal nekiesik a gyümölcsöknek és alkudozik az anyjával, hogy pogácsát egyen hozzá vagy kérjen inkább is Tiramisut.
Laci is megpuszilja a hölgyeket, ám Nórinak a fülébe súgja:
-    Előrehozzuk a bejelentést.
A fiatalember Nóra és Kati között foglal helyet. Ugratja Julit, hogy megszépült, amióta nem látta, amelyen azután mindketten jót nevetnek.
-    Bocsáss meg, anya, hogy csak így rátok törtünk.
Zolika gyorsan telítődik a pogácsával és a gyümölccsel.
-    Tudjátok, anya, a moziban is ettünk, pattogatott kukoricát, utána ittunk is, kólát, hiába mondtam Lacinak, hogy nekem nem szabad, de nem volt más, csak szúrós kristályvíz.
Fecseg a kisfiú, a filmről, a szereplőkről, lenyűgözi az asszonyokat.
Lacinak zsebében rezeg a mobil. Válasz e-mailt pötyög, melyre nem figyelnek fel az asszonyok, annyira leköti őket a kisfiú beszámolója.
-    Parancsoljanak, uram, a bal kettes asztalnál találja a hölgyeket – navigálja Mónika a magas, ősz hajú, hatvanas urat, aki szorítja a fiatal, húsz év körüli lány kezét.
Már tele az étterem, úgy kell a párnak a székek között sasszézni az asztalig.
-    Szervusztok, szépségeim! Én vagyok ma a hab a tortán! Engedjétek meg, hogy bemutassam a barátnőmet, Klarisszát, aki színinövendék! Drágám, íme, a feleségeim! Azaz az elvált feleségeim! Katikám, a szép és okos főorvos asszony, Julikám, a kemény üzletasszony, befektetési tanácsadó, és végül a gyönyörűséges Nórikám, az empatikus dietetikus! A fiatalemberek pedig a fiaim, László, aki nőgyógyász, és Zolika, a másodikos elemista.
Mónika hoz még székeket és egy pótasztalt, hogy elférjenek.
Azért ez már nem semmi, mulat magában a pincérnő. A három asszonynak ugyanaz a férfi volt a férje!
Juli nem tudja megállni szó nélkül a férfi pimaszságát:
-    Mondd, Klarissza, elmúltál már tizennyolc éves? És mióta van apakomplesszusod? Tudják már a szüleid, vagy csak az öreg pénze kell? Értem már, miből telik neked Gucci táskára!
-    Jaj, Juli, hogy beszélsz a gyerek előtt? – Kata kék szeme a haragos tengerre hasonlít, pedig ő maga sem tenne fel más kérdéseket ennek a kis fruskának. – Egyébként – fordul az exéhez, - hogyan kerülsz ide?
A férfi arcán megfeszülnek az izmok. Talán mégsem volt jó ötlet magával hozni a szeretőjét, de jó ötletnek látszott megfricskázni a volt asszonyait. A háromból csak egyet sikerült felpaprikázni. Hát, ez nem nagy siker! Egyáltalán, miért citálta ide a fia?
-    Lacit kérdezd, ő hívott fel, hogy jöjjek ide fél hétre. Nem voltam talán elég pontos?
-    Pontos voltál, István, és jól megtervezted a belépődet. Kár, hogy nem érdekel senkit. Julit sem, csak az elszalasztott Gucci táska miatt orrol a kislányra. Klarissza, jobb, ha ebből kimaradsz, ez a felnőttek játszmája. Te még a játékszabályokat sem ismered fel.
A szőke asszony mindezt azzal a hangsúllyal mondja, mint a menthetetlen betegnek a rossz hírt. A húszéves persze teljes öntudattal megsértődik:
-    Nem tudom, Kati, mi a bajod velem? Az, hogy fiatal vagyok?
-    Apa, kérlek, küldd el Klarisszát, neki nincs helye a családi megbeszélésen.
Laci hangja visszafojtott.
István nem azért nőcsábász, hogy messze kelljen mennie egy kis műfelháborodásért.
-    Ne mondd, fiam! Miért nem figyelmeztettél eddig, hogy egyedül jöjjek?
-    Feltételeztem, apa, hogy három volt feleségeddel és két gyermekeddel való találkozón nem a legújabb szeretőddel jelensz meg.
Kínosan érzik magukat, kivéve Zolikát, aki felpattan, és István ölébe ül, aki kénytelen elengedni Klarissza kezét, hogy a fiát meg tudja tartani.
-    Apa, ugye akkor is szeretsz majd, ha Laci lesz a pótapukám?
-    Kisfiam, Laci a bátyád, nem a pótapukád, azért, mert elvisz a moziba.
-    De ha anya a felesége lesz? Akkor sem lesz a pótapukám?
Nóri elsápad, Kati torkán cigányútra fut a narancslé, Laci elpirul, Klarisszának meg fogalma sincs, mi történik. Egyedül Juliból tör ki a nevetés, és lazán hátba vágja a meghökkent Istvánt:
-    Öregfiú, csak így tovább! Nehogy tönkretedd Klarisszát, mert ő a mi fiunk korosztálya!