Svédország sokak számára a nemi egyenlőség fellegvára: a Világgazdasági Fórum 2010-ben a legegyenlőbb országnak kiáltotta ki e téren. Itt dolgozik a legtöbb nő, van parlamenti kvóta, férfiak is otthon maradnak a gyerekkel. 

De sokak számára ez nem elég. Ők nem csupán a „társadalmi nemek” egyenlőségére vágynak (gender-equality), hanem „gender-semlegességre” – írja a slate.com. Azaz az államnak és a társadalomnak érzékenységet kell mutatnia azok felé is, akik sem nőnek, sem férfinak nem érzik magukat. Ennek jegyében például mindenféle felállásban engedélyezni kellene a házasságot. 

A semlegesség aktivistái szerint engedélyezni kellene, hogy akármilyen nemű is a gyerek, akármilyen nevet lehessen neki adni – habár már van 170, hivatalosan elfogadott „semleges” név Svédországban, az engedélyt ki kellene terjeszteni minden névre: egy fiút is lehessen Lisának, egy lányt is Jacknek nevezni. Nemrég egy svéd ruhacég megszüntette a külön fiú- és lányszekciót a boltjaiban, egy játékgyár pedig traktorozó lánnyal és babázó fiúval hirdeti magát. A svéd szociáldemokrata politikusok kezdeményezték semleges nyilvános vécék felállítását, hogy az embereknek ne kelljen magukat férfiként vagy nőként definiálnia. 

Nemrég arról folyt vita, hogy az óvodákban hogy szólítsák a gyermekeket, mivel az óvodának küzdenie kell a „hagyományos nemi sztereotípiák” ellen, ezért a „jó reggelt, lányok és fiúk” kifejezést sokak szerint nem szabadna használni. 

A nemzetközi nőnap előtt újabb győzelmet könyvelhettek el a semlegesség-aktivisták: az online svéd nemzeti enciklopédia kibővült egy szócikkel, a hen-nel, ami a semleges megszólítás szava lesz a férfiak megszólítására használt han és a nők megszólítására használt hon mellett (sőt, az aktivisták azok helyett használnák). Mintha az angolban a Mr. és a Mrs. mellé feltalálnának egy „semleges” megszólítást is. A szó egyébként megküzdött az életért, mivel még a hatvanas években hívta létre  Hans Karlgren nyelvész.

Mint azt a slate.com írja, a gender-semlegességről a vita egy újságban indult, majd tévéműsorokban és blogokon folytatódott. Aztán Jesper Lundqvist kiadta az első semleges mesekönyvet, a  Kivi och Monsterhundot, amiben a főhős, Kivi meg akarja ünnepelni az ő (azaz hen’s) születésnapját. A könyvben a mama és papa (mammor és pappor) helyett is olyan semlegesnek szánt szavakat használ a szerző, mint a mappor és pammor. A  Nöjesguiden című svéd életmód magazin egyik számában pedig végig a hen szót használja.

Ugyanakkor Jan Guillou, az egyik legismertebb svéd szerző egy interjúban a nyelv rombolásával vádolja a semlegességpártiakat. Úgyszintén kritizálja a semlegesítést több pszichológus is, akik szerint ez veszélyezteti a gyermekek egészséges fejlődését. Elise Claeson például felhívta rá a figyelmet, hogy összezavarja a gyerekeket, ha el akarják velük hitetni, hogy létezik „köztes nem”.

Nemrég itthon is hírül adták, hogy az Egalia nevű svéd óvodában mindent úgy alakítottak ki, hogy elkerüljék a hagyományos nemekre való utalást, a játékoktól a dekoráción át a szóhasználatig. A svéd zöld párt pedig egyenesen azt indítványozta, hogy minden stockholmi óvodában legyen egy „gender-pedagógus”.

Mint arra  Nathalie Rothschild, a cikk szerzője felhívja a figyelmet: míg mindez annak jegyében történik, hogy megszabadítsák a svéd gyermekeket a hagyományos normáktól és tabuktól, rögtön új normákat és új tabukat erőltetnek rájuk. Egy óvodában meg is szüntették a szabad játékidőt, mivel a pedagógusok felfigyeltek arra, hogy ekkor a gyermekek maguktól „újratermelik” a „sztereotípiákat” és a hierarchiát. Ezért a felszabadítás nevében a gyermekek minden egyes percét szemmel tartják, hogy szabadon tartsák őket a hagyományos sztereotípiáktól.