Azt írja Mandics György a "Róvott múltunk" c. trilógiájának most megjelent harmadik kötetében "Hogy Varga Géza immár 17 esztendeje rögeszmésen egy kimérát üldöz, egy nem létező, mert nem létezhető jelrendszert posztulál, azt minden józan ember be kell lássa: a szótag-írásokhoz 80-100 vagy még több jel kell, a kevert szó- szótagoló írásokhoz minimum néhány ezer jel. ... Nincs kivétel a rovásírás esetében sem. Negyven körüli elemből álló jelrendszer csak alfabetikus lehet, ha működőképes."
Eddig a kinyilatkoztatás, amit nagyon könnyű megcáfolni az ismert írásrendszerek példájával.
Az óperzsa ékírásnak az itt látható betűi és szótagjelei mellett volt egy szójele is, amely Ahuramazda isten nevét jelölte; negyvennél kevesebb jele van, mégsem alfabetikus rendszer, hanem szó- szótagoló
A székely írás jelszáma, jeleinek típusa
Először is itt van mindjárt a székely írás, amelynek két emléke (a nikolsburgi ábécé és Thelegdi János Rudimentája) is alkalmas arra, hogy a székely jeleket megszámoljuk. Ezek az írásemlékek az egy hangot jelölő rovásbetűkön kívül tartalmaznak szó-, szótag- és mondatjeleket is - tehát a székely írás esetében kevert, szó- szótagoló írásrendszerről van szó.
Akad hasonló adat az irodalomban is. Veit Gailel XVI. századi szerző említi, hogy "A székelyek ... írásukban olyan jelekkel élnek, amelyek némelyike egész szót vagy mondatot jelent." E z az adat közismert. Mégis, amikor a székely írás típusát kell meghatározni, erre sem szokás emlékezni; sőt a létező többhangértékű jeleinket sem veszik figyelembe a szerzők. A székely írást alfabetikus írásnak könyvelik el, mintha csak egyetlen hangot jelölő betűi lennének.
Ez a helyzet annak az akadémikus téveszmének a hozadéka lehet, amely végső soron az arameus írás leszármazottjának szeretné tekinteni a székely írást. E minden alátámasztást nélkülöző kitalációt cáfolná, ha a mindössze 18 jelből álló, a székely íráshoz képest modernnek számító, alfabetikus rendszerű arameus írásból egy közel 100 jellel rendelkező szó- szótagoló írást próbálnának levezetni. Ha a székely írás preferált eredeztetését a fenti megfogalmazásban tálalnák, akkor többen kételkednének benne, lévén írástörténeti képtelenség (modern írás alapján nem szokás antik jellegűt megalkotni). Ezért inkább letagadják a többhangértékű jeleinket, hogy a hibás levezetés ne legyen feltűnően sánta.
A Mandics György érvelésében is jelentkező elméleti tisztázatlanság miatt senki sem határozta meg pontosan a jeleink számát, de az száz körül lehet.
A nikolsburgi ábécé Németh Gyula leírása szerint (az AMEN szövegmutatványon kívül) negyvenhat jelet tartalmaz, amiből harmicöt egyszerű, tizenegy pedig összetett jel. A nikolsburgi ábécé némelyik jele - például az "us" (ős) nyilvánvalóan szójel, a "tprus" ( tapar us "szabír ős") pedig mondatjel.
Thelegdi János szerint a székelyeknek 32 betűjük van (magánhangzók és mássalhangzók). Ezeken felül bemutat még 30 szótagjelet (ezeket betűkből alkotott ligatúráknak tartja), valamint 3 hüllőkhöz hasonló, általa capita dictionumnak nevezett jelet is (amelyek szerinte sincsenek betűkből összerakva). Ez összesen 65 jel. S Thelegdi a székely jeleket sem mindet sorolja fel; a vélük rokonságban lévő népi, uralmi és vallási jelekről nem is beszélve. Thelegdi szótagjeleinek némelyike valójában egyszótagos szójel. A betűk rekonstruált akrofóniája és néhány szójelekkel írt írásemlékünk (például a karcagi csatkarika felirata) pedig világossá tette, hogy egykor a rovásbetűink is szójelek voltak.
Azaz vannak szójeleink és mondatjeleink, az ismert jelek száma mégsem több száznál. Nemzeti írásunk példáján is beláthatjuk, hogy a kevert, szó-szótagoló írésrendszerekhez nem szükséges "minimum néhány ezer jel". Feltételezhetjük persze (s erre a sorra felbukkanó népi jelek alapot is szolgáltatnak), hogy a székely írás jeleinek csak egy töredékét ismerjük, s várható a lajstromból hiányzók felbukkanása, például a népi jelek között, vagy a régészeti emlékeken. Azonban ez utóbbi esetben sem fog előkerülni néhány ezer jel - mert ennyi jelre sohasem volt szükségünk.
Az óperzsa ékírás jelszáma és jeleinek típusa
Az óperzsa ékírás is hasonló tanulsággal szolgál, mert szótagírás volt (nem a mezopotámiai ékírások családjába tartozik, hanem olyan jellegű írásból alakult ki az ékírásos technológia átvételekor, mint amilyen a székely írás is). Az összesen 37 óperzsa jelből 3 magánhangzójel, 1 pedig szójel (Ahuramazda isten jele). Az írás ezért szó- szótagoló rendszernek minősül, amelyet az alacsony jelszám ellenére is minden további nélkül lehetett használni.
Elméleti megfontolások
De akkor miért állítja mégis azt Mandics György, hogy a szó- szótagoló írásokhoz "minimum néhány ezer jel" szükséges?
Nos azért, mert nem ismeri eléggé a világ írásrendszereit s könyve írásakor nem a megbízhatóságra törekedett, hanem valami másra, talán a hangulatkeltésre. Sajnos - bár könyvének címe a rovásunk múltját ígéri - nem ismeri a székely írás szó- szótagoló írásemlékeinek és a neolitikus világmodelleknek az egykor volt olvasási módját sem. Ha a saját írásunkat jobban ismerné, valamint nem az egyiptomi, vagy a kínai szó- szótagoló írásrendszerek ma ismert magas jelszámából indulna ki, akkor nem lenne min fennakadnia. Ezen antik írások kialakulásakor ugyanis az alapjelek száma csak 200 körüli volt Maurice Pope szerint; s ez a szám már közel áll a magyar jelkincs feltételezhető jelszámához.
Például ismert dolog, hogy a kínai írás jelei többnyire (a székely ligatúrákhoz hasonlóan) az alapjelek kombinációi. Ebből az következik, hogy a kínai, vagy az egyiptomi jelek nagy számára való hivatkozással Mandics György félrevezeti az olvasóit. Aki a székely írás jelszámába nem számítja bele a ligatúrákat; a kínai írás esetében azonban fel sem merül benne, hogy csak az alapjeleket kellene figyelembe venni - annak az érvelése nem korrekt. Az antik írások a kezdetekkor a jelszámukat, a rendszerüket és a jelformákat tekintve is hasonlóak voltak a szó- szótagoló rendszerű székely íráshoz.
A jelszám várható módosulása
Lehetséges, hogy a székely jelek népi, uralmi és vallási rokonságának (a magyar jelkincsnek) a feltérképezésekor találunk még néhány jelet a magyar jelanyagban, amivel a jeleink száma megközelítheti az egyiptomi, sumer, hettita és kínai alapjelek számát. Különösen izgalmas, hogy ezeket az írásrendszereket közös alapjelek kötik össze, amelyek rendre megtalálhatók a székely írásban is (mint pl. az "us"). Már ma is rendelkezünk annyi jelpárhuzammal, ami alapján feltételezhetjük, hogy a székely írás őse azonos ama jelkészlettel, amelyből a fenti antik írások is kialakultak.
Mandics Györgynek e három kötetes, kb. 1500 oldalas művében nem sikerült megállapítania a székely írás jeleinek a számát. Jellemző, hogy most is csak "negyven körüli elemből álló jelrendszer"-t emleget a székely írásról is szólván, bár Thelegdi hatvanvalahány jelet mutat be. Mandics György azonban csak a rovásbetűinkkel hajlandó foglalkozni, a szintén létező szó-, szótag- és mondatjeleinket a jelszámba nem számítja be. Ezzel a menthetetlenül hibás eljárással nem áll egyedül, de ez legyen a "szakértők" szégyene. Ettől még a többhangértékű jeleink léteznek és magyarázatot kívánnak.
A magyarázat az, hogy volt egy hieroglifikus írásmódunk, amelyik szó- és mondatjeleket is alkalmazott s amely még a kőkorból maradt ránk. Lehet, hogy egyedül állok ezzel a kijelentésemmel, de nincs is szükség arra, hogy ezt Mandics György, vagy bárki más jóváhagyja (azonban Simon Péter, Novotny Elemér feltehetően semmi kivetnivalót nem találnának benne). Egy felfedezés tudományos igényű igazolása, vagy cáfolata nem azon múlik, hogy egyes sörbaráti társaságok, vagy akár az Akadémia tagsága megszavazza-e, vagy sem.
Konklúzió
Azaz nincs okunk arra, hogy módosítsuk a székely írás egykori szó- szótagoló alkalmazására vonatkozó felismerést. Annál inkább nincs erre szükség, mert a magyar fazekasok máig olyan jelekkel díszítik az archaikus mintát követő cserépedényeiket, amelyeken e szó és mondatjelek elolvashatók. S ez az íráshasználati hagyomány követhető visszafelé a múltba, egészen a kőkorig (például a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszoborig). Mandics György persze - különböző megalapozatlan kifogásokat hangoztatva - ezekkel az olvasataimmal sem ért egyet. E téveszméjén talán segíthetne a létező szó- szótagoló és mondatjeles írás-alkalmazásaink gondos tanulmányozásával.
Nem én kergetek rögeszmésen egy kimérát, csupán Mandics György nem ismeri és nem érti eléggé a körülötte lévő jelvilágot. Ehhez persze joga van, mert nem kötelező egyformának lennünk. Könyvet is adhat ki, mielőtt tisztázná magában ama téma alapismereteit, amelyről ír (ezzel a gyakorlattal nem is áll egyedül).
Az ajkain néma áhitattal csüggő nyájas olvasót azonban nem kellene félrevezetnie, mert azzal már átlépi az etikai korlátokat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
.
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Minden írásodat érdeklődve olvasok. Üdvözöllek és köszönöm!