kép: szlth.internetről

Egyszer volt, régen volt, talán igaz sem volt, ám de mégis csak volt egy furfangos székely legény. Jó féle legényke lehetett, mert életében rosszat hallani róla nem lehetett. Örült is ennek édesapja, édesanyja. Büszkék voltak a legénykére kimondhatatlanul büszkék.

Egyszer azonban csak becsúszott egy kis hiba. Valami italos emberek belékötöttek a szelíd természetű legénybe és lett belőle egy bicskázás. Másnap már mindenki suttogta, hogy abbiz, az a Gergely, ama csöndes legény bicskát rántott, és volt sikoltozás, nem is kicsi.

Ment haza a legény és hallja, hogy mesélik róla, hogy milyen vakmerővé változott. Így meg úgy.  Na, gondolta magában, már én is szégyent hoztam szüleimre, veszem magam és elmegyek világgá, mert nem tudok a szemükbe nézni.

Úgy is lett, abban a szent órában átgondolt mindent és nekiindult a nagyvilágnak. Otthon várták, várták, éjfél is elmúlt. Gergő bizony nincs sehol.

- Megyek, megnézem, nem verekszik e megint valakivel. - mondta az apja és kiment a házból. Erre az édesanyja sem bírt veszteg maradni, ő is magára terítette hárászkendőjét és átszaladt a szomszédba érdeklődni. Remélte hátha tud valaki valamit Gergőről. Jól sejtette, mert a szomszéd ember azt mondta bajuszát pödörgetve neki:

- Azt hiszem a fiad elindult ki a faluból, de hogy hova, merre szándékozik eljutni, arról nekem nincs tudomásom. Véletlenül vettem észre. Éppen egy jó nagy szekér szénát rakodtam, amikor a széna tetejéről megpillantottam a fiút. Délirányba tartott oly nagy igyekezettel, még vissza sem nézett. Kiabáltam is utána, de úgy látszik meg se hallotta, ment amerre gondolta, hogy  ott jobb lesz neki...

- Hát nem jól gondolta, - tördelte kezeit az anyja, - mert nem azért neveltem, hogy szó nélkül elcsavarogjon.

- Ejha, - nézett rá a szomszéd, - mi lelte a fiút, hisz ez idáig példamutatóan viselkedett..

- Nem tudnám megmondani, - szipogott az édesanyja  - nem is értem én sem. Valami részegesek álltak útjába, osztán ő kést rántott, és onnan kezdve nem lehet tudni mi változott meg benne, Én azt hiszem, valami titkos bánata lehetett, de nem mondta soha nekünk.

Jó, ebben maradtak. Az asszony hazament és elmondta az urának, hogy a fiú világgá ment.

- Hát nem tudom, mit gondoljak, - tárta szét kezét az édesapja,. - mikor olyan jó legény volt. Nem tudom mi változtatta meg, nem tudom.

- Rendben van, ne rinyáljunk, - mondta a felesége. - hanem inkább gondolkodjunk, utánamenjünk, vagy ne?

- Én nem megyek, - mondta, Gergely apja - és téged sem engedlek sehová! Ha elment, egyszer csak rádöbben, hogy nem jót cselekedett. Minek is mennék?  Kicsi az esélye annak, hogy megtaláljam, mert lehet, hogy én az alvégen keresem, ő meg a felvégen talál rá a szerencsére. Inkább várjunk, majd csak megtér a fiú.

Úgy is lett, várakoztak. Miközben Gergely már messze járt, nem volt neki se tarisznyája, se botja, csak egy bicska a zsebében.  De szerencséje is volt ezzel, mert senki nem nézte idegennek, utazónak se, ezért nem is kötöttek bele, hagyták, hogy menjen az útján, míg a világ és még két nap.

Ám, de egyszer csak elfáradt, csak megéhezett és akkor fogta magát, beállt szolgálni egy paphoz.

- Felveszlek fiam, de nem tudok sokat adni. - mondta a pap és mindjárt adott neki enni.

- Még nem is dolgoztam, már megetetett engem, de jó ember kend. - mondta Gergely és elaludt az asztalra könyökölve. Akkor a pap szolgái megfogták és bevitték egy cselédszobába. Ágyra tették és hagyták, hogy két napig egyfolytában kialudja magát. Harmadnap reggel korán, mikor éppen virradni kezdett, felébredt Gergely és körülnézett.

Mindjárt felfogta, hogy idegen ágyban alszik. Gyorsan felugrott, felöltözött és kiosont a házból. Ment nagy sebesen tovább, és mire a pap felkelt, már bottal üthették a nyomát. Na, ezt megcsinálta még vagy négyszer, mindig munkát kért, de miután jól megetették, aludt egy csomót, s aztán mikor felébredt odébb is állt.

Ötödik alkalommal esett meg vele, hogy megint munkát vállalt, de mikor enni kezdett, megszólalt a lelkiismerete. "Hej, Gergely, nem kellene megint enned, mielőtt munkába nem állsz." Jó, de hogyan kezdjen dolgozni éhesen?  Amíg töprengett a gazda elpakolta előle a szalonnát meg a kenyeret.

-  Hiszen te nem is vagy éhes, - mondta, - majd holnap, ha megéheztél, csak szólj nekem.

Na, azt várhatta, mert Gergely megmakacsolta magát. Többé nem eszik addig, míg rá nem szolgált, hajtogatta magában. Akkor a munkaadója adott a kezébe egy korsót. Volt vagy 15 litereses.

 - Eredj fiam és hozzál nekem ezzel ama hegynek a tetejéről forrásvizet, de hamar visszatérj, mert mindjárt szomjan halok.

- Csodálkozott Gergely, minek neki forrásvíz mikor a kút ott van az udvaron, de ha felfogadták, és ez a munkája, nem szólhat semmit. Elindult és ment felfelé, egyszer csak jött vele szembe egy medve, de ő nem ijedt meg. A korsó szájával játszott. Belefújt és mintha valami fúvós hangszer lenne, elkezdte táncoltatni a medvét.  Egyszer csak elfáradt a medve.

 - Elég már Gergely, hagyd abba és eresz utamra. - kérlelte a fiút, de ő nem fogadott szót neki, csak tovább fújta a taktust.

- Kérjél bármit, és meg teszem, neked csak ne fújj a korsóba.  - könyörgött a medve koma.

- Hát, én kérek is. Hozzál a forrásból vizet, de nem merem kezedbe adni ezt a korsót, félek, hogy eltöröd.

- Ne félj nem töröm el, add csak ide.

Gergely ekkor odaadta a korsót.  Hitt a medvének, de hamar meg is bánta, hisz az amikor kézbe kapta a korsót úgy odavágta a szikla oldalához, hogy ezer darabba ment.

- Jaj, a korsó, most miben vigyek haza forrásvizet? - kiabálta Gergely,  -  tán az ördög hozott utamba, hogy ilyen kárt okozhass nekem?

- Ne haragudj, - mondta a medve röstelkedve, - tudd meg, csak azért haragudtam, mert olyan hangokat fújtál bele, hogy táncolnom kellett.

- Na, látod, annak ilyen ereje volt, ebből is láthatod, hogy nem közönséges korsóról van szó.  - Ha nem, akkor nincs semmi baj, szedd össze a darabjait és én újra korsót varázsolok belőle. De a fiú csak legyintett.

- Ebből? Ebből  aztán soha.

- Ne legyél már annyira biztos, szedd csak össze, majd meglátod..

Addig, addig mondogatta, hogy Gergely lehajolt és még a legkisebbik üvegcserepet is felszedegette türelmesen. Örült is, hogy milyen hamar sikerült neki, de mire felnézett az égre, már este volt, és csillagok sokasága lepte be az égboltot. Sóhajtott egyet és nem tudta mihez kezdjen. de a medve bezzeg tudta.. Csak ránézett a sok törött üvegre és máris korsó lett abból.  - Itt van, - mondta,

- vigyed és többé ne találkozzunk.

- Nem engedlek el. - rázta a fejét Gergely. - Nem mehetsz sehová, velem kell tartanod.

- Jó veled megyek, de a korsót nem én viszem.

- Még az kellene, hogy te vidd.  Nem akarok megint a nélkül maradni. - helyeselt a medvének, mire a medve dühbe gurult és kicsavarta a kezéből a korsót. Szaladt vele a forráshoz és ő még kettőt sem lépett, máris elejébe csapta le, és azt mondta:

- Legyen mit cipeljél, fogd és mehetsz. Hazáig meg se állj.

- Hej, hej, te medve, hát ezért találkoztunk? Gyere már, ne kéresd magad.

A medve nem akart, de mégis elvitte magával. Jól is tette, mert hírtelen útonállók fogták közre, hogy kirabolják. Azt mondta neki az egyik haramia képű:

- Pénz, vagy élet?

 - Inkább pénzt adok, mint életet. – válaszolta.

- Jó, akkor add már ide. - kiabálta a haramia képű. Ne várd, hogy fejedbe küldjek egy golyót!

- Dehogy várom, csak előbb a barátomat zsebeld ki. - mutatott a medvére.

De azok nem látták a sötétben, hogy kicsoda,. nem is gondoltak semmi rosszra. Elkezdték keresni annál is a pénzt, de akkor a medve odavágott egyet a nagy mancsával. Recsegtek tőle a haramiaképű csontjai  mire a másik könyörögni próbált, hogy inkább  hagyná őket elszaladni, hiszen csak vicc volt az egész.

- Vicc volt? - nevetett Gergely. Na akkor mehettek

Látta a medve, hogy a fiúnak jókedve kerekedett, elkezdett ő is dörmögni, hogy most  nem bánna egy táncot..

- Jó, de víz van a korsóban, hogyan szólaltassam meg a korsót?

Nem volt más választása, ki kellett öntenie a bokrok közé, ugyanis a medvét muszáj volt megtáncoltatni.

Volt is nagy ugrándozás, bokázás, csakhogy kezdett reggel lenni és  se forrásvíz, se semmi, H - Látom, hogy megint  én kell menjek. - azzal elindult vissza.

A medve, azt gondolta magában:

-  Látom, képes miattam elvállalni ezt is,  de akkor sem segítek rajta, hozzon harmadszor is. Úgy hogy háromszor merített forrásvizet, mire a medve megértette, hogy barátja lehet. Jól van, most már a medve vitte a korsót, levitték és mindjárt kaptak szép jutalmat, mehettek tovább, de mikor bémentek abba a házba ahonnan Gergely eljött, várta őket a munka. A gazda mérgében egy egész mezőt akart felszántatni.

- Jaj, azt nem lehet, - mondta Gergely, - mert az egy medvének is sok. Hogyan térjen így haza? Nézett a medvére, az meg vissza rá.

- Dehogy sok. - mondta a medve.

Odament és az ökröket ott helyben felfalta, és akkor beállt ő a járomba, és húzta az ekét, húzta olyan gyorsan, hogy estére elvégezték a munkát.. Na, volt öröm, kaptak szépen fizetést és mehettek hazafelé, de egyszer csak megint ott volt egy másik  gazda. Annak is le kellett dolgozni a felvállalt munkát. Legutoljára maradt a pap, de annak nem kellet t már semmi. Azt mondta:

- Jöttek ide mások, jó munkások, elvégezték, nem vagyok elégedetlen. Úgy hogy akkor mehettek haza.

Na, este volt, bément  Gergely a házba, de a medve kint maradt.

- Gyere ki, fiam, elszámolni valóm van veled. – mondta az apja.

Jól van, ki is mentek és akkor azt mondta a fiának:

- Tartsd ide az orcádat, mert elmentél szó nélkül, ami tőlem jár, most megkapod.

A fiú odaküldte a medvét és az apja jól pofon csapta, de a medve hallgatott.  Azzal bémentek és még ma is élnek, ha meg nem haltak...

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.