Részlet: Wass akarattal: TÁROGATÓ HANGJÁN ANTOLÓGIA 2010 c. könyvből

Nemsokára megérkezett a lány, nagyon örült barátnõje sikerének, amikor Miklóshoz értek, eszébe jutott, megkérhetnék a férfit, készítsen akadálymentesítõt a küszöbökre. A rokon pontosan érkezett, mint mindig. Zavarát nem tudta leplezni, mikor a lányról kezdett mesélni. Elmondta, az egyetemen a hallgatója volt. Mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt az elõadásainak, soha nem hiányzott állandóan ott ült elõtte. Szorgalmas diáknak tartotta. A diploma átadáson észrevette a lány könnyes szemét, amint õt nézi. Odament és megkérdezte segíthet-e valamiben. A lány mélyen a szemébe nézett, és azt mondta, igen maradjon vele. Nem értette, pontosan mire vonatkoznak a lány szavai, mégis benyúlt a zakója zsebébe, és átadta a telefonszámmal ellátott névjegyét. Már aznap este megszólalt a telefon, s Anikó hangja csendült a vonal túlsó végén.

Zaklatott volt a hangja, kérte, — ha van ideje — vacsorázzanak együtt. Miklós megdöbbent, nem szokott ahhoz, hogy õt hívják randevúra, mégis igent mondott. Sokáig tiltakozott ez ellen a szerelem ellen, hiába. Azóta sokat vannak együtt. Az egyik szekrényt már átadta Anikónak. Jól érzi magát a lánnyal, de fél a jövõtõl. Azt hiszi most érte utol a szerelem, de ott van közöttük a 24 év. Sajátmagát azzal nyugtatja, mindegy meddig tart. Tudja jól, ez nem igaz, mert dehogy mindegy, hogy meddig van mellette a lány, állandóan retteg, hogy elhagyja. Ilyen nagy korkülönbség nem hozhat hosszú boldogságot. Amint ezt kimondta, Éva átvette a beszélgetés fonalát. Vigasztalta unokatestvérét, aki döbbenten hallgatta az asszony vallomását.

Balázs Ausztriába érkezésekor, Ingriddel találkozott elõször, aki a kutatólabort vezette. Az asszony akkor negyvenéves volt. Jól ápolt, szép arcú és nagyon intelligens nõ. Balázs szívesen tanult tõle, mindent úgy tudott elmagyarázni, hogy azonnal meg lehetett érteni. Az asszony egyedül élt. Tanított a bécsi egyetemen, sok munkája volt. Már két éve dolgoztak együtt, amikor a fiú balesetet szenvedett, eltört a bokája. A kórházból magához vitte, ellátta és ápolta a fiút. Balázs hallani sem akart arról, hogy itthon gyógyuljon. Késõbb derült ki, Ingrid közelében akart maradni. Ebben az idõben rengeteget beszélgettek, nevettek, egyre többször tapasztalták, hogy azonosan látják, és gondolják a világ dolgait. Egy napon közel kerültek egymáshoz. Balázs Ingridhez költözött, azóta együtt vannak, mindketten állítják, imádják egymást. Pár éve vették észre, hogy valami nincs rendben, az asszony járása bizonytalan vált, imbolyogni kezdett, szélesek lettek a léptei, azután kapaszkodva tudott csak járni. Kivizsgálták. Szklerózis Multiplex a rettegett kór támadta meg. Az idegvégzõdéseket védõ zselészerû anyag eltûnése okozza a betegséget, meggyógyítani nem lehet, csak késleltetni az állapot elõrehaladását. Hamarosan munkaképtelen lett, egy éve kerekesszékbe került. Kérte párját, hagyja el, és élje az életét, fiatal még, az õ feladata a családalapítás. Balázs nem hallotta meg ezeket az intelmeket. Igazi társra, szellemi partnerre, barátra talált, az élete csak mellette teljes. A kezelõorvos nem régen, mondta el, hogy az asszony állapotában rohamos rosszabbodás várható. Ekkor határozták el, hogy ezután mindenhova együtt mennek. Most hazakészülnek az ünnepekre.

Miklós megfogta unokatestvére kezét, szájához emelte, és megcsókolta, a tisztelet jeleként. Az asszony megkérte a férfit, hogy a küszöböknél készítsen rámpát, hogy a fia barátnõje könnyebben tudjon közlekedni. Elõkerült a colostok, papír és ceruza, mérni, rajzolni kezdett, megígérte, mire megérkeznek, addigra elkészül a rámpa. Késõ este volt, amikor Miklós hazament. Éva ránézett az órájára, rögtön kilenc óra. Bekapcsolta a televíziót, hogy megnézze a híradót.

Elhelyezkedett kényelmesen a füles fotelben, nyújtózkodott egyet, és elégedetten végiggondolta a nap eseményeit. Napok óta várja az alkalmat, hogy meghívja Tündét, töltse velük a karácsonyt. Érezte ez a barátság soha nem fog elmúlni, mindig számíthatnak egymásra. Ritka ajándéka a sorsnak, az ilyen találkozás. Nem nagyon tudott figyelni a hírekre, de nem bánta, tele volt a szíve szeretõ  várakozással. Végtagjai ellazultak, pillái elnehezültek...

Gyönyörû csengettyû hangot hallott, azután az édesanyja hívta õket a karácsonyfához. Körbe állták a szépen feldíszített fát és elénekelték a Mennybõl az angyalt, kívántak egymásnak boldog karácsonyt, és hozzákezdtek a csomagok bontogatásához. A nappaliban ott állt a megterített asztal, középen a gyönyörû herendi gyertyatartóval és a fagyöngyös fenyõággal. Ez az egy darab maradt meg az örökségbõl. Amikor kenyérre kellett a pénz, egyre sûrûbben jelent meg náluk a kupec, hol egy mûtárgy, hol egy kép tûnt el a falról, csak a gyertyatartó maradt...

Asztalhoz ültek. Sokan voltak, a család együtt ünnepelte Jézus születését. Vidám beszélgetés kezdõdött, amikor Tünde megérkezett, egyenesen hozzá sietett, megfogta a kezét, és kérte szálljon ki a kerekesszékbõl. A lányra mosolygott és felállt, Tündével a fához mentek és csillagszórót gyújtottak. Az asztalnál néma csend lett, mindenki õket figyelte. A lány kitartotta a kezét, hogy szükség esetén támaszt nyújtson, de nem volt rá szükség, mert az asszony stabilan ált. A fia nézte az eddig kerekesszékben élõ édesanyját, és feléje indult. Ekkor mindenki felállt, volt, aki tapsolt, vagy sírt örömében, mert igazi csoda történt. Éva is elindult a feléjük, amikor a fa nagy robajjal eldõlt, díszek robbantak szét, tele lett a szõnyeg apró üvegdarabokkal. Elvesztette az egyensúlyát és az üvegszilánkokra zuhant. A gyertya, lángra kapott. Mindenki menekült, csak Tünde próbált segíteni. Nem tudta megemelni a vérzõ béna testet, ketten maradtak az egyre közeledõ lángnyalábok között...

Saját sikolyára ébredt. Rögtön kitisztult a tudata, fáradt volt és elbóbiskolt, tudta, hogy álmodott. Rosszul érezte magát, félt...

Szerette volna megfejteni most ott rögtön az álom jelentését. Nagyon rossz elõérzete támadt...

folyt. köv.

Előző részek:Előző rész *://ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=34333138&postid=832961

       **//ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=34333138&postid=833582