.Részlet: Wass akarattal: TÁROGATÓ HANGJÁN ANTOLÓGIA 2010 c. könyvből

Jócskán elmúlt éjfél, mikor a lány felállt. Átölelte barátnõjét, azzal búcsúztak egymástól, hogy másnap ismét összeülnek, és tovább tárgyalják a lehetõségeket. Tündének nem jött álom a szemére. Megértette a nehéz helyzetet, életében elõször tehetetlenséget érzett. Egyet tudott csupán; segíteni kell! De hogyan? Három hét múlva karácsony. Sajnálta Évát, akirõl tudta, hogy a döntés azért nehéz, mert nagy a család, és mindenkinek magyarázkodnia kell, ettõl félt. Már régen elfogadta szeretett fia döntését, és az életvitelét. Addig nem zavarta, amíg nem kellett felvállalnia a család elõtt, most viszont erre kéri egyetlen gyermeke, hogy mire megérkeznek, addig közölje a családdal az igazságot. Balázs nem szeretné a párját kellemetlen helyzetbe hozni, fájdalmat okozni neki. Család centrikus, harmonikus légkörben nõtt fel, nem kellett titkolózni soha, így szülei régóta tudták, hogyan él, kik a barátai, ki a szerelme. Eddig nem volt gond belõle, mert a tágabb környezetnek nem kellett kitárulkozniuk. Egy ekkora családban nem mindenki toleráns ilyen helyzetben, ezért nehéz három hét alatt felkészíteni mindenkit, az ünnepi ebédnél megjelenõ új családtag bemutatására. Éva sem tudott elaludni, azon gondolkodott, kinél kezdje a karácsonykor szokásos meghívást. Aztán döntött. Felkelt, magára vette a köntösét és kivánszorgott a konyhába. Fõzött egy jó erõs kávét, és elkezdte írni a névsort, úgy ahogyan eszébe jutott. Mikor végzett látta, hogy elsõnek Sára van felírva. Milyen érdekes, hogy pont õ! Elcsodálkozott. Talán nem véletlen. Hányszor hallotta Sárától, aki évekkel ezelõtt spirituális asztrológiával jegyezte el magát, hogy nincsenek véletlenek. Ránézett az órájára. Még csak hajnal van, nem hívhatja fel Balázst. Elkezdett pakolászni, elõkészítette az aznapi fõznivalót, mire ezekkel végzett, azt vette észre, hogy nagy nyugalom öleli át, nyoma sincs a fáradtságnak. Mi történt vele nem értette. Talán egy angyal sietett segítségére? Hitt az angyalokban. Bekapcsolta a rádiót, a reggeli krónika ment. Nem emlékszik a részletekre, csak a csengõ hangjára. Az ajtóban Tünde állt, aki örömmel látta, hogy barátnõje ma jól néz ki, és nyugodt. Megígérte este siet és benéz hozzá.

Éva tárcsázott, Sárától idõpontot kért egy találkozóra, aki közölte, már indulhat is, mégis egy délutáni idõpontban egyeztek meg. Balázst hívta ezt követõen, aki készségesen válaszolt a feltett kérdésekre. Vidáman köszöntek el egymástól. Délután elindult a megbeszélt idõben, részletesen elmondta jövetelének célját. Semmi rendkívüli reakciót nem tapasztalt, Sára azt mondta, mostanában gyakori ez a jelenség, nem kell ebbõl ekkora problémát csinálni. Minden csoda három napig tart. Amikor ránézett a papírkára, amelyen Balázs és szerelme születési adatai voltak, elmosolyodott. Elkezdett egy táblázaton dolgozni, majd számolt, az adatokat betáplálta a laptopjába. Nem tudni pontosan mennyi idõ telt el, olyan félórányira lehetett taksálni, amire elkészült a két egymásra vetített kördiagram. Sára megszólalt:

— Ez elkerülhetetlen találkozás, élethosszig tartó kapcsolat — többet nem mondhat, fejezte be az elemzést.

Éva hallott a karmáról, de nem sokat értett belõle. Kérte Sárát fejtse ki, és mondjon el mindent.Az asszony udvariasan közölte, más sorsát senkinek nincs joga kutatni, ezért õ nem elemezheti tovább, csak akkor, ha az illetõ személyesen kéri. Ez nem társasjáték, szigorú etikai szabályai vannak, a bizalom a legnagyobb kincs egy asztrológus kezében. Az egyetlen információ, amit megnézhet, hogy a két ember találkozásában fennáll-e karmikus kapcsolat. Ezzel összetépte a kezében lévõ körrajzot. Még sokáig mulatták együtt az idõt, beszélgettek a karmáról és Balázsról. Éva megkérte Sárát, az ünnepek után nézze meg az õ horoszkópját. Ebben megegyeztek, és kellemes ünnepeket kívánva egymásnak, elköszöntek. Következett a második rokon, a nagynéni, a vallását gyakorló idõs hölgy. Tõle tartott legjobban. Megérkezésekor azonnal belekezdett a mondandójába. Nagy érdeklõdést tapasztalt Malvinka részérõl, aki figyelmesen hallgatta, de egyszer sem szakította félbe. Mikor befejezte, bölcsen így válaszolt:

— Egy szeretõ anyának az a feladata, hogy elfogadja gyermeke döntését, és a lehetõségei szerint segítse annak boldogulását.

Éva nem hitt a fülének, soha nem gondolta, hogy rokona így látja a világot, aki ezután szolgált még pár meglepetéssel... Ahogyan fogyott a zserbós doboz tartalma, úgy nõtt a tekintélye, mert a lélekrõl és annak ruhájáról, a fizikai testrõl tartott elõadást. Sajnálta, hogy eddig csak napi ügyekrõl  beszélgettek, a családi ünnepek tartották össze a kapcsolatukat. Amióta mind a ketten megözvegyültek, azóta töltik együtt a szentestét. Búcsúzáskor átölelte nagynénjét, szeretet járta át a szívét, ahogyan a bölcs öregasszony tiszta tekintetével találkozott. Utolsó családtag következett. Az agglegény Miklóst nem érte el telefonon, gondolta felugrik hozzá, hátha otthon találja. Nem szeret bejelentetlenül sehova menni, most azért tért el a megszokottól, mert pont útba esett a férfi lakása. Az öreg házba érve örömmel tapasztalta, jól döntött, ég a villany a lakásban, tehát sikerül letenni eddig cipelt terheit. Olyan jól indult minden, megértették õt, és Balázst is. Miklós csendes ember, soha nem volt konfliktusa senkivel, talán õ is beáll a sorba. A körfolyosón megállt az ajtó elõtt, vett egy mély lélegzetet, majd csengetett. A rokon kicsit váratott magára, majd ajtót nyitott. Furcsa zavart lehetett felfedezni arcán, majd szinte könyörgõn nézett az unokatestvérére, és dadogva mondta, ne haragudjon, nem tudja fogadni, vendége van. Éva elszégyellte magát, kérte, látogassa meg holnap, mert beszélniük kell. A nyitott ajtón keresztül látta, ahogyan egy fiatal lány kíváncsian kidugja fejét a szoba ajtaján. A lány elsõ pillanatra, talán huszonévesnek látszott, a férfi túlhaladta az ötvenet. Elmosolyogta magát, és elköszönt. Este ért haza, alig lépett be az ajtón, már is csengett a telefonja, Miklós hívta. Az asszony nem engedte, hogy sokat magyarázkodjon, gyorsan leszögezte, ha komoly a kapcsolat, mind a kettõjüket szeretettel várja szentestén, de nekik addig is feltétlenül beszélniük kell. Másnapra beszéltek meg a randevút. Szorongása megszûnt, kellemes fáradtság nehezítette el a végtagjait, alig várta, hogy elmesélje barátnõjének a történteket.

folyt. köv.

Előző rész://ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=34333138&postid=832961