.Részlet: Wass akarattal: TÁROGATÓ HANGJÁN ANTOLÓGIA 2010 c. könyvből

November végét mutatott a naptár. A hideg éjszaka jégtakarót terített a tóra. A ház elé kis ponyvás teherautó parkolt, két rakodómunkás ugrott le a platóról. Alig telt el pár perc, luxusautókkal megérkeztek hivatalnokok, és rendõrökkel kiegészülve trappoltak fel a kopott lépcsõn.Félóra elteltével a nyitott ablakon át megkezdõdött a kilakoltatás.
Kisebb bútordarabokat, zsákokat, edényeket, dobáltak le, a legfelsõ emeletrõl. A törött darabokat és zsákokat elnyelte a ponyva alatti tér...
Ahogyan nõtt a kupac, a folyosóra merészkedtek az emberek.Volt, aki csípõs megjegyzést tett a szerencsétlenekre, de olyan is akadt, ki azokat szidta, akik ilyen helyzetbe sodorták a családot. A lakást ketten lakták. Egy negyven körüli férfi, iskolás fiával. Csendes emberek voltak, mindenkit udvariasan köszöntöttek, de senkivel nem beszélgettek. Nem is sejtette senki, mekkora bajban vannak.A kilakoltatáskor egyikük sem volt otthon. Nem volt ellenállás.
Irritálta a szomszédokat a nagy felhajtás, a túlzott rendõri és egyéb, hivatali jelenlét. Amikor az iskolás fiú tankönyve repült az ablakon, egy idõs hölgy nem állhatta tovább szó nélkül. Kérte, azonnal fejezzék be ezt az embertelen eljárást. Adják oda a gyereknek a tankönyveit, hisz arra még szüksége lesz az ártatlan teremtésnek. Az egyik rendõr átadta a könyveket, és fontosságának hangot adva, határozottan kijelentette, alá kell írni a nyilatkozatot, hogy megõrzésre
átvette. Az asszony aláírta a papírt, és könnyeit nyelve elindult lefelé a lépcsõn.
Egyszer sem ért körbe az óra kismutatója, az asszony lakásán, három szomszédasszony már kupaktanácsot tartott. Elhatározás
született. Amennyiben nincs hova menni a két embernek, a gyereket ideiglenesen befogadják. Elfér náluk pár hétig, jut egy tányér étel, és fekhely.
Délre üres lett a lakás. Az apa három óra körül megállt a lepecsételt ajtónál. Nem értette mi történt. Közvetlen szomszédja az öregaszszonyhoz irányította, elmondta, hogy a gyerek könyveit is ott találja.
Leballagott. Piros arccal és lehajtott fejjel érkezett az asszonyhoz. Kapott egy tál meleg ételt. Megtörten mesélni kezdett. Amikor a felesége elhagyta, nagy adósságot halmozott fel, nem tudott törleszteni, minimálbért keres, a rezsit sem tudta fizetni, az adóssága nõtt, a felszólító leveleket, az utóbbi idõben felbontatlanul dobta a szemétbe, így történhetett, hogy nem tudott a kilakoltatásukról. Nincs hova menni, rokonok az ország másik végében élnek. Nem tudja mi lesz velük. Ha nem lesz honnan munkába járni, munkája
sem lesz, az utca marad számukra. Az asszonyt zavarta a férfi felelõtlensége, a felbontatlan levelek miatt, de nem tette szóvá. Most nem okoskodásra, hanem segítségre volt szükségük...
Felajánlotta, a fiút hárman felváltva ellátják, amíg nem találnak normális albérletet, számára kitakarítják az egyik kamrát, a valamikori kerékpártárolót. A virágos átadta garázsboltjának kulcsát, ahol dolgát végezheti. Fürödni, borotválkozni felengedik, a ruháját kimossák, kivasalják. Közben a gyerek is megérkezett, jóízûen megette az elébe tett ételt, nem értette, mi történik körülötte. A férfi a gyerekkel beszélgetett, majd elballagott. A fiú kipakolta a könyveit, hozzáfogott az olvasáshoz, szemébe végtelen szomorúság költözött. Az asszonyok levonultak az alagsorba, tiszta szõnyeget terítettek a betonra, függönyt akasztottak az ablakra, vittek kanapét, ágynemût, törölközõt, egy kis asztalkát és két széket. Mire a férfi visszatért, elfoglalhatta pár négyzetméteres menedékét.
Ezen az estén a gyerek egyedül aludt, ismeretlen helyen, tiszta ágyban, jóllakottan, az apa átmeneti szállásán az alagsorban. Valószínû,mind a ketten egy szép új otthonról álmodtak, ahol együtt vannak, meleg van, villannyal világítanak, és terített asztalnál ülnek, egy boldogabb világban.

folyt. következik

*Előzőrész tartalma >