Tóbiás Klára szobrászművész -Csodaszarvas szoborterve-

Versben írva, honosításához ezt adta le. Megható!

Ezt a verset egy e-mailben kaptam.Írója ismeretlen. Elhoztam Hozzátok, hogy minél többen olvassák.

   Ez minden magyarnak kötelező vers kéne, hogy legyen....


                Kérvény

                Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
                Nem vagyok szerb, román sem német,
                Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen élek
                Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.


                Valamikor régen, amikor születtem
                Magyarország volt a szülõhazám nékem.
                Mások döntötték el hovatartozásom
                Egy Párizs melletti béketárgyaláson.


                Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
                Kik a magyar földön piócaként éltek,
                S amikor legutóbb csatát vesztettünk
                Áruló férgekként fordultak ellenünk !


                Így került szép hazám tolvajok kezébe,
                Az árulóknak ez lett búsás fizetése !!
                Szeretnének minket ma is kiirtani !
                Mert az ellopott javakat vissza kéne adni !


                Remélem és hiszem, fordul majd a világ !?
                Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág !
                Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
                S állandóan nyaljuk vérzõ sebeinket !


                Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
                Amit a balsors vállainkra rakott !
                Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha!
                Eljött az idõ végre : mostan vagy soha !

                Mély álomból lassan felébred a nemzet,
                Vezetõink ezért nagyon sokat tesznek !
                Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
                Hogy kinek jár a tövis kinek a virág !?


                Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
                Határait védjük évszázadok óta !
                Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
                Megvédték õket vitéz magyar kezek !


                Te szép Erdély ország, mikor leszel szabad?
                El kéne már ûzni a kakukkmadarakat !!!
                Te aki egykor sasok fészke voltál
                Ily szomorú sorsra miért is jutottál ?


                Te vagy a magyarok igazi bölcsõje,
                A magyar nemzetnek voltál megmentõje !
                Elkerült minket a török veszedelem,
                Itt mindig magyar volt minden fejedelem !


                Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
                Elorozták tõlünk gyönyörû hazánkat !
                Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
                Árulásért kapta hazámat cserébe !!


                Lett is üldözése itt a magyar szónak,
                Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
                Mások meg elmentek új hazát keresni,
                Idegen hazában sorsunkat siratni.

                Én aki maradtam nagyon szépen kérem !
                Magyar állampolgárságom adják vissza nékem!
                Ígérem az leszek aki eddig voltam,
                Én magyar maradok - itt az õsi honban !!