A tél még fáradtan megpengeti régi hegedűjét, talán már csak a saját szórakoztatására inkább elhúz rajta egy-egy fagyos nótát, s már nem látja, hogy jégszempilláiról gyöngyszemek peregnek, mert lassan mély álomba merül.

Langyosabb fuvallat érkezik helyette, s lágyabb dallamok kezdő hangjait dúdolják a fák, melyeknek ágain már apró kis duzzanatok jelzik, hogy készül a szívet-lelket melengető szép ruhájuk.

Távolban énekes madár kezdi a majdani koncertet. Először csak bátortalan kis szólamot hallat, majd ugyanolyan bátortalanul felel rá valaki.

Az első bágyadt napsugár végig suhan a föld felett, de bármilyen óvatosan, szinte alig észrevehetően oson, a föld alatt az apró magok és virághagymák mégis veszik az üzenetet. Nyújtózkodni kezdenek, hogy mielőbb kidughassák kis fejüket a kopasz fák tövében, vagy a terebélyes bokrok alatt, s finom illatukkal és pompázó színeikkel hirdethessék az ébredést.

Ha nagyon csendben vagyunk, szinte hallani lehet a fák sóhajtását. Lehelet finom, halk rezdülésüket, melyet azonnal megéreznek a fecskéink és gólyáink, és máris készülődni kezdenek a nagy útra hazafelé. Kis hűséges madár-szemük előtt beporzást végző szorgos rovarok hada száll, s az „édes otthon” hívó szavára máris indulnak, búcsút intve az ottaniaknak.

Mennyi minden történik ebben a mozdulatlannak tűnő természetben!

Kárörvendés nélkül szemléli a tél utolsó, heves küzdelmét, a hópelyhek megfáradt táncát, s minden büszkeséget nélkülözve készül ontani nekünk az élet szépségét, s az élet legszebb himnuszát: az ébredést, a rügyfakadást! Győzelmes dalát csendben fújja, hiszen tisztában van bölcsen a saját múlandóságával. Nem várja a dicséretünket, nem vár köszönetet, csak végzi a dolgát némán, fáradhatatlanul. Ezernyi pici jellel adja tudtunkra: „lassan ébredek, készülődöm, s érkezem”

-    Én már itt is vagyok! – dugja elő mosolyt fakasztó fejecskéjét a hóvirág. S az ibolyák talán, – mivel nekik még várni kell a szépséges lila szín kikeverésére és illatruhájuk teljes díszére – még egy utolsót játszanak az álommanókkal, aztán ők is előbukkannak.
Színek, illatok, hangok! És a hosszú álomból felébred a gyönyörűséges természet.