Kotorékozás a kutya és a róka szemszögéből2012.02.26. 16:04, Turul
*Antológia-irodalom*
Floki vagyok, akit a GAZDA már hónapok óta rendszeresen tanít, hogy mit kell tennem, ha végre elvisz magával kotorékozni.
Még egészen kicsi kutya voltam, amikor először láttam rókát, igaz, hogy eléggé betegen nézett ki, mert a társaim már rendesen megtépték... GAZDA bátorított, hogy támadjam meg a félelmetes ellenséget, akiről addig nem is tudtam, hogy ellenség... A GAZDA kedvéért nekiestem a vörösbundásnak, marcangoltam apró fogaimmal, és örültem, hogy az már nem harap vissza, mert közben egészen elalélt, vagy elpusztult. Én kaptam a GAZDÁTÓL pár símogatást, így nagyon boldog voltam. Később még jó néhány alkalmam nyílt a tanulásra, így lassanként elérkezettnek látta a GAZDA. hogy elvigyen kotorékozni.
Az erdőben hamar rátaláltunk a rókalyukra, és azonnal elkezdődött a versengés, hogy melyikünk menjen be oda. Tüsi, a drótszőrű foxterrier nagyon nyomult, hogy ő legyen az első, hiszen már nagy tapasztalatokkal rendelkezett. Néhány begyógyult harapás emlékeztette őt is és az irigyeit is, hogy bizony a harc veszélyes... GAZDA megengedte, hogy menjek mégis én előre, hiszen karcsú tacskó vagyok, bizonyára beférek a rókalyukba. Elkezdtem tágítani a szűk bejáratot, ástam, kotortan vadul, GAZDA pedig bíztatott, aztán egy ásóval ő is segített, hogy minél előbb érjem el az ellenséget... A rókalyukban egy rókamama fogadott, nem éppen szivélyesen, sőt mindjárt az orromba harapott. Nyüszítve iszkoltam visszafelé, de azt még hallottam, hogy a rókamama mellett vékony hangocskák sírdogálnak. Rókamama tombolva védte őket. Ahogy kijutottam a szabadba, a GAZDA iszonyúan dühös volt rám, gyáva korcsnak nevezett és lábbal félrerúgott, Tüsit indította a rókalyukba. Tüsi kihúzta magát és lendületesen támadott. Morgás, visítás, aztán Tüsi kihúzta a vérző rókamamát, majd visszament és sorra hozta kifelé az apró rókafiakat. A GAZDA elégedetten veregette meg Tüsi oldalát, amelyen néhány újabb seb éktelenkedett. Rókamamát és a kicsiket egy zsákba hajigálta a GAZDA, majd elindultunk hazafelé, ahol egy ketrecbe kerültek a rókák.
A GAZDA szerint nagyon jók lesznek edzőpartnernek...
Vöröske vagyok, négy kisróka mamája. Nem régen nyitották ki a szemecskéjüket az én kicsikéim, akikre nagyon büszke vagyok. Meleg otthonunkban a mai napig biztonságban éreztük magunkat, ma azonban kutyaugatásra riadtunk fel, és hamarosan otthonunkat is ostromolni kezdték. Egy kutya ásta magát befelé, sőt egy EMBER hangját is hallottuk, aztán beért a támadó. Kicsinyeimre gondoltam és gyorsan belemartam az orrába. Nyüszített és kifarolt, én pedig egy kicsit megnyugodtam, bár a szörnyű hangok nem távolodtak, sőt! Most egy nagyobb és vadabb kutya érkezett le a lyukba, azonnal támadott, én pedig felvettem a harcot. A szűk helyen nem volt könnyű dolgom, mert féltettem a kicsikéimet, akik közben szopizni kezdtek - mert bizonyára megéheztek a félelemtől - de most nem tudtam békésen megetetni őket, mert a támadó harapott, morgott. Néhányszor én is belemartam, de ő erősebb volt, meg rutinosabb verekedő, így aztán kirángatott az EMBER lába elé. Alig volt bennem élet, de könyörögve néztem rájuk, hogy legalább a kicsinyeimre legyenek tekintettel... Nem értették, mert egymás után hozták ki a kicsinyeimet... Nagyon sírtam, ám nem sok időm maradt nézelődni, mert egy zsákba kerültünk hirtelen, aztán némi utazás után egy ketrecbe dobtak minket, rókákat... Körülöttünk rengeteg dühös kutya őrjöngött, mintha szét akarnának tépni bennünket.
Sejtettem, hogy bizony valószínűleg ez fog történni, csak azt nem értem, miért?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Érdekes volt így olvasni az állatokról. Végigböngésztem a hozzászólásokat és úgy gondolom valahol a középen a helyes út..
Sajnálom az állatokat, a felesleges vérontást, de az ember fáradságos munkája, befektetett pénze is fontos szempont.