gyemek mese

Boris Vanessza alkotása

                          Kis csillag és a Kerek Erdő I.


Kiscsillag álmosan nyújtózkodott egy nagyot, majd az arra tévedt felhő gyereket barátságosan kicsit félretolta, és csendesen csúszni kezdett lefelé a Tejúton. „Körülnézek egy kicsit a világban!” – gondolta magában.

Elsuhant a tenger felett. El a mezők felett és a városok felett. Integetett az arra repülő madaraknak is.
Majd leszállt egy sűrű kerek erdő legmagasabb fájára. Hatalmas fenyők szunnyadtak, alattuk bokrok aludták az igazak álmát.

Egyszer csak egészen halk és szomorú hangot hallott. Mintha sírt volna valaki! Kiscsillag körül nézett, nem látott senkit. Kicsit lejjebb ereszkedett a hang irányába, most már tisztábban hallotta. „Ki lehet az?” – tűnődött magában.
Csipkebokor alatt pihent Csiga Csöpi. Sombokor alatt bóbiskolt Kabóca Karcsi. Rekettyebokor mellett mosolygott álmában Szasza, a szarvasbogár.

És nini! Egy sárguló falevél alatt Katinka, a katicabogár! Keservesen sírt, apró lábai alatt már egy nagy tócsa gyűlt össze a könnyeiből.
Felébredt Csiga Csöpi a csipkebokor tövében. Felébredt Kabóca Karcsi a sombokor alatt. És felébredt Szasza, a szarvasbogár a rekettye mellől.
-    Miért sírsz Katinka? – kérdezték szinte egyszerre. – Miért nem alszol inkább?
-    Jaj, hát hogy tudnék aludni, amikor elveszítettem az egyik pettyemet! Pont a legszebbet, a legkedvesebbet! Most már csak 6 pettyem van, és nem is tudom, hogy hol keressem a hetediket!
-    Ó! Hát hogyan veszítetted el? Merre jártál?
-    Nem tudom, hogyan veszítettem el. Itt ültem a falevélen, és boldogan nyitogattam a szárnyaimat, mikor egy harmatcseppben megpillantottam magam. Akkor vettem észre, hogy hiányzik az egyik pettyem.
-    Ne sírj Katinka! Megkeressük! – vigasztalta a kabóca.
-    De meg ám! Már indulunk is! – ígérte Csiga Csöpi.
-    Megyek én is! – mondta Szasza, a szarvasbogár. És már mentek is a jó barátok, hogy segítsék megkeresni az elveszett pettyet.
Bekukkantottak a bokrok alá. Bekukucskáltak a fűszálak alá. Még a mókus odújába is belestek. De a hiányzó pettyet nem találták sehol.

Kiscsillag nagyon megsajnálta Katinkát. Vett egy mély lélegzetet, aztán előcsalogatta a legszebb fényét, és csatlakozott a barátokhoz.
-    De jó, hogy itt vagy Kiscsillag! Világíts nekünk itt a sűrű kerek erdőben légy szíves! Tudod, Katinka elveszítette a 7. pettyét. Pont a legszebbet, a legkedvesebbet. Éppen azt indultunk megkeresni. Gyere velünk te is! – Együtt indultak tovább. Találkoztak Hannával, a hangyával.
-    Szervusz Hanna! Nem láttad véletlenül Katinka 7. pettyét? Elveszítette szegény, azt keressük most.
-    Nem, nem láttam sajnos. Segítek én is keresni. – és már indult is Hanna, a hangya, hogy együtt keressék.

Találkoztak Bercivel, a százlábúval.
-    Nem láttad véletlenül Katinka 7. pettyét? – kérdezték őt is.
-    Nem, nem láttam. Ó! Tényleg elveszítette szegény? Segítek én is keresni. Menjünk együtt!

Együtt mentek most már Csiga Csöpi, Kabóca Karcsi, Szasza a szarvasbogár, Hanna a hangya, és Berci a százlábú. Kiscsillag a legszebb, legragyogóbb fényével világította be a sűrű, kerek erdőt, hogy jobban lássanak.

Ahogy elhaladtak a málnabokor mellett, halk szuszogásra lettek figyelmesek.
-    Ki szuszog vajon?  Nem látjátok? – tűnődtek a jó barátok.
-    Én szuszogok.- szólt remegő hangon valaki.
-    Ki az, az én? És merre vagy?
-    Itt vagyok a levelek alatt. Kiscsillag fényénél azonnal meglátták Sün Piroskát.
-    Hát te mit csinálsz itt Piroska?
-    Nem látjátok? Valami ráragadt az orrom hegyére, és nem tudom levenni! Hiába prüszkölök, hiába vakarózok, nem jön le. És folyton tüsszögök tőle! Hapci!
-    Ó, de sajnállak! Mindjárt megnézzük, mi van az orrod hegyén! – mondta Kabóca Karcsi.
-    Úgy látom, ráragadt valami.
-    Bizony ráragadt! – mondta Szasza, a szarvasbogár.
-    Tényleg, van rajta valami! – szólt Csiga Csöpi.
-    Várj egy kicsit, majd mindjárt leveszem! – igyekezett megvigasztalni Szasza, a szarvasbogár.
Kiscsillag a legszebb, legragyogóbb fényével világított Sün Piroska orrára, a szarvasbogár, pedig ollójával ügyesen levette a hozzá tapadt valamit.
-    Hapci! – tüsszentett egy nagyot örömében.
-    No, nézd csak! Mi lehet ez? – tűnődtek a jó barátok.
-    Sün Piroska! Tudod mi ez? Katinka 7. pettye! Elveszítette, és sír utána! Mert az volt neki a legkedvesebb. És te most megtaláltad!
-    Hogy…én megtaláltam? – csodálkozott Sün Piroska. – szóval… én találtam meg?
-    Bizony, te! – bólogattak mindnyájan.
-    Vigyük vissza gyorsan Katinkának!

Szasza, a szarvasbogár óvatosan megfogta az ollójával. Ő ment elől. Utána Kabóca Karcsi, majd Csiga Csöpi és Hanna a hangya, végül, pedig Berci a százlábú zárta a sort. Kiscsillag pedig világította az utat a legszebb, legragyogóbb fényével. Már messziről kiáltották Katinkának:
- Katinka! Megtaláltuk! Illetve Sün Piroska megtalálta a pettyedet! Mi pedig Sün Piroskát találtuk meg!
 - Meg…megtaláltátok? – hagyta abba azonnal a sírást a katica.
- Tényleg! Ez volt az! – kiáltotta boldogan.
- Nahát! Hogy ti milyen ügyesek vagytok!- hálálkodott lelkesen.
- Majd én visszateszem a helyére! – ajánlotta Berci. Óvatosan felmászott Katinka hátára, Szasza a szarvasbogár, pedig odanyújtotta neki a 7. pettyet. A legszebbet, a legkedvesebbet.
- De gyönyörű vagy Katinka! – lelkendeztek.
- Tényleg? – mosolygott nagy örömmel.
- És tudjátok, hogy mégis van, aminek jobban örülök még a pettynél is?
- Igazán? Vajon mi lehet az? – érdeklődtek egyszerre.
- Annak, hogy nekem ilyen jó barátaim vannak!

Mire a Hold ásítozni kezdett, a kerek erdő lakói is nyugovóra tértek. Mindenki a maga helyére.
Kiscsillag visszacsúszott az égboltra. Ő ragyogott a legszebben, legfényesebben.