Eddigi kirándulásaink alkalmával a vörös színnek egy nem nagyon jellemző árnyalatával foglalkoztunk. Most is a vörös egy különös árnyalatával hívom találkozóra az olvasót, mégpedig a bíborszínnel. Az ókor óta emlegetett szín, melynek árnyalatai az idők folyamán változtak. A ma a vörös és kék keverékéből álló szín a ma „érvényes”. Már Goethe is így hozta létre színelmélete bemutatásakor. Évezredeken át a hatalom jelképe volt Európában éppen úgy, mint Közel-Keleten. Nem véletlenül kapta a X-ik században egyik bizánci császár a Bíborbanszületett Konstantin (Konstantinos Porphyrogenetos) nevet, hiszen az akkori világ legmagasabb rangban született – apja is császár volt. Ezoterikus jelentése szerint az élet értelmét jelöli, az egyensúlyt az ég és a föld között, valamint a bőség, a jólét, de a bölcsesség és a mértékletesség színe is. A rómaiak Jupiterhez kapcsolták, a kereszténységben a papi törvények, a böjt és a várakozás jelképe.
A kapcsolódó kristály az ametiszt.
Az ametiszt egy kihangsúlyozottan spirituális kő, felelős a fizikai erőnkért és a vitalitásunkért, a tisztulási folyamatokért. Az ókori görögök részegség elleni hatást tulajdonítottak az ametisztnek, melyre neve is utal – az amethüsztosz (αμέθυστος) jelentése „részegség elleni”. Ékszerként viselőjét megszabadítja a borivás kellemetlen utókövetkezményeitől. Viselőjére hatása más módon is megnyilvánul: véd a varázslattól, javítja a memóriát, növeli az intuíciót, kellemes álmokat hoz, megtisztít előző életünkben elkövetett bűneinktől.
A bíborral összefüggésbe hozható gyógynövények: a kankalin, a csipkebogyó, rozmaring, somkóró és angyalgyökér. Vegyük sorra: a kankalin egy varázserejű növény, legalább is a régi emberek szerint – kinyit minden zárat és rátalál a kincsekre, ezért is hívták Szent Péter kulcsának. Mint gyógynövény valóban kiváló, a híres Kneipp Sebestyén is sokra értékelte. A csipkebogyó kitűnő immunerősítő, ami a mai világban elvárt tulajdonsága egy gyógynövénynek (!), ezzel együtt roboráló, tonizáló hatású is. A rozmaring széles körben kedvelt és használt gyógynövénye volt a falusi, tanyasi világnak. Hazánkban még a legszegényebb családban is volt legalább egy cserép rozmaring. A növénnyel kapcsolatos emlékeink Árpád-házi Szent Erzsébetig vezetnek, a belőle készült illatszer, mely gyógyszerként is ismert Aqua Reginae Hungariae (magyar királyné vize) néven került forgalomba. Külön helyet foglal el a gyógynövények sorában a somkóró, mivel a jól ismert gyógyhatása mellett pipadohány illatosításra is használták, használják. Az angyalgyökér arról híres, hogy túlélte a jégkorszakot. Már a vikingek is ismerték, ők terjesztették el Európa szerte, és annyira híressé vált, hogy fizetőeszközként használták. Izlandon fontos szerepe volt a gyógy-rítusokban. Mostani neve onnan származik, hogy az ezerhatszázas években egy szerzetesnek megjelent Rafael arkangyal, aki megmutatta neki a növényt, mely gyógyítja az akkoriban pusztító pestist. Az angyalgyökér rokona a híres-hírhedt ginzengnek, gyökerük akár össze is téveszthető.

1

1