Gyújtsunk gyertyát és mondjunk egy imát az őseinkért, hőseinkért és mártirjainkért! Béke poraikra, nyugodjanak békében! Az alábbi részlet a Szent Korona Rádió anyaga (2012-ből)  Ajánlom, hallgassátok, olvassátok, és soha ne  feledjétek!

Kovács Béla1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok, a hódítók jogán letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc kemény évet töltött fogságban, s ezzel a döntésükkel is bebizonyítva a politikai demokráciával szembeni megvetésüket, hiszen egy megválasztott magyar parlamenti képviselőt vetettek alá az oly sokak által megismert bolseviki-szovjet önkénynek.

A második világháború során közel 700 ezer magyar állampolgár került szovjet fogságba. Sorsukról a történelemkönyvek többnyire hallgatnak. A hatalomgyakorlók 1945-től kezdve évtizedeken át azt a hamis látszatot keltették, hogy szovjet fogságba csak harci cselekmények közben elfogott katonák kerültek, akiket azonban a szovjetek még a békekötés előtt nagylelkűen hazaszállítottak; és az iskolákban is, természetesen így tanították.

Valójában az a tény, hogy a foglyok mintegy harmada kényszermunkára hurcolt civil volt, és nagy számban vittek koholt vádak alapján elítélteket és zártak a GULAG táboraiba (Государстеннй Уголовий Лагерь - Állami Büntető Tábor) másféle, sokszor csak személyes indokok alapján letartóztatott magyarokat, ami sokaknak a pokol tornácát jelentette. A hadifoglyokat és a civil internáltakat évekig dolgoztatták kényszermunkában a Szovjetunió munkatáboraiban. Azt mondták nekik, hogy „a fasiszta magyar hadsereg” által lerombolt javakat kell munkájukkal pótolni és ezzel „engesztelést” nyerniük. Az utolsó nagyobb fogolyszállítmányok csak 1955-ben (!) érkeztek haza, majd később egy-egy magányos, ismeretlen okból továbbmarasztalt személy térhetett haza, akikről természetesen a kommunista sajtó ekkor is cinkosan hallgatott.

Az utolsó magyar hadifogoly, Toma András kálváriája közismert. Ő csak 2000-ben térhetett haza szülőföldjére – 3 évre rá meghalni egy szovjet elmegyógyintézetből. Tény az is, hogy a mostoha bánásmód és életkörülmények következtében a kiszállítás során, a gyűjtő-, tranzit- és a kényszermunkatáborokban több mint 200 ezer magyar állampolgár lelte halálát. Sokan jeltelen sírokban nyugszanak mai napig is - Oroszországtól, Kazahsztánig, a bolsevik birodalom valamelyik tábora közelében, egy jeltelen temetőben a több ezer közül.

Ezt a tényt szeretik cáfolni egyes, a bukott rendszerhez pszichológiai okokból mai napig is hű pártkáderek, akiknek legjellemzőbb figurája Horn Gyula unokahúga, Havas Szófia, regnáló szocialista országgyűlési képviselő.

Emlékük védelmét sokadszorra is megtagadta a magyar országgyűlés, amikor a legutolsó ülésükön az erre vonatkozó javaslatot a szocialista többség leszavazta; bár Gyurcsány, levitézlett, bukott miniszterelnök – frakciójával ellentétesen – mégis megszavazta, Székesfehérvár szocialista polgármesterével együtt.

Emlékezzünk hát kegyelettel az elhunyt áldozatokra! Áldjuk azoknak emlékét, akik Istenhez és nemzetünkhöz való hűségükkel és kitartásukkal példáink lehetnek egyéni szenvedésükben! Adjunk hálát azért, hogy mi ismerhetjük a békesség útját, törődhetünk az Isten félelmével, s járhatunk a Honszeretet útján!

Nyugodjanak Békében!

(Szent Korona Rádió)

forrás: Szent Korona Rádió

http://szentkoronaradio.com/belfold/2010_02_25_ma-van-a-kommunizmus-aldozatainak-emleknapja