Kép: Google képek sorozatból

A Nemzeti Földalapkezelő székháza előtt demonstráción vettem részt, a magyar föld védelme érdekében.

Sajnos nem voltak túl sokan, de Varga Géza országgyűlési képviselő hívására eljöttek vidékről is olyan gazdák, akiket hátrányosan érintettek/érintenek azok az intézkedések, amelyek egyre inkább a nagyüzemeket, a spekuláns befektetőket támogatják. A zsebszerződésekből hamarosan elővásárlási jog, majd tulajdonszerzés következik, hiszen két év múlva hivatalosan is vége lesz a földmoratóriumnak, vagyis szabad lesz a vásár...

Tegnap a Magyar Természetvédők Szövetségének sajtótájékoztatóján voltam, ahol hasonló témáról beszélgettünk Dr. Tanka Endre professzorral és Molnár Géza kutatóval, akiknek nagyszerű könyvét is bemutatták "Nem én kiáltok, a föld dübörög" (A nemzeti megmaradás programja a földről és a vízekről). A sajtópéldányt már tegnap este átlapoztam, és megírtam a cikket is. Ezt a könyvet magammal vittem a mai demonstrációra, hogy - mint transzparenst - felmutassam... Varga Gézával beszélgetve azonban nem tudtam megállni, hogy ne vegyem elő, megkérdezve, hogy ismeri-e... Tudott róla, de nem volt még alkalma megszerezni, ezért megkérdezte, hogy megvehetné-e tőlem ezt a könyvet... Mondtam, hogy nem veheti meg, de neki adom, hiszen az ő szakterülete, így jobb helyen lesz nála ez a könyv, mint énnálam, aki már megírtam a kapcsolódó cikket.

A demonstráción főleg a zuglói Jobbikosok vettek részt, így hamar beszélgetés alakult ki. Megérkezett az MTI stábja is, kamerával, mikrofonnal. Egy hölgy akivel éppen csevegtem hirtelen elköszönt, mondván, hogy ő nem szeretné, ha felvennék... Miért? - kérdeztem, mitől fél? Sosem tudni, - mondta és valóban elment.

Vidéki gazdák is jelen voltak az ország különböző részeiről. Közülük voltak olyanok, akik elmondták sérelmeiket, de olyan is akadt, aki nem vállalta arcát, mert attól tart, hogy baja lehet belőle...

Itt tartunk? Akinek igaza van, aki véleményt szeretne nyilvánítani az félni kénytelen?

Könnyen beszélek én, aki újságíróként csak a szavaimat kell megfontoljam. A gazdák esetében nagyobb a tét, őket a különféle szorongatásokkal, ellehetetlenítésekkel tönkre is tehetik a döntéshozók, ha ellenük fordulnak. Egy almáskertet tizennégy éve telepített valamelyikük, és most elveszik tőle - mert bérelt földön van - ám ezt a földterületet mások szeretnék megkaparintani, és sajnos sikerülni is fog nekik. A fiatal almafákat ki fogják vágni... Ilyen és ehhez hasonló történeteket hallottam, így nem csoda, ha ökölbe szorult a kezem.

Magyarország a magyaroké! - mondogattuk kissé bizonytalanul, de én azért kimondtam, amit érzek: "Aki egyetlen magyar rögöt is átjátszott/átjátszik idegeneknek, az bizony hazaáruló!" Szavaimat helyesléssel fogadták a körülöttem állók, sőt kiegészítették azzal, hogy a hazaárulást végre büntetni kellene.

Ameddig félünk kimondani az igazat, ameddig elviseljük a hatalmaskodók magyargyötrő intézkedéseit, addig nehéz elképzelni a szép jövőt...