2012.02.17. 07:34, ETERNITY
Verset írni
Mi az, mitől leülsz derengő homályban,
Lelkedet ringató égi gondolában?
Könnyedén lebegve tűnsz a végtelenbe,
Fejedet támasztod, gyűröd bal kezedbe.
Jobboddal markolod papírlapra róva
Betűkből formál szót, tintát görgő tollad.
Felfelé sodródva lenge uszályában,
Megleled,szárnyalva suhansz mámorában.
Közben az értelem malmai megőrlik,
Gondolat búzádat izzé – porrá zörgik.
Pereg le teknődbe, hófehér varázsa,
Kemencédbe pirul, friss, foszlós kalácsa.
Asztalodon hever, kendővel takarva,
Annak, ki éhes rá, szeletekre szabva.
Szemeit fürkészed, amég elfogyasztja,
Hiszen érte sült, hogy éhét csillapítsa.
Mosolyában ragyog belső tükörképed,
Attól vált olyanná, amit ebből tépett.
Verset írni olyan, akár egy fuvallat.
Pirkadattal ér el, lágyan megsimogat.
Két puha kéz játszik, tested benső lantján.
Előcsalogatja, lágy dallamot hallván.
Egyre erősödik indulatok árja.
Száguldozásba kezd, törékeny bárkája.
Verset írni olyan, mint valamiért szólni,
Valakit hiteddel, szeretettel óvni.
Hinni abban, ami soha el nem múlhat,
Nem temetni benne sem jövőt, sem múltat.
Mert ez még ma miénk! S nem adod alkudva!
Csak az, ki becstelen, rettegne, s alkudna!
Verset írni olyan, mint viharban járni,
Záporral, orkánban, daccal szembe állni!
Arccal felé nézve sarkadat megvetve,
Hajadat tépázza, homlokodba verve!
Köpenyed ráadod, csak Ő meg ne fázzon,
Száraz maradhat még, van ki bőrig ázzon!
Verset írni olyan, mint valamit bevallni,
Súlyától roskadva kicsit belehalni.
Világ fájdalmaként, mely benned sajogna,
Mindaz miért sírva, rázkódtál zokogva.
Hangtalan üvöltő némaságba zárva,
Belőled zeng, harsog, hangosat kiáltva!
Verset írni olyan, mint pokolra szállni!
Ördögök közt jámbor angyalként szolgálni.
Ezer torok ordít, Luciferért rondót!
S te csak magányosan, méltósággal mondod
Himnuszát a jónak, mit a lélek érlel.
Kevesen hallják csak, s szilánkokban ér fel.
Verset írni milyen? Vajon mi kell hozzá?
Betűk, szó, gondolat, mit egy érzés formál?
Tűz, mi ott ég, lángol, melegségét ontva,
Mondatok szálai, koszorúba fonva!
Drágakő könnyekkel, amit értünk sírnak,
Ez kényszerít arra, hogy én verset írjak.

Kedves ETERNITY!
Nagyon szepen koszonom, gratulalok a versedhez.
Szeretettel Csilla