2012.02.05. 15:15, Hana
Csak fekszem szótlanul az ágyamon,
gondolatom az éjben kavarog,
túlélem e a kegyetlen telet,
vagy fáradtan végleg eltávozom?
Lelkem fáj, olyan sokat szenvedett,
szívem a fájdalomba megszakad,
rajtad kívül mást nem szerethetek,
szívemben emléked örök marad.
Nincsen boldogság, hiába minden,
nekem már nem kél fel többé a nap,
nem kacsingatnak a csillagok sem,
reám borul fájón az alkonyat.
Utoljára még szerethettelek,
de innen továbblépni nem tudok,
megmaradsz e nékem amíg élek,
vagy tán reménytelent álmodok?
Eljön e szívembe az új tavasz,
van e még számunkra újra remény,
vagy csak sötét felhők tornyosulnak
szerelmünk egykor tengerkék egén?
Oly sokszor karcolt, fájt ez az élet,
vágott szívemen vérző sebeket,
minden ami szép volt, semmivé lett,
érzem többé már nem szenvedhetek.
Van az égen egy sugárzó csillag,
mely minden éjjel csak nekünk ragyog,
te csak nézz fel az égre, hisz hívnak
maguk közé, táncoló angyalok.
Gonosz, megkeseredett világba,
várok reád szerelemtől égve,
csak a jó Isten tudja mikor van
a gyötrelmes életemnek vége.
Ne hagyd, hogy tőlünk mások elvegyék,
mit a sors kegyesen nekünk adott,
izzon tovább a forró szenvedély,
óvjuk örökké e pillanatot.
Dobjuk le múltunk rozsdás láncait,
elég volt az örökös szenvedés,
járjuk a szerelem édes táncát,
virradjon ránk magasztos ébredés.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
nagyonb érzelmes, nagyon bizakodó vbers, sok-sokj mondanivalóval