2012.02.05. 14:59, Miner
Szavak szentélye, kis füled most áldozza fel hangjaim,
dobhártya oltáron vérzik el, mit suttogtak egykor ajkaim.
Üllőn a kalapács kopogtatja egy rozoga "szeretlek" széleit,
"Tied vagyok" közepéből rőt rozsda rám peregve kihullik.
Cseng, bong a templom, s a papnő letérdel könnyedén,
kék övvel kezében átköti a szépet, az épet mi enyém.
Roskadó fülcimpa gyöngy-aranytól, himbálva sápad, pirul,
fáj az élet, s mint a szilva, sok szép szó szikkadt sárba hull.
Fodrozó tó felszínéhez hasonlít a levegő, borzolja báj,
valahol a testben barnul elégtelenül a megduzzadt máj.
Csak a nő lehet szent, nincs sehol hozzá hasonló bölcs,
olyan, mint a mimóza, belőle fakad a hamisítatlan erkölcs.
Tekints a láthatatlanra, bár hallod, nem látod soha,
döfnek a hangok, átváltoznak puha és csípős pofonokra.
Tekints a láthatóra, mint a nimfa arca, pirul a jóság,
mikor felületes szavakkal fürdeted, kékül a valóság.
Szénabábúvá válik a társad, ha villával emeled fel,
melletted zörög, mint a sárgára fakult, mohás kebel.
Szemtől szembe a remény közepén hangos a szeretet,
Dalolja mámorában, hogy minden hang előtte bereked.
Nem beszédből áll a teljesség egyesülése, s nem sors
dönti el, két ember egysége e földön, meddig szoros.
Táncolj hát lélek, karjaid öleljék lelkének formás karjait,
végül minden szenvedésnek lemossák forró habjait.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Akár versként, akár meseként, vagy esetleg prózában. Ha olyan nagyot durran! Mint Góbé Miki kezében a karikás ostor! Ha az éjszakában Vájárosan járja táncát, Mineres finomságával. Ha valami sírni, kacagni tud benned elolvasva.. Ha néha szavam eláll és csak annyit tudok nyögni. Miklóskám Gratulálok neked. Köszönöm szépen csodálatos versedet.