kép: admin saját tl. fotó

- Adj Isten édösanyám, aggyék mán néköm egy kancsó bort.
- Bizony édes fijam, megértem én már igen csak szép kort.
- Tudom azt, de én most egy kancsó bort kértem.
- Jajj, hol van már az én sérvem.
- Aztán ki kérdezte most a maga sérvét?
- Ne mondd már lelkem, mi lőtte a Kati jobb térgyét?
- Ne idegeljen már. Maga olyan süket, mint a nagyágyú.
- Hát osztán, hogyan esett le szegény a nagy ágyrúl?
- Jajj, hát miért nem kér az orvostól magának egy nagyothalló készüléket?
- Elég idős ammán, minek neki a szülészet? Csak nem megint felcsináltad?
- Miket beszél maga össze-vissza? Az kéne nekem, meg egy púp a hátamra.
- Na, még az is? Hát titeket minden baj utolér?
- Milyen bajról beszél anyuka?
- Hát nem most mondtad, hogy púp nőtt a hátadra?
- Mennyen, mán, az egy mondás.
- Kicsoda? A gyerek apja a kondás? Na ilyen szégyent! Oszt már az egész falu tuggya?
- Magának az esze tokja. Ki beszélt itten a kondásról?
- Na, akkor megnyugodtam, ha már hazajött Kati a kórházból.
- Jajj, maga egy reménytelen eset.
- Hát ott van fijjam a kamrában, a polcon.
- Mi baja van magának? Mi van a polcon?
- Hát az ecet, amit kértél.
- Ecet. Miféle ecetet kértem én magától? Az öreganyja térde kalácsa, az.
- Minek ecet a kalácsba? Na, még ilyet meg ki hallott?
- Hát maga biztosan nem hallott, de most sem hall.
- A kalácshoz hal? Hát néktek osztán, van ízlésetek, nem mondom.
- Nem beszélt itt senki halról. Azt mondtam, hogy maga nem hall. De még mindig nem tudom, hol a borom.
- Hát a kéménybe. Már a kéményseprő is mondta, hogy nagy a korom.
- Korom, korom. Juszt is félrebeszél, nehogy már ihassak. Ez már gyalázat.
- Az jó édős fijjam, mindig is arra neveltünk apáddal. Fő az alázat.
- Az hát, meg magának az esze tokja. Mi van magának az agya helyén?
- Hát még jó! Kap is elég sokat enni.
- Miről beszél?
- Hát a tehénről, a Riskáról. De hát te is mondtad, hogy nagy a tehén.
- Ej, magával nem érdemes beszélgetni. Maga mindent félreért.
- Tudom én azt jól, hogy csak azért jöttél.
- Na, végre, akkor mondja. Miért is jöttem?
- Hát a pénzemért.
- Kell is nekem a maga pénze. Csak megkóstolnám a borát.
- Na, már csak az kéne. Minek adnám neked az órát?
- Jaj, hagyjon már. Nem is szólok inkább.
- Hát miért nem azzal kezdted, hogy innál? Ott a kancsó oszt tölts magadnak.
- Na, végre, hogy egy óra után a célba jutottunk.
- Mi van a Dórával?
- Mi lenne? Hogy kerül most szóba a Dóra?
- Hát épp az imént mondtad, hogy a Dóra után ugortatok.
- Ugrott a fene, de maga ne hogy igyon, vagy már ivott? Részeg?
- Hol van a rigó fészek?
- Na, nekem elegem van, iszok még egy kancsóval, oszt megyek.
- Ilyenkor legyek? Hát hozd a csapót és adj nekik.
- Ne járassa már velem a bolondját.
- Jajj, édös fijjam te ismerted a Vologyát? Az egy igen rendes gyerek volt ám.
- Vologyát? Ismerte a fene. Nem is hallottam róla.
- Érte kezeskedek. Nem akkor tűnt el az óra.
- Na, én megyek, mert már elegem van.
- Jó neked fijjam, hogy meleged van. Én, ahogy öregszem, egyre jobban fázom.
- Már megint félrebeszél, de tudta, hogy Mariska néniéknél megszökött a Lázár?
- Ezt ő etette meg veled? Nem csak náluk.
- Mi nem csak náluk? Miről beszél?
- Hát az imént mondtad, hogy Mariska mondta, felszökött náluk a gázár.
- Az én vérnyomásom szökik fel mindjárt. Inkább egye meg az ebédjét,   addig legalább csöndben van. Az árak meg majd akkor nem szabadulnak el tovább, ha a nép részéről végre lesz ellenállás.
- Kell fijjam, kell. Így elég száraz ez a kis hús.
- Hinnye, a mindenit magának? Mi baja megint?
- Te kérdezted, hogy kell e mártás.
- Mindjárt valamit összetörök.
- Ne hagyd magad. Ki, az aki téged körberöhög?
- A minap hallottam Jancsitól, hogy milyen drága a fa szán.
- Jajj, szegény feje és mit mondd neki az orvos?
- Na, már megint miről beszél? Mi van az orvossal?
- Hát csak köll tenni valamit, ha lárva van neki a micsodáján.
- Na, telefonálok a Józsinak. Fát még rendelek, aztán inkább a kocsmába megyek inni.
- Ha úgy gondolod fijjam, hát csak igyad, de miért a kocsmába?
- Mit írjak, mi a baja?
- Hát azt mondtad, hogy a végrendeletet a kocsmába meg kell írni.
- Jajj, nem kell ide végrendelet, mert mindjárt agyonütöm magát.
- Nem köll nekem már semmi. Van a szekrényben elég kabát.
- Na, most telt be a pohár. Legközelebb tényleg a kocsmába megyek inni.
- Igen fijjam gyere csak bármikor, mióta javul a hallásom, jó néha kicsit beszélgetni.