szlth. internetről

Szerbiában és még sok helyen egyre másra kerülnek elő tömegsírok, amelyeket tiszteletlenül kezelnek az utódnépek

Miért? Lehetséges, hogy mindez véletlen? Esetleg szándékosságot sejtünk az eset mögött?

Számomra félelmetes, hogy a legyilkoltakat még holtuk után is tiszteletlenül kezelik, és tetemüket úgy hantolják el, mintha nem is emberek lettek volna.

Az embernek - hitem szerint - lelke is van, nem csupán a földi teste, tehát a testet legyilkolhatják, eltemethetik, de a lélek mégiscsak panaszt tehet Istennél, amiért méltánytalanság történt vele...

Az ateisták most legyintenek, hiszen az ő meggyőződésük szerint a földi élettel mindennek vége van, de engedtessék meg nekem/nekünk hívőknek, hogy kijelentsük, miszerint ez távolról sem csupán ennyi, hiszen a lelkünk a földi test pusztulását követően is folytatja életét, amelyről csak holtunk után tudunk pontosan nyilatkozni, de az tény, hogy létezik.

Mit gondolhat a meggyilkolt ember lelke arról, hogyha a testét tömegsírba lökdösik, tiszteletlenül viselkednek vele szemben, sőt a terület, ahová úgy-ahogy elhantolták, nem felszentelt föld?

A lélek bizonyára panasszal él az Úristen felé, aki a hevenyészett temetőt is megszenteli, de ítélőszéke elé fogja hívni azokat, akik elkövették a súlyos bűnt: gyilkoltak és tiszteletlenül bántak embertársaikkal szemben. Nem gondoltak rá időben ezek az emberek, hogy létezik ítélet?!

Megtudják, hogy igen!

Az elhúnyt nem fog reklamálni, de az élők nem tűrik el, hogy családtagjaik tetemét dögtemetők közelében tudják.