Admin fotó.

Vendéget várok. Egy régi ismerősöm szeretne kérni tőlem valamit. Jól el fogunk beszélgetni, örülök neki! Remélem, a politikát nem hozza szóba, mert úgy gondolom, nem egy nézeteket vallunk, és nem szeretnék a vendégemmel kötekedni. Ugyanis időnként hajlamos vagyok erre.

Készítettem csoki krémet és apró süteményt. Nem sokára itt van! Körülnézek, hogy minden rendben van-e. Ó! Nem! A szép fehér függönyömről egymás mellett két helyen lejött a kis guriguri, megpróbálom gyorsan visszatenni. Behozok egy széket a konyhából, és felállok rá. Nem érem el, mert túlzottan jobbra van tőlem! Odébb kellene vinnem a széket, de inkább megpróbálom így is elérni. Már- már derékszögbe hajlok jobbra, nyújtózkodva a függönyhöz, mikor hirtelen kicsúszik alólam a szék! „Hála” a lélekjelenlétemnek, estemben megkapaszkodom a függönybe, de gyorsan kiderül, hogy még 60 kg-t sem bír el! Én ráhuppanok a féltve őrzött csavart pálmámra, a függönyön pedig legalább 50 cm-es szakadás tátong! No, tessék! Micsoda nap! És mindjárt itt van! Úristen! Mit csináljak most? A virágot felállítom, szerencsére nem esett nagy baja, a kiszóródott földet, mindjárt összetakarítom! Csak még előbb, a függönnyel kellene valamit kezdenem! Szüleimtől kaptam karácsonyra, és most tessék! Fönt egy hosszú szakadás tátong rajta, és alatta az alsó része, bizony lefeg!
Gyorsan előveszem a varródobozt, de megvarrni már nincs idő, egyébként is egy varrótűvel engem ki lehetne üldözni a világból! Á! Itt van a gombostű párnám, rengeteg gombostűvel! Visszamászom a székre, csak most előbb odatolom a szakadás alá! Gyorsan összegombostűzöm a szakadást, közben remélem, hogy vendégemnek nem lesz melege, és nem kell ablakot nyitnom, mert a szél, a huzat, a gombostűk! Ki tudja? No, megvan!
Már csak a kiszóródott virágföldet kell föltakarítanom, aztán… Jaj! Itt van már! Csöngetnek! Ledobom a kezemben tartogatott tűpárnát, és ajtót nyitok.
Széles mosollyal üdvözöljük egymást. Leül a fotelba. Mentegetem magam, hogy éppen most borult fel a virág, amikor jött, azért van az a kis föld kupac ott mellette.

Megkínálom csoki krémmel és süteménnyel. Közben egyre feszültebb leszek, nem látom a tűpárnát sehol! Hol lehet? Hová is tettem? Miközben beszél, szememmel egyre csak azt keresem!

Már a lényeget, amiért jött megbeszéltük, érzem, hogy most jön a politika! Nagyot nyelek, hogy kultúráltan védjem a becsületet, közben bekapcsolok egy előre felkészített lemezt. Kárpátiát. Szépen, halkan.
-    Tudod, ez a mai politika! (kisujjammal észrevétlenül felhangosítom a Kárpátiát). Nem fejezi be a mondatot, felcsillan a szeme! Kárpátia? Én is nagyon szeretem! – mondja, miközben éppen a nadrágjára folyik a csoki krém! Nem veszi észre!

Pár perc múlva feláll és búcsúzik. Már indul, amikor a fenekén megpillantom a tűpárnámat! Mind az összes gombostűvel! Még szerencse, hogy úgy lapjukkal feküdtek a tűk a tűpárnában, így nem okozhattak sérülést! Próbálnám, valahogyan leszedni. De nem megy! Beleakadt a nadrágjába! És csak egy zöld párnácska látszik a fenekén!

Most meg szembefordul újra velem,mond még valamit. Mégsem kaphatok oda a fenekéhez?

De már indul. Azt mondja, siet még valakihez. Rettentően bánt a dolog. Már kiér a házból, és a kis zöld tűpárnámat még akkor is látom virítani.