2012.01.24. 18:11, ETERNITY
Marcsit Édes Urunk megköszönjük néked!
Ó boldog pillanat, mit oly nagyon vártunk
Kíváncsian az ajtóba ezerszer kiálltunk
Vajon érkezik-e, lépteit kopogva?
Mellkasunkban szívünk lüktetve dobogja.
Szertelenül csapong, izgatottan kémlel
Tényleg igaz lenne, újra itt lesz, ránk lel?
Az, ami nyomasztva, lelkünket béklyózza
Szakadozik, tűnik árnyait oszlatva.
Egymással szorosan összekapaszkodva
Védve azt az egyet, róla le nem mondva!
Döbbenet szobraként mozdulatlan állva
Tehetetlen nyűge mintha bennünk fájna.
Csak a dac, azért sem! Nem hajlunk oly szóra!
Nem adjuk Ki miénk! Nem mondunk le róla!
Konok emberekkel az ISTEN jó, és jámbor
Gizuskánk hozz nékünk, jó hírt a kórházból!
Hoznék Én drágáim, most voltam bent nála
Fényt vittem, imátok, mint lobogó fáklya,
Ott hagytam, világít az ágya előtt égve
Vigyázó vágyatok, mintha benne égne.
Legyen türelmetek, a holnap majd megoldja,
Mit küldtetek néki, addig is megóvja.
Fel nem adja soha, küzdve küzd ott belül,
Áldásotok érzi, álomba szenderül.
Reggel a nap felkél derűs mosolyával.
Az mi tegnap még fájt, Úrnak jóságával,
Épen és egészen boldogan szemléled
Marcsit Édes Urunk megköszönjük néked!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves ETERNITY! Ritkán írok hozzászólást, bár mindent elolvasok. Tisztelettel emelem meg a kalapom nagyságod előtt. Az oldal egyik kiemelkedő egyénisége vagy, aki szellemi táplálékkal és önzetlen szeretettel érkezel haza. Ne szegje kedvedet a rejtőzködő sunyiság, ami, mindig a legjobbat szemeli ki. Úgy kelesz nekünk, mint az éltető tiszta levegő. Minden elképzelhető jót kívánok Néked!