Tavaszvárás2012.01.18. 11:15, Turul

Kép: Internetről
Január van, szürke, eseménytelen hónap. Elmúltak a csillogó ünnepek, végtelen sorban érkeznek a hétköznapok, ráadásul a valódi télre is hiába várunk.
Eszembe jut, hogy milyen gyönyörű a szikrázó hótakaró a napsütésben, amikor szinte harapni lehet a tiszta levegőt...
Az utóbbi napokban néhány hópehely megpróbálja valóra váltani reményeimet, de amint leérnek az aszfaltra már csak az emlékük marad, mégpedig csatakos formában...
Bonifác talpacskáit és pocakját sáros nedvesség borítja minden séta után, így aztán "alvázmosás" történik napjában többször is. Utána a meleg szobában szárítgatom őt és biztatom, hogy sebaj, hamarosan megérkezik a tavasz. Okos szemecskéivel kutatóan néz rám, mintha azt figyelné, hogy esetleg meghibbantam-e?
Tavaszvárásomnak azonban már vannak kézzelfogható jelei is, hiszen a múlt héten - egy éppen napsugaras délutánon - ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy azonnal kimenjek a piacra és tavaszi, hagymás virágokat szerezzek be. A virágossal közösen állítottuk össze a kollekciót: jácintok, tulipánok, iriszek és valami "egyveleg" - amiről majd kiderül, hogy mit tartalmaz. Boldogan siettem haza kincseimmel és - ahogy azt a virágos is javasolta - egyelőre a két ablaktábla között rendeztem be minikertemet.
Bizony megtelt a kis terület, hiszen ott lakik már hónapok óta egy aloe vera növény és két pozsgás virágocska. A stevia pedig éppen elpusztult, béke poraira, de a leveleit eltettem, mert ez a növény cukor helyett édesít, mindegy, hogy frissen vagy szárítva használom.
A konyhában próbálnak áttelelni fűszernövényeim, de kevés sikerrel, ám a fokhagyma már jelzi a tavaszt, hiszen amint kibontom a gerezdet, a végén zöld rügy kívánkozik a puha földbe. Kérésének nem fogok ellenállni, bizony ültetem hamarosan a fokhagymákat cserépbe, hiszen nagyon finom újhagyma lesz belőlük. (újfokhagyma, ami talán még az egyszerű újhagymánál is izgalmasabb...)
Egy cserép snidling zöld szálacskáival folyamatosan kínálja magát, mintha azt suttogná, hogy "vágjál belőlem, mert szükséged van a vitaminra". Nem is bánja, amikor a konyhai ollóval finoman nyisszantok "frizurájából" sőt élvezettel nyújtózkodik és növeszti az újakat...
Így télvíz idején valóban elkezd "merülni az elem" tehát vitaminforrásokat kell találni. Napraforgómagot csíráztatok, mert az apró kis csírák nagy szolgálatot tesznek az egészségnek...
A pincéből felhozott krumpli és vöröshagyma ugyancsak a tavasz közeledtét jelzi, hiszen csírák bújnak elő a héj alól. Mosolyogva üdvözlöm őket, összekacsintunk, hogy mi már tudjuk: hamarosan elérkezik a várvavárt tavasz. A homok közé eltett leveszöldség - a vízzel való permetezés ellenére aszalódik, mintha szégyellné, hogy ő nem képes kihajtani... (Most már viszonylak kevés maradt a pincében, mert egy hatalmas adagot megtisztítottam, kiporcióztam és bepakoltam a mélyhűtőbe, hogy ne száradjon tovább).
Szabad perceimben tervezem, hogy milyen növényekkel fogom beültetni a teraszt, ill. a telken a felásott területet. Oda sajnos - a mai benzinárak miatt - viszonylag ritkán tudunk menni, így szárazságtűrő növényeket vagyok kénytelen választani. A teraszon viszont - terveim szerint - szamóca fog csüngeni a virágok mellett, és a jól bevált paradicsomfajtákból ezen a nyáron többet fogok ültetni.
A muskátlik - amelyek most teleltetés céljából szintén beszorultak a lakásba - sértődötten integetnek, hogy róluk eddig nem esett szó. Igazuk van, hiszen az elmúlt nyáron szépségükkel elvarázsoltak mindnyájunkat. A tavalyi "csapathoz" ősszel citromillatú hajtások is érkeztek szomszédasszonyom jóvoltából. (Ennek a fajtának a levelei még szárazon is intenzív citromillatot árasztanak, így potpourrihoz használhatók).
Jó volna végre elkezdeni a tényleges kertészkedést! Addig is, hogyha egy pillanatra is kételkednék a tavasz közeledtében, elég az ablakhoz mennem, és ott láthatom a tulipánok sárga fejecskéit, amint bújnak kifelé a biztonságos zöld levelek közül, mellettük pedig a jácintok hatalmas buksija, amelyi most még inkább rügynek tűnik, de már felismerhetőek a színei. Az íriszek még éppen csak kikandikálnak a hagymából, hogy az egyveleg titokzatos lakói is, de tudom, hogy hamarosan elindul a csoda, pompázatos virágokkal és madárdallal elérkezik a tavasz.
|
Veled várom és is kedves Turul. Tetszik ahogyan írsz, gratulálok!